2012. április 23., hétfő

Fókuszálás egy figyelemelterelő világban


Hálásak vagyunk a technológiának, hogy sok tekintetben könnyebbé teszi munkánkat, de mégis érezzük intuitív módon, hogy egyben csökkenti is hatékonyságunkat. Csörgések, csipogások és belső figyelmeztetések zökkentenek ki néhány percenként bennünket az épp végzett tevékenységünkből. Belső figyelmeztetés alatt azt a csillapíthatatlan vágyat értem, hogy megnézzük, válaszoltak-e már az e-mail üzenetünkre, vagy reagált-e valaki a Facebook megosztásunkra.

Larry Rosen, a California State University pszichológia professzora a Psychology Today hasábjain április 9-én megjelent írásában azt javasolja, hogy inkább tartsunk rendszeres technológiai szüneteket, mondjuk negyedóránként, amikor pár percre megszakítjuk tevékenységünket, megnézzük üzeneteinket, elintézzük telefonhívásainkat, aztán ismét kapcsolódjunk le a rendszerről és összpontosítsunk az elvégzendő tevékenységre. Majd ismét egy technológiai szünet, és így tovább. Lényeg, hogy ne szakítsa meg folyamatosan a fókuszálást valami egyéb inger. Ahogy egy korábbi bejegyzésemben már írtam róla, a multitasking jelentősen rontja az eredmény minőségét, a munkavégzés sebességét pedig csökkenti.


Két érdekes kutatásukról is beszámol a cikkben. Mindössze 15 percen keresztül megfigyeltek kb. 300 középiskolás és főiskolás diákot saját környezetében, tanulás közben. Folyamatosan jegyzetelték amit láttak. Meglepődtek az eredményeken, miszerint átlagosan legfeljebb 3 percig fókuszáltak a tanulásra, mígnem valami kibillentette őket az összpontosításból, és szinte mindig a technológia részéről érkezett a figyelemelterelés (más kutatások hasonló eredményeket mutattak programozók és orvostanhallgatók megfigyelése során). A laptop és az okostelefon volt a fő "bűnös". Talán nem meglepő, hogy összefüggést találtak a tanulmányi eredmények és a figyelemelterelés között. Akik tovább összpontosítottak, jobb tanulók voltak. A legrosszabb tanulókra jellemző volt, hogy ők fogyasztották a legtöbb médiát, és azt preferálták, hogy több mindenen dolgoznak egyszerre. Még egy meglepetés: aki a 15 percben megnézte a Facebook-ot, az a rossz tanuló kategóriába esett :-)

Egy másik érdekes kísérletben pszichológia órán vetítettek egy filmet, melyet tudásfelmérő teszt követett. A hallgatókat tájékoztatták arról, hogy lehet, hogy küldenek nekik SMS-t a film alatt, és ebben az esetben legyenek szívesek válaszolni. A 30 perces videó alatt a hallgatók egyharmada nem kapott üzenetet, a másik harmada 4-et, a harmadik csoport 8-at. Szemét módon pont oda időzítették az SMS-küldést, amikor valami fontos, és később a tesztben szereplő információ volt a filmen. A 8 üzenetet kapó hallgatók rosszabbul teljesítettek a teszten, ahogy várták is, a 4-esek azonban nem. Találtak viszont egy másik érdekes eredményt: aki azonnal válaszolt az SMS-re, rosszabbul teljesített, mint aki pár percet várt a válasszal. Tehát ráéreztek, hogy akkor inkább jobb lenne figyelni a videóra, és kicsit később írták meg a viszont-üzenetet. Azaz nem teljesen a farok (telefon) csóválta a kutyát (ember).

Magam is rájöttem, hogy ha tényleg meg akarok valamit csinálni rövid időn belül és jó minőségben, akkor legjobb, ha felvonulok a hálószobába, az ajtóval kizárom a gyerekzsivajt, és lent hagyom a mobilinternet sticket, hogy még véletlenül se tudjam lehívni az e-mailt, vagy megnézni a Facebookot. Természetesen a telefont se viszem fel magammal. Döbbenetes, milyen gyorsan el lehet így végezni a tervezett munkát.

De ez a cikk nem jött volna létre, ha nem lépek be a Facebookra, és nem olvasom, hogy Pécsi Ferenc blogger kolléga megosztotta a fent idézett cikket! :-) Szóval ismét nem az eszközökkel van a baj, hanem azzal, ahogy használjuk.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése