A Wall Street, annak farkasa, és az én nagy kérdőjelem

Céges célbadobás törpével

Némi családi nyomásra az ünnepek között megtekintettem Scorsese A Wall Street farkasa című, nagy port kavart filmjét. Leginkább az taszított előzetesen, hogy nem bírok három órát egy fenékkel végigülni. De sikerült, ráadásul jól is szórakoztam. A forgatókönyv, a rendezés, a karakterek és a színészek játéka is tetszett. Hozzáteszem, nem vagyok filmértő, ezért itt be is fejezem a műelemzést. A művészetnek viszont feladata, hogy elgondolkodtasson, és ez teljesült is.

Aki nem látta, annak röviden elmondom az egyébként ténylegesen megtörtént sztorit. Adott egy pályakezdő fiatalember, aki egy jó nevű brókercégnél kezdheti meg pályafutását. A sikeres vizsga után a cég egyik dörzsölt főnöke az ebéd mellett felvilágosítja, miről is szól ez a biznisz. Nem arról, hogy az ügyfélnek jó legyen, tehát olcsóbban vegyen és drágábban eladjon. Arról, hogy a bróker jutalékot termeljen, bármi áron. Aztán pedig az így megtermelt pénzből nagymenő életmódot tudjon folytatni. Kezdett belejönni a munkába, aztán jött egy tőzsdekrach, melynek következtében gyorsan az utcán találta magát. Álláshirdetésen keresztül botlott bele egy ügynökségbe, ahol tőzsdén kívüli, alacsony árú részvényekkel kereskedtek, lényegesen magasabb jutalékért, mint ami a tőzsdei részvényeknél szokásos. Hamar megalapította ilyen profilú saját vállalkozását. Először pénzügyileg tudatlan kisembereket igyekeztek lehengerlő sales dumával rászedni a vásárlásra, aztán fokozatosan egyre magasabb kategóriájú ügyfélkört céloztak meg. A srác az a típusú értékesítő volt, aki a homokot eladja a sivatagban, vezetőként pedig karizmatikus és a kollégák fanatizálására képes. Vezetőtársaihoz és munkatársaihoz lojális, a közösen elcsalt és tisztára mosott bevételeket bőkezűen megosztotta a cég dolgozóival. Néhány év alatt ezer fősre bővült cége őt is és a többi alapítót is mesésen gazdaggá tette. A becsapott ügyfeleket kinevető, de kőkeményen dolgozó értékesítők a vezetőséggel együtt féktelen és végtelen bulikban és orgiákban lazítottak, változatos tudatmódosító szerek hatása alatt. Az FBI aztán kiszúrta üzelmeiket, elkapta a grabancát, megfenyegette, végül vádalkut kötött vele. Az alku részeként informálnia kellett a nyomozókat a vele kapcsolatban lévők viselt dolgairól. Közben a naponta megcsalt szépséges második felesége gyermekeivel együtt elhagyta (a valóságban egyébként nem ezért, hanem drogfüggősége okán). Végül két évet börtönben töltött, aztán a záróképek tanúsága szerint értékesítési képzéseket tartott.

Ahogy sétáltam kifelé a filmről, és aztán mind a mai napig nem hagyott nyugodni a gondolat, hogy az a sok millió ember, aki megnézi ezt a filmet, vajon milyen tanulságot von le belőle saját maga számára. Ahogy utánaolvastam, Scorsese egyszerűen csak be szokta mutatni a történeteket, nem rágja szánkba a tanulságot. Most se tette.

Egyik lehetséges következtetés az, hogy menő, vicces és szórakoztató másokat becsapva pár év alatt meggazdagodni, igazi nagypályás királyként élni, falni a nőket, csapatva a bulikat. Ha utána bemártod a saját haverjaidat és tettestársaidat, könnyen megúszhatod két év lájtos börtönnel, ahol elsportolgatsz. Végül lehet belőled jó kis sales tréner és celebként szerepelhetsz a médiában. Erről szól a film 90%-a.

Másik tanulság lehet, hogy bármekkora, csalásból szerzett királyság pünkösdi lesz, néhány éven belül el fognak kapni, lecsuknak, és jó eséllyel elveszted a családodat is. Pedig az emberek többségének ha van valami, ami tényleg számít, akkor az a saját gyereke. Erről szól a film 10%-a.

Valahogy attól félek, hogy nem a második hagyja a mélyebb nyomot a nézők többségében. Remélem nincs igazam. És persze sok más konklúziót is le lehet vonni, nekem speciel ezek szúrtak szemet.

U.i.: Mefi közelmúltbeli blogbejegyzése inspirált arra, hogy én is leírjam a kapcsolódó gondolataimat.