2014. szeptember 17., szerda

Elegem van a munkahelyemből, kezdjek-e vállalkozást?

Az alkalmazottként dolgozó vezetők élete nem fenékig tejfel. Magasak az elvárások, egyúttal viszont kiszolgáltatottak a felettesek vagy a tulajdonosok akaratának, akár pillanatnyi hóbortjainak. Bár jó fizetést és juttatásokat kapnak (amit minden hónapban valóban át is utalnak nekik), bármikor eltávolíthatóak. Mindeközben azt is érezhetik, hogy más szekerét tolják, akik az igazi nagy pénzt zsebre teszik. Sokan eljutnak közülük a kiégésig. Adja magát az ötlet, hogy érdemes lenne önállósítani magukat. Korunk fiataljai pedig a nemzetközi és a hazai start-up-ok sikerén felbuzdulva vonzódnak a vállalkozás iránt. Összeszedtem néhány realitást a döntéshozatalhoz:


1. Nem árt alaposan érteni a témához, amire vállalkozunk, és tele kell lennünk lelkesedéssel az ötletünkkel kapcsolatban. Az kevés, hogy meg akarunk gazdagodni.

2. Az üzlet felfuttatása több évig tart. Egy-két év alatt legfeljebb az derül ki, ha teljesen életképtelen a vállalkozás.

3. Addig valahonnan finanszírozni kell a megélhetést. Szerencsés esetben az első ügyfeleidből, kevésbé ideális esetben a tartalékaidból, alkalmazotti/projekt munkából, akár mindezt kombinálva a megélhetési költségeid csökkentésével.

4. Az első években többet fogsz dolgozni mint korábban.

5. A rugalmas munkaidő leginkább azt jelenti, hogy esténként és hétvégén is az üzlettel foglalkozol majd. Igaz, ha valami magán dolgod van, azt el tudod intézni napközben is.

6. Mivel igen sok energiát kell befektetni, és a sikerhez vezető út számos kudarcélménnyel van kikövezve, kizárólag akkor érdemes belefogni, ha szenvedélyesen akarod azt a tevékenységet végezni.

7. Lesz olyan időszak, amikor nulla a személyi jövedelmed. A költségek ettől még ugyanúgy jelentkeznek. Ha céget építesz, akkor az első évek ilyenek. Ha magánzóként dolgozol, akkor pedig bizton számíthatsz rá, hogy váltogatni fogják egymást az elképesztően sűrű és a döbbenetesen üres időszakok. Ezt időbe telik megszokni, nem csak neked, hanem a párodnak/családodnak is.

8. Ha növekedni akarsz, akkor kénytelen leszel visszaforgatni, amit egyébként jövedelemként vehetnél ki. Van ugyan más finanszírozási forrás is, de nagyon megnézik, kinek és mire adnak, kőkeményen beleszólnak az életedbe, és baromi drága mulatság.

9. A sokak által irigyelt vállalkozók, akik már lazábban és kényelmesebben élnek, vagy akik nagy és sikeres üzletet tudtak felépíteni, esélyes, hogy már legalább egy évtizedet beleöltek a vállalkozásukba.

10. A "vállalkozni kéne, de nincs ötletem" egész biztosan rossz kiindulópont.

A fenti felsorolást vállalkozóként sikeres és és sikertelen ismerőseim példái, valamint a saját, másfél évtizedes vállalkozói tapasztalataim alapján állítottam össze. Természetesen biztos mindegyik pont alól lehet találni kivételt.

Szerintem egyébként szuper dolog a vállalkozói lét, életem egyik legjobb döntése volt, de itt is igaz, hogy a szomszéd kertje mindig zöldebbnek tűnik. Ez a post inspirálta egyébként a bejegyzésemet.

