2014. november 7., péntek

A nyolcórás munkanap illúziója

8 óra munka, 8 óra pihenés, 8 óra szórakozás
A minap beszélgettem egy kedves ismerősömmel, aki könyvelőként dolgozik egy ezer fős gyártó vállalatnál. Valahogy felmerült az étkezés kérdése, mire elmesélte, hogy neki nem túl jó, hogy fél 12 és dél között mehet le ebédelni, mert akkor még nem éhes, így viszont a vacsoráig nagyon hosszú idő telik el. Nem nagyon értettem, hogy egy könyvelőnek miért kell így előírni az időzítést, mert azt el tudom képzelni, hogy a sori munkás akkor tud enni, amikor a szalag leáll, de egy irodai dolgozó? Rá is kérdeztem. Régebben egy korábbi és egy későbbi turnus között lehetett választani, de az opciókat egyre csökkentették, mert a nagyfőnök így nem tudta ellenőrizni, hogy az első turnusban étkezők nem maradnak-e ott a második turnusra is az ebédlőben. Huhh.  Szóval itt is az a paradigma él, hogy aki a helyén ül, az minden bizonnyal dolgozik, egész pontosan 8 órát.


Volt egy másik beszélgetésem is, este hatkor egy másik cég gazdasági igazgatójával. Épp egy munkában voltak nyakig elmerülve, de észrevett, megszólított és kikérte a véleményemet egy ügyben. Mondtam neki utólag, poénkodva, hogy akkor ezt az időt most miként fogja elszámolni a time-sheeten (ami persze náluk nincs is)? Az volt a válasza, hogy szerinte ma amúgy se dolgozott olyan rengeteget, és épp nemrég hallotta egy konferencián egy szakértőtől, mért adatokra támaszkodva, hogy jó ha 5 órát töltenek effektív munkával az emberek a munkahelyen (megint csak nem a betanított dolgozókra értve).

Nézzünk csak a tükörbe, vajon leesnek-e a munkanapunkból efféle tételek:
  • tízórai, ebéd, uzsonna, csokika
  • kétbetűs kitérők
  • dohányzás
  • kávézás
  • beszélgetések a folyosón, a kávéautomatánál
  • csinos kolléganő heccelése vagy sármos kolléga figyelmének "véletlenül" történő felkeltése
  • külső telefonhívás felvétele, ami nem kapcsolódik a munkához
  • magánjellegű telefonbeszélgetés saját kezdeményezésre
  • telefonos vagy chat-en történő drámázás partnerrel, családtaggal
  • tájékozódás a hírekről, időjárásról
  • böngészés az interneten, céges gépen vagy saját okostelefonon.
  • facebookozás
  • várakozás a későkre megbeszélések elején
  • részvétel értelmetlen megbeszélésen
  • részvétel olyan megbeszélésen, amihez nem adunk semmit, elég lenne egy memót kapni róla
  • kiszaladás valamiért az épületből
  • végtelen e-mail-es vitatkozás, ahelyett, hogy gyorsan személyesen lerendeznénk a nézeteltéréseket
  • van még bőven, ennyi jutott eszembe öt perc alatt
Nem mondom, hogy ezek jó részére nincs szükség, sőt! Nagyon is szükség van egyik-másikra, főleg az informális kommunikációra és a megpihenésekre. Aki szellemi munkát végez, tudja, hogy muszáj megállni, váltogatni, különben nem leszel alkotóképes. De ne ringassuk magunkat abban a hitben, hogy naponta full 480 perc zsírégető munkával telik!

Mikor jön már el az idő, amikor a szellemi dolgozókat is a munkahelyek többségén az elért eredmények alapján értékelik, nem a benntöltött idő a meghatározó? Tök mindegy szerintem hány órát vagyok az irodában, ha többet teljesítek, mint mások kétszer annyi idő alatt. Rontja a morált? Attól függ mit tekintünk morálisnak. A teljesítményt vagy a teljesítmény látszatát.

2 megjegyzés:

  1. Mintha csak Tim Ferrist olvasnám a 4 órást munkahétben :)

    VálaszTörlés
  2. Esküszöm, improvizáltam és nem copy-paste-eltem :-D

    VálaszTörlés