2013. április 8., hétfő

Ki teremtsen egyensúlyt az életünkben?

Jópofa tízperces TED előadást néztem meg a hétvégén. Az előadó Nigel Marsh, a Young and Rubicam Brands ausztrál és új-zélandi regionális vezérigazgatója, egyébként pedig a sokat ígérő címekkel ellátott Fat, Forty and Fired, és az Overworked and Underlaid c. könyvek szerzője. A téma a munka és a magánélet egyensúlya, amiről egyébként írtam már többször.

Az előadó Szent Benedek után szabadon azzal indított, hogy megkérte a hallgatóságot: pihenjetek meg egy pillanatra, "ti szánalmasan esendők, és vessetek számot nyomorult létetekkel". Ő maga is így cselekedett ugyanis, negyven éves korában. Addig ugyanis tipikus, a munkájának élő figura volt, túl sokat evett, túl sokat ivott, túl sokat dolgozott, és elhanyagolta a családját (4 gyerekkel). Elhatározta, hogy jobbá teszi az életét, különös tekintettel a munka és a magánélet egyensúlyára. Otthon töltött egy évet, és megtapasztalta, hogy elég könnyű megtalálni az egyensúlyt, amikor nincs munkája… Persze ahogy fogy a pénze az embernek, ez már nem annyira hasznos tanulság. Aztán visszatért a munkába és a következő hét évben alaposan tanulmányozta a munka-magánélet egyensúly témakörét, könyvet írt erről, és küzdött a megtalálásával. Négy megfigyelését osztotta meg a hallgatósággal.


1. Szembe kell nézni a társadalomnak azzal, hogy egyes munkakörök vagy karriercélok gyakorlatilag összeegyeztethetetlenek azzal, hogy normális családi életet éljen valaki. Emberek ezrei dolgoznak keményen, napi sok órát olyan munkakörben, amit utálnak, hogy megvehessenek cuccokat, amire semmi szükségük, hogy azoknak az embereknek imponáljanak velük, akiket nem kedvelnek. Bármi megoldás keresése onnan indulhat, hogy ezeket a kiindulópontokat tudomásul vesszük.

2. Se az államok, se a vállalatok nem fogják helyettünk megoldani ezt a kérdést. Fel kell hagyni azzal, hogy kívülről várjuk a megoldást és vállalni kell a felelősséget és a kontrollt saját életünk felett. Ha mi nem tervezzük meg az életet, amit élni szeretnénk, más fogja helyettünk megtenni. És lehet, hogy nem fog tetszeni az ő elképzelésük az egyensúlyról. (Saját közbevetésem: azért persze hasznos, ha az állam és a vállalatok is törik a fejüket ezen a kérdésen.) Marsh szerint sose bízzuk az életminőségünket profitorientált cégekre, hiszen azok, függetlenül attól, hogy jó vagy rossz vállalatok, alapvetően olyan természetűek, hogy a lehető legtöbbet kívánják kicsikarni a munkatársakból. Nekünk kell tehát felállítani a határokat, amihez ragaszkodunk az életünkben.

3. Fontos, hogy értelmes időkeretet próbáljunk adni az egyensúly meglétének megítéléséhez. Érdemes az előadást meghallgatni, nem lövöm le a poént, de a lényeg, hogy elmesélte egy ideális munkanapjának felépítését elég viccesen, majd feltette a kérdést, hogy vajon hány napot sikerül így alakítani. Kb. egyet se. De az se jó, ha mindent a nyugdíjas éveinkben szeretnénk kiegyensúlyozni, immáron betegen, elhagyottan, leépült kapcsolatokkal, beszűkült érdeklődéssel. Mindenkinek meg kell találnia az arany középutat maga számára. (Saját kiegészítés: a Stephen Covey féle heti tervezés ebben segít szerintem. Minden nap nincs lehetőség az embernek mindegyik életbeli szerepében tennie valamit, de egy hét alatt már sokkal több az esély.)

4. Az egyensúly alatt azt értjük, hogy tényleg minden fontos életterületre áldozunk időt. Nem elég, ha a munkán kívül mondjuk még egy dolgot csinálunk, például sportolunk. Attól csak fittebbek leszünk, még nem jelent egyensúlyba kerülést. Ott van még az érzelmi oldal, az intellektuális oldal, a spirituális oldal. Lehet, hogy ez riasztóan hangzik, de kis dolgok is sokat tudnak jelenteni. Elmeséli, hogy egy napon neki kellett menni a legkisebb gyerekért az iskolába. Ezért egy órával hamarabb indult haza a munkából, felszedte a gyereket, egy kicsit kimentek a játszótérre, bevettek együtt egy pizzát, hazabaktattak, lefürdette, ráadta a Batman-es pizsamáját, majd olvasott neki egy mesét. Adott neki egy jó éjt puszit, miután a gyerkőc visszahívta, hogy ez volt élete legjobb napja. Pedig semmi különöset nem csináltak. Marsh szerint tehát az apróságok számítanak.

Nem kell tehát gyökerestől felforgatni az életünket. Kis lépések az egyensúly irányába viszont jelentősen javítani tudják a kapcsolatainkat és az életminőségünket egyaránt. És ha ez a gondolat elterjed, társadalmi változást is idézhet elő, és a sikeres, minőségi életet nem pusztán az anyagi eredményesség alapján fogják az emberek mérni.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése