Szenvedőként, lázadóként vagy cselekvőként éled az életed?

Néhány hete olvastam egy tanulmányt, melynek három kategória-elnevezése azóta is kattog a fejemben. Nagyon nem mindegy ugyanis, akár egyéni, akár társadalmi szinten nézzük, hogy melyik kategóriában tanyázunk a mindennapjainkban. 

A 2008-ban végzett European Social Survey  azt kutatta, hogy az európai országokban élő válaszadók mit tartanak kívánatosnak a társadalomban és fontosnak a saját életükben a következő értékosztályok területén: etatizmus, munkahelyi autonómia, szociális bizalom, tolerancia, altruizmus, individualizmus és komformitás.

A hét értékosztályra vonatkozó kérdésekre a 25 országban gyűjtött összes válasz elemzése (klaszteranalízise) során három jól elkülönülő csoportra bukkantak a kutatók. Az egyik csoport a meritokráciában hisz (miszerint a tehetséges és szorgalmas embereknek lehet magasabb jövedelme mint másoknak), elutasítja az etatizmust (melynek értelmében az állam atyáskodjon felettük), a munkájukban nagyfokú autonómiát élveznek, jellemzően megbíznak másokban, környezetüket inkább segítőkésznek találják, toleránsak a tőlük különbözőkkel szemben, egyúttal markánsan individualisták: szeretnek új dolgokat kitalálni, saját útjukat járni, teljesíteni akarnak, sikerre vágynak, és a nekik örömet okozó tevékenységekkel igyekeznek foglalkozni. Ezt a csoportot cselekvőknek keresztelték el, és az európai megkérdezettek 38%-a esett e kategóriába.

A második csoport markánsan eltért értékrend tekintetében a cselekvőktől. Teljesítménytől függetlenül az egyenlőségben hisznek, az államtól várják a jövedelmi különbségek csökkentését és a munkahelyteremtést. A munkahelyen nem vonják be őket a döntésekbe, leginkább végrehajtók. Félnek a változástól, a változatosságtól, kockázatkerülők, biztonságra törekvők. Másokban nem nagyon bíznak, nem kíváncsiak a hozzájuk képest eltérően gondolkodók véleményére. A környezetvédelem ügye hidegen hagyja őket. A hagyományok követését fontosnak tartják, konformisták, elvárják, hogy megmondják nekik, mit kell csinálni. A szenvedőknek nevezett csoport aránya Európában 37%.

A harmadik csoport mindegyik értékosztállyal kapcsolatban elutasító, ezért hívták őket lázadóknak. Mindenben kételkednek, alkalmanként egyik vagy a másik irányba csapódnak. Arányuk az európai válaszadók körében 25%. 

A magyar eredményeket direkt nem írom ide, olvasson utána, akit érdekel. Ugyanis társadalmi szintű okfejtésekbe és vitákba nem szeretnék a Tudatos Vezetés blogon bonyolódni. Ami viszont érdekes kérdés itt számomra, az az egyéni szint. Minden bizonnyal be lehet sorolni valamennyire az embereket három kategóriába, de tudjuk, nem olyan egyszerű a világ, hogy könnyű legyen dobozolgatni. Sokkal inkább úgy érzem, hogy mindenkiben benne lehet a három kategória valamennyire, de az egyik egyértelműen dominánsabb. Lehetünk többnyire cselekvők, de az életünk egyik másik területén jellemezhet bennünket szenvedő vagy lázadó attitűd. Az a kép ugrott be, hogy ha a budapesti utcánkon végigmegy egy lovaskocsi és pont a házunk elé pottyant pár jó adag lócitromot annak termelője, többféle módon is hozzáállhatok. Panaszkodhatok a bűzre a szomszédoknak (szenvedő), felháborodott panaszlevelet írhatok a közterület-fenntartóknak vagy a polgármesteri hivatalnak, hogy azonnal takarítsák el (lázadó), vagy elővehetek egy lapátot és behajíthatom egy bokor alá trágyának.

Én speciel alapvetően cselekvő vagyok, leszámítva az utóbbi tíz évben a saját elhízásomat, mely terén egészen a közelmúltig egyértelműen szenvedő álláspontra húzódtam. Közéleti kérdésekkel kapcsolatban maximum havonta egyszer-kétszer szentségelek (lázadás), hisz nem követem a híreket. Pedig rendszeresen pofán csap az évről évre szép sunyiban emelkedő számlaérték a benzinkúton vagy bevásárláskor. Nem tudok vele mit kezdeni, maximum kevesebbet/ésszerűbben fogyasztok vagy több munkát vállalok.

Érdemes önvizsgálatot tartani. Bár csodálkoznék, ha a Tudatos Vezetés blog olvasói között nem az alapvetően cselekvő emberek lennének többségben, az elképzelhető, hogy vannak, akik túl sok teret engednek életük egyes területein a szenvedő vagy a lázadó hozzáállásnak. Vezetőkkel folytatott coaching beszélgetéseken legalábbis rendszeresen találkozom ezzel.