2014. április 10., csütörtök

Amire nem lehet utasítani és amit nem lehet megvenni

Az általánosan elterjedt vezetői felfogás szerint a munkahelyre nem szórakozni járunk, azért kapjuk a fizetésünket, hogy az utasításoknak engedelmeskedjünk. Valóban, hatalmi szóval kikényszeríthető vagy bérrel megvásárolható, hogy adott ideig a munkahelyen tartózkodjunk, végrehajtsuk a kiadott feladatokat, betartsuk a szabályokat, részt vegyünk a megbeszéléseken, kitöltsük a táblázatokat, megírjuk a jelentéseket, felvegyük a telefont, stb.

Vannak azonban bőségesen olyan dolgok, amiket se parancsra nem fogunk csinálni, se árcédula nem tartozik hozzá. Kizárólag ajándékba adjuk a munkahelyen. Ilyen például a lelkesedés, a szakmai elkötelezettség, a jó ötletek, a kollégák figyelmes meghallgatása, az együttműködő hozzáállás problémamegoldás során, az ügyfél igazán minőségi kiszolgálása, a lojalitás, vagy nehéz helyzetekben az extra erőfeszítés. Pedig ezeket is elvárnák tőlünk.


Képzeld el (Dan Ariely viselkedési közgazdász egyik történetét kicsit átfogalmazva), hogy az egyik ismerősöd meghív magához vacsorára a pároddal együtt. Nagyszerű előétellel indul a menü, aztán mindenféle finomságokat grillez nektek a kertben, majd mennyei desszert következik. A fogásokhoz kiváló borok társulnak. Igen jól szórakoztok. Búcsúzáskor egy kistányérra leteszel egy húszezrest, mert ennyit biztos fizettél volna étteremben két főre, hasonlóan jó minőségű ételekért és italokért. Vagy ehelyett közlöd vendéglátóddal, hogy mostantól elvárod, hogy rendszeresen meghívjon vacsorázni, legalább ilyen színvonalú ellátással. Gondolom ki tudod találni, hányszor fognak ismét meginvitálni és a kedvetekben járni.

A szíves vendéglátást ajándékba kapjuk. A kedvességet virággal, ajándékkal, visszahívással viszonozzuk. A lelkesedést a munkatársak az értelmes célok ajándéka ellenében produkálják. A jó ötleteket a bevonásra és a közös gondolkodás lehetőségére adják válaszul. A kollégákra és az ügyfelekre azért figyelnek oda, mert vezetőiktől ők is figyelmet kapnak. Együttműködő hozzáállást azért tanúsítanak, mert a környezetükben is ezt tapasztalják. Ha ők fontosnak és megbecsültnek érzik magukat, nekik is fontos lesz a cég, így hajlandóak többet vállalni, amikor szükséges. Nem tartják mindezekért a markukat, és nem is félelemből vagy fegyelemből ered a viselkedésük.

Érdemes lenne észrevenni, hogy az embereket nem minden helyzetben a piaci törvényszerűségek vezérlik. Amit elmulasztunk az emberi oldalon megadni nekik, azt nem fogja pótolni a pluszban kapott étkezési utalvány.

1 megjegyzés: