2014. augusztus 22., péntek

Fejtetőre lehet, sőt kell állítani a világot

Az utóbbi időben számos olyan kreatív kezdeményezéssel találkoztam, ami totálisan szembemegy a megszokott működésmódokkal, sőt akár a szabályozási keretekkel. A történelem nyílván tele volt ilyenekkel, de az internet és a különféle mobilos applikációk zsebbe kerülése különösen felgyorsította és elszaporította az efféle kezdeményezéseket. Tizenöt éve jutott eszébe a Zappos alapítóinak, hogy online is lehetne cipőkkel kereskedni. Micsoda baromságnak tűnik, hiszen próbálás nélkül hogy lehet cipőt venni? Hát úgy, hogy egyszerű a cserélés. A vásárlók többsége így aztán visszatérő ügyfél. Tíz évvel később az Amazon megvette a céget 1.2 md dollárért, szóval mégse volt akkora marhaság.


A taxizás egy alaposan szabályzott, hatósági áras szolgáltatás. Ezáltal (is), jó drága. Erre jön egy applikáció, ami összeköti a személyszállításra vállalkozó úrvezetőket a potenciális utasokkal, akinek a tartózkodási helyét a telefonjukba épített GPS segítségével azonosítják be. A fuvarért borravalót kapnak, az összeg meghatározáshoz pedig az utast látják el információval a hasonló távon szokásos mérték alapján. A fizetés készpénz nélkül, mobiltelefonnal történik. A szervező megtart 20%-ot és átad 80%-ot a fuvarozónak. Gondolom, mivel közösségépítésről van szó, az esetleges visszaélőket ki tudják zárni, mind a sofőrök, mind az utasok oldalán. A taxis érdekképviseletek természetesen tiltakoznak, lobbiznak ellene. És hogy aztán mit kezd majd ezzel adózási oldalon a hatóság, kiderül. Mindenesetre itt is demokratizálódás indul, csakúgy mint az újságírásban vagy a könyvkiadásban.

Az éttermi szolgáltatás sem olcsó, amihez nagy mértékben hozzájárulnak az irreális adóterhek, a folyamatos hatósági zaklatás, az agyonbonyolított és jelentős befektetéseket szükségessé tévő működési követelmények, stb. Ráadásul sokan tapasztaljuk, hogy az átlagos étkezdei minőség nem valami magas színvonalú, annál jobbat főz otthon a mama, vagy akár saját magunk. Drágán persze lehet jót enni kiváló éttermeinkben. A gasztronómia iránti közérdeklődés növekedésével együtt így aztán elindultak a sok esetben illegálisan működő lakáséttermek. Hiszen az eddig se volt tilos, hogy egy bográcsra összedobják az emberek a hozzávalók árát. Ez pedig valahol határeset, hiszen közösségek, baráti társaságok jönnek létre. És hát régen is voltak kosztos diákok, akire egy-egy vállalkozó háziasszony főzött. Hol van az kőbe vésve, hogy csak otthon ehetünk vagy kifőzdében? Mostanában lehet hallani egy magyar fejlesztésű alkalmazásról, ami a főzés és más konyhája iránt érdeklődő emberekből épít közösséget. Itt is lehetőség, hogy ha nagyobb adagot készítünk, más közelben lakónak is juthat belőle, akár elvitelre. A dolog még gyerekcipőben jár, de mivel a világpiacra tervezik, esélyes, hogy nem fognak tudni a küllők közé dobni egy seprűnyelet a bürokraták. Meg kell érteni, hogy többféle igény van jelen egyszerre. Valaki divatos, első osztályú étteremben akar étkezni, más egy csülkös pacalra vágyik a piacon, megint más pedig inkább enné más mamája vagy a szomszéd főztjét, ha hozzáférne. Mindenki jól járhatna. Persze ehhez nem kéne jövedelemforrásnak tekinteni az otthoni méretű főzést és vendéglátást, ami a néninek nyugdíjkiegészítés és társaság, a vendégnek pedig egy darabka otthon. Ahogy egy kicsit utánaolvastam a témának, látom, hogy a vendéglátók ipartestülete persze felemelte szavát a lakáséttermekkel szemben.

Egyben biztos vagyok: egyre több hasonló kezdeményezéssel fogunk találkozni, ahol a korábban természetesnek vett és megváltoztathatatlannak vélt iparági működéssel szemben egy-egy közösségi jellegű applikáció alapos kihívást prezentál. Mindenesetre érdemes átgondolni azt is, hogy a saját szakmáinkban milyen lehetőségeink lennének a világ fejtetőre állításának.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése