2014. április 14., hétfő

A munkának és a tanulásnak nem muszáj kínnak lennie

Elterjedt vélekedés, hogy a szabadidőnkben tudjuk csak igazán jól érezni magunkat, a munka valami szükséges rossz, a tanulástól meg csak a hideg rázza ki az embereket, visszagondolva iskolai élményeikre: vagy szétunták magukat az órákon, vagy rettegtek a feleléstől és a dolgozattól.

A napokban futottam bele Csíkszentmihályi Mihály tíz évvel ezelőtti TED előadásába. Korábban már írtam egy bejegyzést a flow elméletről, mely szerint meglepő módon nem a semmittevés és a láblógatás tesz boldoggá, hanem azok a tevékenységek, amelyekben teljesen el tudunk merülni, melyek során csak úgy repül az idő. Lehet ez játék, művészet, sport, írás, olvasás, de munka és tanulás is.


Ebben a videóban a professzor elmeséli, hogyan keveredett ennek a különleges élménynek a tanulmányozásához, majd azt is, hogy mire jutottak. Évtizedek adatai igazolják, hogy nincs összefüggés a jövedelmi szint emelkedése és a a boldogságérzet között. Az igaz, hogy az anyagi javak hiánya, a szegénységben élés boldogtalanabbá tesz. Az átlagos jövedelmi szinttől azonban már az emelkedő jövedelem nem korrelál a boldogság mértékével. Azok élnek boldogabban, akik a mindennapjaikban gyakran meg tudják tapasztalni ezt a bizonyos flow-t, ahol tiszta célok mentén, pontos visszajelzésekkel, teljes belemerüléssel ügyködhetnek valamin, ami számukra kihívást is jelent, de képességeik mozgósításával meg tudják csinálni.

Az előadás során előkerült egy érdekes ábra, ahol a vízszintes tengely az adott tevékenységgel kapcsolatos készségszintünkre vonatkozik, a függőleges pedig a kihívás mértékére. Amikor egy tevékenység nem jelent számunkra kihívást, és nem is értünk a témához igazából, akkor az unalom vagy az apátia jellemez bennünket. Nem tud nem eszembe jutni az iskola, ahol nap mint nap ezt kellett, hogy átéljem. Fogalmam se volt a biológiáról, a kémiáról vagy a magyar irodalomról, a kihívás pedig abban merült ki, hogy csöndben maradjak, leírjam amit mondanak, de nem értek, és ne fejeljem le a padot amikor egy pillanatra elnyom az álom. Ahol van kihívás, mondjuk az óra eleji feleléskor, de továbbra sincs készség, ott az aggodalom és a szorongás érzését tudom még ma is felidézni a gyomromban, csakúgy, mint ahogy az ábrán is látható.

A minden érdekelt számára hasznos és kívánatos zónák akár a munkahelyen, akár a tanulásban a jobb felső sarokban találhatóak. Ideális esetben a tevékenység flow élményt eredményez, magas szintű kihívás és készséghasználat mentén. Ahol magas a kihívás, de még nem tartunk ott készségekben, ki kell lépni a komfortzónánkból, azaz belépünk a fejlődési lehetőségek mezejére. Amikor a készségünkhöz képest a kihívás valamivel alacsonyabb fokú, akkor pedig magabiztosan és jó minőségben tudunk teljesíteni, bár kevésbé izgalmas a dolog számunkra. Ha egy kicsit megemeljük a lécet, könnyen flow élményhez juthatunk.

Minden olyan oktatási szakember, aki veszi a fáradságot, hogy a résztvevők képességeivel arányban lévő, de kihívást jelentő feladatokat találjon ki, azt fogja tapasztalni, hogy a tanulók vagy a hallgatók nem mással szórakoznak az órákon vagy tréningeken, hanem a feladatokra összpontosítanak. Jó visszajelzés, amikor az óra vagy a nap végén azt mondják maguktól, hogy "de gyorsan elment az idő". Ugyanezt a szempontot a vezetőknek is érdemes mérlegelniük, különösen amikor jó képességű és tettre kész kollégákkal dolgoznak együtt. Persze minden munkanap minden perce nem feltétlenül fog flow-ban telni, de nagyon nem mindegy, hogy milyenek az arányok.

A munkának és a tanulásnak nem muszáj kínnak lennie. Sőt, nyugodtan lehet örömforrássá változtatni, ha nem vagyunk restek megkeresni a módját.



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.