Jót tenni és jól járni

A hétvégén a tiszakécskei strand gyerekmedencéjében legeltettük apróságainkat Hadi Laci barátommal, aki közben egy társadalmilag hasznos kezdeményezésükről mesélt. A háttérről annyit, nem pontosan, hogy a 25 fő feletti munkáltatóknak minden 20 alkalmazottra fel kell venniük egy fő megváltozott munkaképességű dolgozót, különben közel 1 millió Ft rehabilitációs járulék fizetendő. Ha például félállásban alkalmaznak egy kollégát minimálbéren, akkor a munka értékét nem számítva már jobban járnak anyagilag, de még diplomás minimálbér esetén sem fizetnek többet, mint amennyi a járulék lenne. Teljes állásban, minimálbéren foglalkoztatott megváltozott munkaképességű dolgozó esetén kb. egyharmadába kerül így a foglalkoztatás, mint normál munkavállalónál. És még valami pályázati lehetőség is van, amivel tovább csökkenthetők a költségek.

Most biztos sokan arra gondolnak, hogy minek venne fel valaki egy veszélyes gyári környezetbe egy szellemi fogyatékost, akinek semmi haszna, ellenben önveszélyes. Pedig teljesen másról van itt szó. Hadi kollégáék készítettek egy információs honlapot a témában érintettek számára, így eléggé képben van, hogy milyen konkrét példák léteznek megváltozott munkaképességűek alkalmazására. Kértem tőle néhány ilyet. Például call centerekben mozgásukban korlátozott emberek pont ugyanolyan színvonalú munkára képesek, mint akik testileg egészségesek. Ugyanez a helyzet bármi olyan munkakörben, ahol egy pultban kell ülni és ügyfeleket kiszolgálni, mondjuk jegyet vagy lottószelvényt eladni, pénztárosként dolgozni. De mesélt nekem vak jogászról vagy értelmileg sérült árufeltöltőkről, akik azt a munkát, amit rábíztak, teljes mértékben képesek ellátni. A statisztikák pedig azt mutatják, hogy körükben kisebb a fluktuáció, jobban megbecsülik a munkalehetőséget. Arra is lehet példákat találni, hogy a cégek a korábban kiszervezett tevékenységeket megváltozott munkaképességű emberekkel újra házon belül végeztetik. Lehet ilyen a takarítás, a kertészet, vagy a viráglocsolás.

Az üzenet lényege tehát az, hogy ha valaki elgondolkodik egy kicsit, hogy minden 100 főre hogyan lehetne értelmesen bevonni 5 fő megváltozott munkaképességű embert, könnyen lehet, hogy anyagilag is jobban jár, és emellett még valamit tesz másokért, nem csak a saját javát szolgáló tevékenységeket űz. Visszagondoltam, nekem volt olyan ügyfelem tavaly, aki üzemvezetőként nagyon pozitív tapasztalatokról számolt be a megváltozott munkaképességű gyári dolgozókkal kapcsolatban. Sok esetben teljesítményük meghaladta a normál dolgozókét, pontosan ugyanabban a munkakörben.

Persze nem ennyire egyszerű ez a történet. Az érintett munkavállalók többsége évek óta kiszorult a munkaerőpiacról, vagy be se került soha, ami kihívásokat generál mindkét fél részére. A beilleszkedést a témára szakosodott civil szervezetek segítik: a vállalkozásoknak érzékenyítésre, a dolgozóknak mentorálásra van szükségük. A tapasztalatok azt mutatják, hogy korántsem lehetetlen feladat az összepasszítás.

Ez a Tudatos Vezetés blog 2 éves szülinapi bejegyzése. Bár ez rajtam kívül valószínűleg senkit nem hat meg, hátha valakit épp ez a bejegyzés inspirál arra, hogy megnézze a Rehabjob honlapot és elgondolkozzon, milyen lehetőség van a cégénél ilyen munkatársak bevonására.

(Tájékoztatásul: az elmúlt két évben a blog 220 bejegyzése 33.000 látogatást és 60.000 oldalmegtekintést vonzott. Köszönöm az érdeklődést!)