2013. január 17., csütörtök

Boldogít-e a pénz? - Igen is meg nem is

Sokan tekintenek úgy a vezetői karrierre, mint lehetőségre a magasabb jövedelemszint elérése érdekében. Messze nincs minden szervezetben mód szakértői karriert építeni, ahol mind a kolléga státusza, mind a fizetése a megszerzett szaktudás arányában emelkedik. Marad tehát a vezetővé válás a befolyás és a bevétel növelésére. Érdekes kérdés, hogy vajon boldogabb lesz-e attól az illető, hogy több pénze van. Mondják, hogy a pénz nem boldogít. Ismerünk híres és gazdag embereket, akik depressziósak lesznek, nekik is halnak meg szeretteik, valamint magasról lehet nagyokat esni. Aztán olyanokat is, akik nagy családban, nagy boldogságban élik mindennapjaikat, szerény körülményeik dacára. Természetesen a nemzeti kulturális különbségek és a környezetben elérhető mérce is erősen tudja befolyásolni az emberek boldogságérzetét.


Daniel Kahneman közgazdasági Nobel-díjas pszichológus Gyors és lassú gondolkodás című könyvében (ami egyébként az egész életművét átfogó szellemi aranybánya) beszámol egy részvételével lezajlott Gallup kutatásról, ahol 450 ezer amerikai részvevőtől kapott válaszokat dolgoztak fel jóllétükkel kapcsolatban. Nyílván az eredmények leginkább a "nyugati" emberre vonatkoztathatók. "A következtetés úgy szól, hogy a szegénység boldogtalanná tesz, a gazdagság pedig növeli az élettel való elégedettséget, de (az átlagot tekintve) nem javítja a megtapasztalt jóllétet." - írja Kahneman. Fontos tanulság, hogy "a szegénység felerősíti az élet más gondjainak tapasztalását". Például a fejfájás esetén az emberek többet kereső kétharmada közül 38% számol be szomorúságról és aggodalomról (a panaszmentes 19% helyett), míg jövedelem tekintetében az alsó 10%-ba tartozó emberek normál esetben 38%-ban, fejfájós napon 70%-ban nyilatkoznak ilyen negatív érzésekről. A hétvége eljövetele sokkal jobban boldogítja a többet keresőket. A válás és a társtalanság pedig inkább sújtja a szegényeket.

Mértek viszont egy szintet, ami felett "a háztartások jövedelmének további növekedése nem javította a megtapasztalt jóllétet", és ez 75 ezer USD körül volt. "A jövedelemmel azonosított megtapasztalt jóllét átlagos növekedése ezen a szinten túl pontosan zéró volt." - folytatja a szerző. Maga is meglepődött a konklúzión, hiszen ha több pénzünk van, több kellemes dolgot engedhetünk meg magunknak. Itt jön megint egy érdekes megállapítás: "elképzelhető, hogy azért, mert a magasabb jövedelemmel rendelkezők kevésbé tudják élvezni az élet apró örömeit". 

Kahneman szerint viszont különbséget kell tenni a mindennapokban megtapasztalt jóllét és az élettel való általános elégedettség között. "A magasabb jövedelem nagyobb elégedettséggel jár együtt akkor is, ha már jóval túl vagyunk azon a ponton, ahol a nagyobb jövedelem még pozitívan befolyásolhatja a tapasztalásokat." Izgalmas, ugye? Tehát a pénz nem feltétlenül boldogít a mindennapokban. Ha fájóan kevés, az könnyen elveszi a kedvet. Egy ponton viszont már nem leszel boldogabb néhány plusz milliótól a mindennapokban. Összességében viszont elégedettebb leszel az életeddel (persze nagy átlagban, mindig vannak szélsőértékek), ha több pénzed van.

Még egy témát itt felvetnék a könyvből, ez pedig a "tévakarat" fogalma. Hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy egy szebb autó, több és márkásabb ruhadarab, okosabb telefon vagy nagyobb ház jelentősen boldogabbá teheti mindennapjainkat, pedig ez nem így van. Akkor vagyunk tőle boldogabbak, amikor ÉPP rá gondolunk, és a napi gondolataink elég ritkán forognak a nadrágunk vagy az autónk körül. Tehát a boldog perceket nem sokat szaporítják.

Természetesen Kahneman is idézi Csíkszentmihályit és a flow koncepciót, mely segít abban, hogy miként tudunk több boldog órához jutni. Egyébként azzal az egyszerű javaslattal él, hogy ha tudjuk, milyen dolgok javítják a jóllétünket, és melyek kevésbé, meg lehet próbálni az egyensúlyt az előbbiek felé elbillenteni. Ehhez mondjuk lehet egy ideig naplózni minden este, hogy a nap mely szakában, milyen tevékenység közben éreztük kifejezetten jól magunkat. Ez hasonló, de nem az, mint a Csíkszentmihályi-féle eljárás, ahol abban a pillanatban, amikor megcsörrent a kütyü a zsebben, akkor kellett leírni, mit csinálsz, hogy érzel. Az un. Day Reconstruction Method lényege, hogy utólag írod le, visszatekintve a napra. Segítségével pontosabban beazonosítható, hogy milyen dolgok töltöttek el jó érzésekkel, és ezeket lehet megpróbálni sűrűbbé tenni.

Konklúzióm: igyekezzünk annyit termelni, hogy elkerüljük a szegénységet, de a mindennapok boldogságát másban fogjuk megtalálni. Nemrég osztottak meg ismerőseim a Facebookon egy karikatúrát az élet legjobb dolgairól: ölelés, mosoly, barátok, csókok, család, alvás, szeretet, nevetés, jó emlékek. 

1 megjegyzés: