2014. szeptember 15., hétfő

A jó, a rossz és a nagyszerű

Mark Graban egy LinkedIn-es blogbejegyzésében a következő megállapítást teszi, saját tapasztalataira hivatkozva: "A rossz vezető megmondja az alkalmazottaknak, hogy mit tegyenek, a jó vezető elmagyarázza, miért kell megtenniük, míg a nagyszerű vezető bevonja az embereket a döntéshozatalba és a fejlesztésbe." Erről persze már mindenféle formában írtam én is meg sokan mások, de szerintem ebben az egy mondatban elég frappánsan megfogalmazza a szerző, hogy milyen alapvető emberi igényekre ad választ az a vezető, aki nem elégszik meg a főnöki szereppel és a kikényszerített együttműködéssel:


1. Az emberi lényeknek igénye van arra, hogy tudják, miért csinálnak valamit, van-e értelme a tevékenységüknek. Ha nincsenek ezzel tisztában, akkor csak robotként használjuk őket, és semmi mást nem is várhatunk el tőlük, mint egy géptől.

2. Az emberi lényeknek fontos, hogy beleszólhassanak a saját életük alakulásába, azaz az őket érintő döntésekbe.

3. Az emberi lényeknek szükségük van saját maguk és a környezetük fejlődésére, különben befásulnak, kedvüket vesztik.

Nem véletlen azonban, hogy a megmondó-ellenőrző-hatalomgyakorló vezető a legjellemzőbb, hiszen keveseknek adatik meg, hogy ettől eltérő példákat lássanak. A tipikus vezetői minta, akár a feudális világ, akár az ipari forradalom, akár a szocialista berendezkedés időszakát tekintjük, alapvetően ilyen volt.  A negatív spirálból azonban nem könnyű kiugrani. Mivel az ilyen menedzserek, elődeik és saját tevékenységük eredményeképp felelősséget nem vállaló, érdektelen, motiválatlan, kezdeményezőkészséggel nem rendelkező munkatársakkal találkoznak, még erősebb bennük az igény a megmondásra, a kontrollra, a szűk keretekre és a fegyelmezésre. Még azoknak is, akik esetleg belátják a változás szükségességét, igen kitartóaknak kell lenniük, hiszen egyik napról a másikra nem fog átalakulni egy csapat vagy egy szervezet kultúrája. Ehhez hónapokra, évekre van szükség. Számtalanszor kell bizonyítanunk az embereknek, hogy tényleg úgy gondoljuk, ahogy mondjuk: valóban kíváncsiak vagyunk a véleményükre, közösen akarunk velük gondolkodni.

Az erőfeszítéseink azonban meg fogják hozni a gyümölcsüket. Meglepően tapasztaljuk majd, hogy az emberek maguktól, saját igényességük alapján végzik el jó minőségben a feladatokat és termelnek további hozzáadott értéket, úgy, hogy közben se kényszeríteni nem kellett őket erre, se jutalomfalatokra nem volt szükség minden lépés megtételéhez.

1 megjegyzés:

  1. "A tipikus vezetői minta, akár a feudális világ, akár az ipari forradalom, akár a szocialista berendezkedés időszakát tekintjük, alapvetően ilyen volt."
    Legalábbis azt hisszük...

    De nézzünk meg egy gótikus katedrálist, és gondoljuk végig, hogy lehet, hogy ugyanannyi kivétel volt akkor, mint most?

    Na persze ebből az is következhet, hogy a sok fáradozás, amit az "igehirdetésbe" fektetünk, csak arra elég, hogy most is legyen legalább annyi kivétel, mint 1000 éve...

    VálaszTörlés

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.