
Jobb közlekedési kultúrájú országokban jellemző, hogy a besorolást, átsorolást zippzár-szerűen oldják meg, mindenki beenged maga elé egy autót. Sajnos én sokszor tapasztalom, hogy önző és/vagy bunkó módon, csak hogy pár méterrel előrébb araszoljon az illető a dugóban, csak azért se engedi be a sávváltót. Én az M3 bevezető szakaszán szoktam a város felé haladni, és ott minden irányból mindenfelé szükséges lehet besorolni. És aki az egyik sávból még kínlódott vele, a másikban már ő nehezíti meg közlekedőtársai életét. Sokkal gyorsabban haladna az egész sor, ha mindenki előzékenyen viselkedne egy-egy másik autóssal. Azt hiszem, nem túl messzemenő a következtetés tehát, hogy általánosságban is a haladás legnagyobb ellensége az önzés és a bunkóság.
És most már matematikai magyarázatunk is van rá, nem csak az érzéseink súgják.
Két dologgal szeretném árnyalni:
VálaszTörlés- megszűnő sáv esetén, ha mindenki akkor váltana sávot, amikor az véget ér, akkor tényleg működhetne a zippzár-együttműködés. A leggyakoribb sajnos, hogy amikor ráeszmélnek, hogy véget fog a távolban érni a sáv, akkor azonnal sávot akarnak váltani (rossz analógiát alkalmaznak a valós életből ;-))...
- ha viszont valaki javára lemondasz az elsőbbségről, az vírusszerűen továbbviszi azt: az a tapasztalatom, hogy ha beengedik valakit, 1-2 sarkon belül ő is előzékeny lesz!
Még árnyalnám amit a Zoli ír, hogy sajnos kis országunkban nagyon sok az ügyeskedő, aki előrerohan, majd megjátssza, hogy szerencsétlen és kéri engedjék be majd röhög a markába, vagy büszke arra, hogy ő ilyen ügyes "életrevaló". Mára azonban már sokan észreveszik ezt és ezért nem engedik be az ügyeskedőket. Persze ehhez az kell, hogy valaki ne csak 5 méterre maga elé nézzen , hanem ahogy kell tisztában legyen mi történik körülötte a forgalomban.
VálaszTörlés