5 megjegyzés:

  1. Akartam írni egy hozzászólást, de az előnézetre kattintva eltűnt az egész. :(
    Az időm meg fogyóban. :)
    Így igyekszem rövid lenni. A hivatkozás amit belinkelt a szerző nekem nagyon tetszik. Nem akarom bántani a szerzőt, de emberközelibb és bővebb is. De minek ismételné el ugyanazt, mint ami ott már le van írva... ;)
    Németországban a munkaügyi minisztérium kiemelten foglalkozik ezzel a témakörrel, nagyon sok hasznos tanácsot, tippet ad, és elég pontosan leírja a pro- és kontra érveket a vállalkozói lét mellett illetve ellen.
    Tény, Németországban egyre kevesebb ember vállalkozik. Ugyanis sokkal, de sokkal egyszerűbb munkavállalónak lenni!
    Elsősorban kiszámíthatóbb! Sok a stressz? Vállalkozóként kétszer annyi lesz! Nincs anyagi biztonság! Ezt nem lehet elégszer hangsúlyozni! Hány olyan történetet hallottam, hogy "óóó, majd vállalkozó leszek, és dől a lé!" :) Aztán jött a kopp. :(
    Amit én nagyon nagy különbségnek látok, itt nem elég, ha jó szakember vagy! Vállalkozóként te vagy a pénzügyes, a HR-es, a jogász (szerződések írása), az anyagbeszerző, a sales-es, egyszóval minden.
    Egy már meglévő üzletmenettel működő cégben, ahol kialakult munkarend van, partnerek vannak, munkatársak vannak, még felső vezetőként is teljesen más a helyzet, mint vállalkozóként. Vannak ismerőseim, akik közép-, felső vezetőként váltottak, és nagyon meglepődtek! :)
    A link szerint 1 évig minimum ki kell tartania a pénztartalékaidnak. A mai világban? Magyarországon? Inkább 3 évig. Nincs finanszírozás (bankhitelnél minimum 2 lezárt nyereséges üzleti év!). A törvények napról napra változnak, és még azok a szervek sem mennek el rajtuk, akiknek ez lenne a dolguk. Nap mint nap hadakozhatsz a NAV-val, az önkormányzattal, a hatóságokkal (ha olyan a tevékenységi kör). Ami nem csak, hogy iszonyat stresszes, de értékes időt rabol el attól a tevékenységedtől, hogy üzletfeleket szerezz, amiből pénzed lesz!
    A link írója jól leírja, hogy nem lesznek barátaid. Ez Mo-ra fokozottan igaz. A rendszerváltás óta más sem folyik a csapból, csak hogy a vállalkozók ronda büdös adócsalók. A nem vállalkozó ismerőseidet nem fogja érdekelni, hogy a beled is kidolgozod, ők egyvalamit fognak látni: akkor dolgozol, amikor akarsz (mindig), és ha ne adj isten jól megy a vállalkozásod, akkor te mekkora szemét vagy, mert biztos adócsaló vagy, és különben is, neki miért nem megy így...

    VálaszTörlés
  2. Köszönöm a kiegészítéseket!

    Igen, azért linkeltem be az inspiráló cikket, mert nekem is tetszett. Profi a kinézet és a tartalom is. Nekem ennyire tellett :-) Amúgy valóban azért nem ismételtem el a tartalmát, mert minek ismételjek, és az eredeti sokkal jobb, mint amilyennek fordítottam volna...

    VálaszTörlés
  3. A vállalkozói lét választása nem gazdasági kérdés.
    Ha az ember önmagát egyre jobban ismerve ráébred arra, hogy mi az, amit ő mindennél jobban csinálni szeretne, és nem lát maga körül olyan szervezetet aki máris csinálná, és ahová ő csatlakozhatna, akkor eljött az ideje annak hogy vállalkozzon.
    Ehhez kell egy saját dédelgetett ötlet, amit az illető teljesen megért, kell bátorság hogy beszéljen róla ahol csak lehet, és akarat, hogy belekezdjen és csinálja akkor is, ha mindenki kineveti. Lehet taktikázni és mérlegelni de a mindent elsöprő vágy, hogy azt csináljam ami lenni akarok megmutatja az utat. Amíg ez hiányzik, addig marad a mindennapos töprengés: vajon jobb ember lettem-e mint tegnap voltam, azon a munkahelyen (vagy munkahely által/segítségével) ahol most dolgozom...

    VálaszTörlés
  4. És nekem is eltűnt elsőre a hozzászólásom... (válts Mediumra Te is! :)

    VálaszTörlés
  5. Ezt a megjegyzést eltávolította a blog adminisztrátora.

    VálaszTörlés

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.