Már Benedek Tibortól is nyugodtan tanulhatnak a vezetők

Fotó: vlv.hu

Tavaly írtam három bejegyzést Endrei Judit könyve alapján arról, hogy mit tanulhatunk Kemény Dénestől vezetéssel kapcsolatban (itt olvasható az első, a második és a harmadik). Most, hogy a Benedek Tibor által mindössze féléve irányított magyar vízilabda válogatott világbajnok lett, elérkezett az idő, hogy megvizsgáljuk, mit leshetnénk el tőle. Ehhez kiváló alapanyagul szolgál az az interjú, amit a válogatott honlapján olvashatunk.

Benedek nem éppen ideális időpontban vette át a Keménnyel háromszor olimpiai bajnok, de az utóbbi években semmiképp se emelkedő íven mozgó válogatottat. Ő akkor is el akarta vállalni a feladatot, hogy ezen az inflexiós ponton felfelé mozdítsa a csapatot, ha a babérokat majd később egy utódja aratja le. Nyilatkozatából a Jim Collins-féle ötödik szintű vezető képe bontakozik ki, aki szerényen kommunikál, szakmai alázattal, de erős akarattal bír.

Ambíciózus, de elérhető célként az első négybe kerülést tűzte ki, aztán ott akármi megtörténhet. Versenytársairól tisztelettel beszél, képességeiket reálisan értékeli. Amikor az eredményesség kulcsáról kérdezik, gyakorlatilag az edzői csapatmunkát részletezi. Minden terület szakértője hozzáteszi a saját részét. A hétfős szakmai stábból volt akivel az edzés- és a felkészülési terveket tudta megkonzultálni, nem akart kizárólag a saját feje után menni. Az egyik edző dzsúdós (!) jellegű erőnléti munkáját a másik edző jógaszerű (!) tornája egészítette ki. Ma már természetes ezen a szinten, hogy sportpszichológus is foglalkozott a csapattal, tehát valaki, aki az emberi oldalért, a pszichés felkészültségért felelt. Külön edző végezte az ellenfelek videós elemzését, de azt is kiemelte Benedek Tibor, hogy a kisebb horderejű, operatív teendők intézését a kapusedzőre tudta bízni, szakmai tevékenységét kiegészítve. Egy olyan "menedzsment csapat" rajzolódik tehát ki a leírásból, ahol a közös cél érdekében mindenki teljes felelősséggel teszi hozzá a saját részét. Hát nem ezt kellene tennie minden vállalat vezetői csapatának? Dehogynem. Formálisan így is néz ki a felállás. A realitás viszont ettől általában távol áll, és véleményem szerint fejétől bűzlik a hal.

A sportban elengedhetetlen, hogy egyensúlyt tartsanak az erősítés, azaz a kemény munka, valamint a sérülések elkerülése között. Vajon hány vállalati vezetőnek jár a fejében az, hogy a csapatát eltolja a teljesítés lehetséges maximumáig, de úgy, hogy az ne járjon fizikai és lelki sérülésekkel? És vajon megértik-e, ami a sportban természetes, hogy a jó formát időzíteni szükséges? Minden nap nem lehet egy csapat világverő formában. Hogyan lehet elérni, hogy a legfontosabb időszakokban tudjuk leadni a csúcsteljesítményt? Hogyan fognak a kollégák feltöltődni? Mitől fognak fejlődni, előrelépni, felkészülni az újabb nagy megmérettetésre, miközben a versenytársak egész biztosan nem ülnek a babérjaikon? A sport nem tudja figyelmen kívül hagyni a természet törvényeit, a szervezetek azonban még mindig kitartanak amellett, hogy ők egy nagy gyártó gépezet, melynek fizikai és emberi "erőforrásai" vannak, és a mechanika törvényei irányítják őket.

További sok sikert Benedek Tibornak és csapatának! Egész biztosan sok örömöt fognak még szerezni honfitársainknak.