2014. január 10., péntek

Sz*r, de már megszoktuk

Van valami kis rugó az emberben, ami tudat alatt húzza vissza megszokotthoz. Az adja a biztonságot, és egyúttal távolít az ismeretlentől. Ezért rendelek még mindig a legközelebbi pizzériából, pedig ehetetlenül sós. Ezért nem lehet a dédimamát rábeszélni az automata mosógépre, hiába nem bírja már a régivel. És emiatt tiltakoznak a munkatársak is a változtatások ellen.

Mondjuk a pizza még hagyján, de ha valaki leél pár évtizedet egy társ mellett, aki folyamatosan szekálja, vagy teljesen kiég egy munkahelyen, ami tönkreteszi, már túl nagy árat fizet a megszokás biztonságának illúziójáért.

Óriási különbség van a helyzet elfogadása és a panaszkodó fortyogás között. Amíg az első segít beletörődni abba, ami tényleg nem változtatható, a második folyamatosan mérgezi az egyént és a környezetét.


Vezetőként szerintem nem lehet elfogadni, hogy valami nem jó, de így szoktuk vagy ezt lehet. Kitartóan kell feszegetni az értelmetlen korlátokat, vitázni, lobbizni, küzdeni, összefogni másokkal, hogy a rosszból jó, de legalább tűrhető legyen. Persze az is benne van a pakliban, hogy a viták során őt győzik meg. Sőt, még a kivárás is lehet megfelelő stratégia, ha csak ideiglenes. 


Egy dolog viszont egyáltalán nem vezetői viselkedés: panaszkodni és nem cselekedni.

4 megjegyzés:

  1. mi a teendő olyankor, amikor Te is és a csapatod is tudja, hogy valami nem jól működik és ez titeket nagyban akadályoz, de a helyzetet mégsem sikerült megváltoztatni ( akár cégkultúra, akár felsőbb vezetői döntés vagy akármi más miatt ).

    Hogy lehet egy ilyen helyzetet megfelelően a csapat fele kommunikálni?

    VálaszTörlés
  2. Szerintem így: "Sőt, még a kivárás is lehet megfelelő stratégia, ha csak ideiglenes."

    VálaszTörlés
  3. 1. Amikor valami nem tetszik 3 dolgot tehetsz: megváltoztatod, otthagyod-eltávolodsz, elfogadod. A lényeg hogy dönts a 3 közül, mert amíg nem teszed, mérgezni fog.
    2. Ha az elfogadást nem tudod vezetőként elérni, akkor nem marad más mint újra nekifutni. GOTO 1

    VálaszTörlés
  4. Igen, kb így :-)

    Én se gondolom természetesen, hogy minden esetben sikerül változtatni, de pl. egy felső vezetői döntés is változhat idővel (sikerül meggyőzni sokadszorra, mások is a kezdeményezés mellé állnak, a körülmények kikényszerítik, kirúgják a felső vezetőt, magától elmegy a felső vezető, stb.)

    A csapat felé én a nyitott, őszinte kommunikációban hiszek. Elmondani, hogy mit próbáltam csinálni, mit akarok még megpróbálni, esetleg átmenetileg hogyan kezeljük a szituációt.

    Ha cégkultúra a probléma, az már nagyobb baj, mert az túl lassan és nehezen változik, ha egyáltalán változik. Ott tényleg az marad, hogy vagy együtt élek vele és elfogadom, mint az évszakok változását (de nem panaszkodok rá), vagy keresek olyan céget, ahol a kultúra jobban passzol hozzám.

    VálaszTörlés