2014. január 13., hétfő

Mersz-e magadnál jobbakat felvenni?

Egyes vezetők úgy védik a saját pozíciójukat, hogy nem vesznek fel olyan tehetséges munkatársakat, akik később konkurenciát jelenthetnek számukra. Nem nehéz kitalálni, hogy milyen teljesítményre lesz képes az általuk vezetett csapat: jó esetben is legfeljebb középszerűvé válhat. Igaz, valószínűleg a kollégák szakmailag fel tudnak nézni a vezetőre, és ha tisztességesen viselkedik velük, még lojálisak is lesznek hozzá. Egyetértően bólogatnak a vezető döntései után, ha személyes érdekeiket nem sérti túlzott mértékben az adott intézkedés.

Azok a vezetők, akik kiemelkedő teljesítményre aspirálnak, nem csak a saját ötleteik kivitelezését, hanem gondolkodást és valós kreativitást várnak el a kollégáiktól, igyekeznek minél több olyan embert tudni a csapatukban, aki saját szakterületének felkészültebb és tehetségesebb játékosa, mint amilyen szinten azt a sportot a vezető saját maga űzi. Olyan kollégákra van szüksége, akik szakmai meggyőződésük alapján mernek szembeszállni a vezető eredeti elképzeléseivel. Ők is mind "vezetők", akár vannak beosztottaik, akár nem. Van önálló gondolatuk, kezdeményeznek, felelősséget vállalnak a saját területükért. Így közösen egész biztosan értékesebb produktumot tudnak létrehozni, mint amit a vezető egyedül ki tudna találni és végre tudna hajtatni hűséges katonáival.


Eddig ez még elég könnyűnek hangzik. Ami sokkal nehezebb, az a tehetséges, szakmailag felkészült, agilis munkatársak menedzselése. Egyrészt folyamatos érzelmi terhelést jelent a vezetőnek, hogy vitatkozni kell a kollégákkal: egymást győzködni, argumentálni, szenvedélyes emberekkel túlfűtött beszélgetéseket folytatni. Másrészt el kell tudni fogadni, hogy az adott szakterület képviselője vagy a csapat által kidolgozott koncepció eltér a vezető eredeti elgondolásától. Ha a viták úgy érnek véget, hogy a főnöknek van mindig igaza, akkor elég hamar elmegy a kedve a jó embereknek az értelmetlen küzdelemtől. A vezetőnek képessé kell válnia arra, hogy eldöntse, mikor kell a saját elképzelése mellett kitartani, és mikor kell engedni, mert az adott esetben az fogja a legjobb megoldást eredményezni. Ego-k helyett gondolatok feszüljenek egymáshoz, és tényleg győzzön a jobb. Tapasztalataim szerint ez rettentő nehéz. A vezetőé ugyanis a végső felelősség. Ha még tulajdonos is ráadásul, akkor az ő pénze forog kockán. Hiába érti ezt a bekezdést, a zsigerei nehezen engedik, hogy így is viselkedjen.


Biztosan vannak olyan iparágak vagy munkaterületek, ahol elég, ha egy ember gondolkodik, a többi meg csak csinálja. Ahol viszont komoly verseny van a piacon, szükség van rá, hogy minél több szürkeállományt tudjon a cég munkára fogni. Az pedig a tehetséges, felkészült és elkötelezett emberek fejében fordul elő nagyobb arányban. Merni kell tehát magadnál jobbakat felvenni, mert abból lesz a teljesítmény, és a te vezetői eredményeidet is ez fogja meghatározni, pontosabban megsokszorozni.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése