2013. október 28., hétfő

Ne a sült galambra várj, menedzseld magad!


Az egyik legjelentősebb menedzsment szaktekintély, Peter Drucker az ezredforduló környékén írta Managing Oneself c. nagyhatású cikkét, mely a Harvard Business Review-ban jelent meg. Szerinte a vállalatok már nem menedzselik az emberek karrierjét, úgyhogy mindenkinek magának kell kifaragnia a helyét, eldönteni, hogy mikor jött el az idő a váltásra, és gondoskodnia saját elfoglaltságáról és elkötelezettségéről akár ötven évnyi munkával töltött életszakaszra. Mivel a nyugdíjrendszerrel foglalkozó szakemberek nem sok jóval biztatnak, kortársainknak itthon is nagyjából öt évtizedes szolgálati idővel lehet számolni. Ebben az esetben pedig tényleg nem mindegy, hogy mennyi kontrollt tudunk gyakorolni az eseményekre. A tervezéshez néhány fontos kérdést kell megválaszolnunk.


Mik az erősségeim?

Drucker szerint az emberek csak az erősségeik révén tudnak teljesítményt leadni. A történelem során hosszú ideig nem sokat kellett morfondírozniuk az embereknek az erősségeiken. Amilyen családba születtek, az nagy eséllyel meghatározta a pályafutásukat. Manapság viszont van választásunk. Azt javasolja, hogy minden jelentős döntésünknél vagy tevékenységünknél érdemes leírni, hogy milyen végeredményre számítunk. Aztán 9-12 hónap múlva összehasonlítani az elvárásokat és a teljesítéseket. Ebből tényszerűen ki fog derülni, mi az erősségünk és mi nem. Persze időt kell rá szánni, két-három évet is. Ha már tisztábban látunk, az erősségekre kell építeni és a fejlesztésükre kell fókuszálni. Oda kell figyelni arra is, hogy hol lép be intellektuális arroganciánk. Ne legyünk büszkék a tudatlanságunkra a szakterületünkön kívül. Ahhoz, hogy az erősségeink igazán kiteljesedhessenek, kénytelenek vagyunk például emberi kapcsolataink kezelésében kupálódni, vagy rossz szokásoktól megszabadulni. Külön kiemeli Drucker az illemtudó viselkedést. Az udvariasság, az együttműködési készség, a mások iránti tisztelet kimutatása olajozza meg a szervezeti gépezetet. Azokra a területekre azonban, ahol nem vagyunk kompetensek, szerinte nem érdemes energiát fordítani.

Hogyan dolgozom?

Jó néhány szempontból lehet vizsgálni, hogy miként szereti elvégezni valaki a munkáját. Drucker állítása szerint ez alapvetően személyiségfüggő. Inkább olvasók vagy hallgatók vagyunk a tájékozódás során? Hogyan szoktunk tanulni? Olvasással, hallgatással, írással, beszéddel vagy cselekvéssel? Másokkal együtt vagyunk hatékonyak vagy inkább egyedül? Ha másokkal, akkor milyen kapcsolatban? Inkább döntéshozói vagy konzultatív szerep a testhezálló számunkra? A stresszes, változékony, vagy a kiszámítható környezetben teljesítünk jól? A nagyvállalat vagy a kis, családias szervezet az ideális nekünk? Ne magadat próbáld átalakítani, hanem a helyedet igyekezz megtalálni.

Milyen értékeket képviselek?

Ennek a kérdésnek csak egyik oldala az etikus viselkedés, az, hogy tükörbe tudjál nézni reggelente. A másik az, hogy kompatibilisek-e a saját értékeid a vállalatéval. Ha neked is és a cégnek is a minőség vagy az ügyfél a legfontosabb, akkor passzoltok. Ha viszont neked ezek, a vállalatnak pedig elsősorban a profit, akkor súrlódni fogtok, frusztráció és alacsony termelékenység lesz az eredmény. De az is lehet, hogy neked is elsősorban a pénz számít, a bónuszod a profithoz van kötve, így az értékek passzolnak.

Hova tartozom?

Egyesek már gyerekkorban valamilyen szakmára készülnek: szakácsok, zenészek vagy épp orvosok akarnak lenni. A többségre ez nem igaz. Ennek ellenére sok sikeres karrier van, amit nem terveztek, hanem folyamatosan fejlődött, alakult. Az emberek megragadták a lehetőségeket, erősségeik, működésmódjuk és értékeik tudatában. Minél többet tud az ember magáról, annál valószínűbb, hogy megtalálja a saját útját a munkában. Aztán már csak bátorság kell, hogy azon az úton el is induljon.

Mi legyen a hozzájárulásom?

Sokaknak fel se merül, hogy erre a kérdésre válaszoljanak. Megmondják nekik, mit tegyenek. Napjaink tudásmunkásainak érdemes feltenniük a kérdést: Az erősségeim, a működésmódom és az értékeim fényében mi legyen a hozzájárulásom ahhoz, amire az adott helyzetben szükség van? Milyen eredményeket kellene elérnem? Drucker szerint egy-másfél évre gondolkozzunk előre. Kihívást jelentő, értelmes, mérhető célokat tűzzünk ki.

Felelősek vagyunk a kapcsolatainkért

Saját magunk menedzselése során szükség van arra, hogy a kapcsolatainkért is felelősséget vállaljunk. Egyrészt el kell fogadni, hogy mások is ugyanannyira individuumok, mint mi magunk, saját erősségekkel, értékekkel, célokkal. Fontos, hogy ezeket megismerjük, mert akkor fogunk tudni velük jól együttműködni. Másrészt folyamatosan kommunikálni kell, menedzselni a kölcsönös elvárásokat. A szervezetek már nem annyira az erőn, mint a bizalmon alapulnak Drucker szerint. A bizalom nem feltétlenül jelenti, hogy kedvelik egymást a szereplők, inkább azt, hogy megértik egymást.

Életünk második fele

A cikk végén Drucker az életközepi krízist elemezgeti. A sikeres emberek 40-45 éves korukra már felépítettek egy karriert, nagyjából eljutottak a csúcsra. 20-25 éve nagyjából ugyanabban utaznak, talán bele is untak. Itt az ideje egy második karrier kialakításának. Erre többféle mód van. Az egyik lehetőség a nulláról elkezdeni. A második egy párhuzamos karrier építgetése. A harmadik pedig az, hogy az üzletember átalakul un. szociális vállalkozóvá, tipikusan valami jelentősebb non-profit szervezetet épít fel. Ami mindháromnak előfeltétele az az, hogy már jóval előbb el kell kezdeni, mint amikor váltani akar valaki.

Tehát ha nem te írod meg a saját életed forgatókönyvét, majd megírja valaki más.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése