2013. március 18., hétfő

Esettanulmány: katasztrofális menedzsment

Nem szoktam aktuális, nagy port kavaró eseményekről írni a Tudatos Vezetés blogon, de most kivételt teszek. Részben azért is, mert kevésen múlt, hogy múlt csütörtökön haza tudtam vergődni tatabányai munkanapomról és a nemzeti ünnepet nem az autómban dekkolva vészeltem át az M1-esen. Szokásos módon, politikától függetlenül, a történet vezetési vonatkozásaival kívánok foglalkozni.

Henry Mintzberg pár éve azt mondta az amerikai vállalatokra, hogy "they are overled and undermanaged". Értve ezalatt, hogy a felső vezetés elszakadt az alaptevékenységtől, túlzottan a leaderi szerepkörére összpontosít, ezáltal a cégeket nem menedzselik megfelelően. Valami ilyesmi zajlik országszinten is. Egyesek, jobbról vagy balról nagyokat álmodnak, és őket nem a negyedéves tőzsdei riportolás vezeti csaló utakra, hanem a négyévenkénti választás. A mindennapok menedzselése viszont alacsony színvonalú, az eredmények nem jönnek, bizalmi válság van, és az egyszemélyes, autokrata vezetői stílus elbizonytalanítja a vezetésben amúgy sem felkészült, vetésforgóban változó szakmai területi vezetőket.

A bénaság legátütőbben vészhelyzetben mutatkozik meg. A nap mint nap megtapasztalható impotencia csak szép lassan erodálja a teljesítményt. Krízisben viszont azonnal láthatóvá válik. Nézzük, hogyan demonstrálták menedzsment képességeik hiányát az állami szervek az M1-es autópályán kialakult helyzet kezelésében:


1. Az általuk is napokkal előre ismert környezeti fenyegetés kezelésére nem készültek elő, nem hívták össze az érintett területek felelős vezetőit (rendőrség, közútkezelő, katasztrófavédelem, katonaság, kommunikáció, stb.).

2. Nem készítettek vészforgatókönyveket a potenciálisan kialakuló helyzetekre.

3. Nem szervezték meg sem az érintettek, sem a közvélemény hiteles és gyakori tájékoztatását, annak ellenére, hogy erre az országos közszolgálati média rendelkezésre állt volna.

4. Nem volt egy felelős vezető, aki koordinálta volna a különféle szervek tevékenységét.

5. Vagy 20 órába telt, mire a belügyminiszter rájött, hogy riadóhelyzet van.

6. Nem készült, vagy legalábbis nem látszott, hogy készült volna átgondolt akcióterv az M1-en rekedt emberek kimentésére.

7. A szomszéd országban meglévő erőforrásokat (know-how-t és technikai eszközöket) jelentős késéssel vonták be a munkába.

8. Nem tudták vagy nem merték meghozni gyorsan azokat a döntéseket, amiket végül megvalósítottak, de sok órával korábban megtehettek volna (autópályára felhajtás megakadályozása, elválasztó korlát megbontása, külső segítség bevonása, stb.)

9. És ami a legnagyobb pofátlanság: a miniszter önkritikát nem gyakorol, sőt, a felelősséget igyekszik áthárítani. Végül vezetőtársaival kiáll a sajtó elé, valótlanságokat állít és sikerként állítja be a nyilvánvaló töketlenkedést.

A katasztrofális menedzsment képességeken túl az is rendkívül szomorú, hogy ilyen vezetői példát láthatnak azok a fiatalok, akik egyszer majd maguk is vezetővé szeretnének válni. Ne készüljünk fel, bénázzunk, aztán hárítsuk másra a felelősséget.

A frontvonalban dolgozó rendőrök, katonák, katasztrófavédők, tűzoltók és gépkezelők viszont ettől a vezetői szerencsétlenkedéstől függetlenül tették a dolgukat legjobb tudásuk szerint, és ember feletti módon küzdöttek az elemekkel. 

Sokszor eszembe jut, hogy nyilván azért vannak ilyen vezetőink, mert a populációból ilyen a felhozatal. Na ezt a feltételezést komolyan cáfolta, ahogy a magyar lakosság reagált a helyzetre. A mellékutak környékén a kistelepüléseken élők saját terepjáróképes járműveikkel mentették az elakadtakat, vendégül látták őket, gondoskodtak róluk. A facebookon magánszemélyek és vállalkozások szervezték az elakadtak ellátását, az ételek beszerzésétől vagy elkészítésétől a kijuttatásig. Úgy tűnik tehát, mégse az ország reménytelen, hanem csak azok a vezetők, akiknek eszébe se jut, hogy menedzserként fejlődniük kellene. A hiteles, tisztességes, felelősségvállaló vezetői viselkedésről már ne is beszéljünk.

11 megjegyzés:

  1. Tamás, ma már több "túlélő" személyes beszámolóját hallgattam meg. Nagyszerű példákat hoznak fel a civil összefogásra, az önszerveződésre. Sokak előtt valóban le a kalappal. Remélem, lesznek olyanok, akik módszeresen összegyűjtik és leírják, mi is történt az elmúlt napokban. Gyuri

    VálaszTörlés
  2. Kedves Gyuri, köszönöm a hozzászólást! Biztos vagyok benne, hogy az jó sok blogbejegyzést megtöltene, remélem fogunk sok ilyet olvasni! Valamennyit lehetett belőle érzékelni a facebook-on, de gondolom ezer helyen volt példa az emberek önkéntes és önzetlen összefogására!

    VálaszTörlés
  3. Nekem például többen emlegették a Győr Plusz rádiót.

    VálaszTörlés
  4. Az esetről nekem kicsit a 2005-ös Katrina hurrikán utáni káosz ugrott be New Orleans-ból (bár azért a kettő között nagyságrendi különbség van), az elnök által kinevezett inkompetens FEMA igazgatóval (Michael Brown) és a cselekvésképtelenséggel. (A dolgokat ott gatyába rázó Nemzeti Gárdás Russel Honoré parancsnok nálunk hiányzott.)

    VálaszTörlés
  5. Na itt vannak a győri rádiósok: http://www.kreativ.hu/media/cikk/a_hokatasztrofa_radios_hosei1

    VálaszTörlés
  6. Köszi, ritka fontos aspektusa a dolognak.

    Talán az ATV-n és talán egy idős (közel 80 éves) nénike mondta:

    "Nem az ellenzék mutatott rá a kormány alkalmatlanságára, hanem a természet."

    VálaszTörlés
  7. Igen, viszont fontos megjegyeznem, hogy ez a cikk nem politikai állásfoglalás, hanem vezetéssel kapcsolatos szakmai értékelés. Az elmúlt 20 évet tekintve minden kormány egyformán impotens volt és hasonlóan alacsony menedzsment színvonalon tevékenykedett.

    VálaszTörlés
  8. Egy régi barátom feleségének beszámolója a Facebookon, ha esetleg valaki úgy gondolja, hogy túlzottan elragadtattam magam:

    http://www.facebook.com/balazs.borbala.5/posts/3935837332731

    VálaszTörlés
  9. Szerintem megelőzhető lett volna a baj, ha már kezdettől kiküldik az útkarbantartókat és takarítanak, mert van eszköz, van jármű, csak sajnos van közgazdász is, aki azt mondja, hogy "jaj, ez de drága", ilyenkor nem kéne rá hallgatni, illetve megnézném én ezeket az embereket, hogy ők rekednek ott órákig az utakon éhesen, fázva, messze a segítségtől...

    VálaszTörlés
  10. Elolvastam a bejegyzést és elszomorodtam. Az elsőtől az utolsó sorig egyetértek vele.

    VálaszTörlés
  11. Különösen érdekes, hogy ha nem képzeletbeli katasztrófákról fantáziálnak, és azok elhárításának minnél hatékonyabb módját tervezik meg lépésről-lépésre...akkor vajon mit csinálnak egész nap?
    MErt ha tipikus vészhelyzetet kéne kreálnom, akkor valamiféle cudar idővel tesztelném a rendszerüket, mondjuk óriási meleg van, hétvége, mindenki a Balaton felé megy vagy épp jön onnan, és az autópálya egy pontján 20-an figyelmetlenségből egymásba csúsznak, mögöttük három kamionos is, akik mikor kiszállnak összeverekednek. A kocsisor több kilóméter hosszan áll, az autókból jópárban gyermekek ülnek, akik a melegben rosszul lesznek. A vonatok közlekedése is akadozik, illetve a vezetékek/váltók túlmelegednek. És akkor - gondolom - erre van egy forgatókönyv kb. mert ez nem egy jaj-de-elképzelhetetlen ráadásul, mégsem egy terrortámadás, vagy atomkatasztrófa..csak egy "sima" kis vészhelyzet.
    Ha nem ilyesmikre dolgoznak ki forgatókönyvet, amit aztán limitáltan tesztelnek is, hogy tényleg éles helyzetben működne, akkor mégis mit csinálnak?????

    VálaszTörlés

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.