2012. január 16., hétfő

Tudjuk-e egyáltalán, hogyan döntünk?

Nem. Vagyis kevesen. Platón óta a nyugati világ abban a hitben él, hogy az ember racionálisan döntő lény. Sőt, a közelmúlt közgazdaságtana mint Homo Economicus  gondol az emberre. Az érzéseket, érzelmeket pedig illik kontroll alatt tartani. A helyzet azonban e témában se fekete-fehér. Az fMRI és az agykutatás az utóbbi évtizedekben sokat segít a helyzet pontosabb megértésében.

Megkímélem az olvasót a dopamin neuronok és az orbitofrontális kéreg világától, a háttér-információkat bárki elolvashatja Lehrer: How we dicide (2009) c. könyvében, ahol a szerző kiváló érzékkel főzi össze az idegtudomány, a pszichológiai kísérletek és a való életből vett példák hozzávalóit.

Érzéseink, érzelmeink lényegesen nagyobb szerepet játszanak jó döntéseinkben, mint azt hinnénk. A focista nem végez alapos elemzést, mielőtt felméri, kinek és hogyan érdemes passzolnia, hogy helyzetbe kerüljön. Megismerési képességeink sokat segítenek abban, hogy gyorsan tudjunk döntéseket hozni, amikor az szükséges. Az "autopilot"-ra az élet temérdek területén rá tudjuk bízni magunkat, ahol a ráció túl lassú volna.

Mielőtt piedesztálra emelnénk az érzéseket és megérzéseket, mint hetedik érzék, bizony arra is alkalmasak, hogy szépen félrevezessenek bennünket. Tudjuk mi, hogy egészségesen kellene táplálkozni és meg kéne szabadulni pár kilótól, mégis jobb döntésnek érezzük pillanatnyilag, ha bedobjuk még azt a három szelet süteményt ebéd után. Hogy a részvények és devizák adásvétel kapcsolatos csordaszellemről ne is beszéljünk.

A könyvben olvashatunk több történetet is arról, hogy a lecsillapított érzelmek, valamint a prefrontális kéreg és a racionális gondolkodás miképpen mentett meg teletömött utasszállító repülőgépeket a biztosnak látszó megsemmisüléstől, vagy tűzoltót a futótűztől.

És hogy a kígyó a saját farkába harapjon, a túl sok gondolkodás is lehet bénító, vezethet lefagyáshoz, teljesítménycsökkenéshez. Világhírű operaénekes és profi golfozó példáján ismerhetjük meg, milyen gondot okoz, ha az "autopilot" helyett a tudatos gondolkodás veszi át  az irányítást az ária közepén vagy a végső győzelem lehetősége előtti percekben. Ezt nem volt nehéz elképzelnem. Gyerekkori tenisztudásom szerettem volna felnőttként feleleveníteni pár éve. Amíg hagytam magam csak úgy játszani, addig élvezhető volt a játék, aztán ahogy az edző javaslatára elkezdtem kikupálni az ütéseket, totálisan szétesett az egész. A Gallway-féle belső teniszjátszmában (Inner Game of Tennis) totális vereséget szenvedtem, majd egy-két évi kínlódás után feladtam az egészet. Sajnos ez utóbbi könyvet évekkel később olvastam csak, immáron coaching szakkönyvként.

Döntéshozatalunk, és az abban való fejlődés igazi kihívása tehát, hogy milyen helyzetben melyik képességünkre érdemes támaszkodni. Hol segít a logikus gondolkodás és elemzés és hol gátol bennünket? Mikor támaszkodjunk dopamin neuronjainkra és társaikra és mikor visznek minket tévútra?

Köszönöm Dr. Pusztai kollégának a könyvajánlást!

És végül ebben a videóban pár kapcsolódó gondolat Dr. Margitay Tihamértól az intuitív vezetői döntésekről:


4 megjegyzés:

  1. Szia Tamás,
    nagyon jónak és fontosnak tartom a témafelvetést. Az intuíció sokáig volt az ezoterikus sarokba szorítva, 6. érzék stb. Már Jung leírta, hogy "az intuíció nem
    valami olyasmit jelöl, ami ellentétes a logikus gondolkodással, hanem olyasmit, ami kívül esik a
    logikus gondolkodás világán.” Az intuíció annyit tesz, mint „képesnek lenni egy szituációra vonatkoztatni mindazt, amit láttunk, éreztünk, ízleltünk, és tapasztaltunk” (Rowan 1993).
    Ez a kérdés elvezet bennünket a döntéshozatal kérdéseihez. Különös tekintettel a villámdöntések problematikájához,melyek köztudottan már minimum 85%-ban jelennek meg egy vezető döntéshozatalában. Egy kiemelkedő jelentőségű 1984-es tanulmányban Daniel Isenberg igazgatókat és magas beosztású vezetőket vizsgált, illetve hogy ezek az emberek hogyan oldják meg a problémákat és hoznak döntéseket. Elmondása szerint ezek az igazgatók a hivatalos döntéseket
    nem analitikus módszerek segítségével hozták meg. Így magyarázta a jelenséget:
    'A magas szintű igazgatók az intuíciót legalább ötféle módon használják. Először is, intuitív módon megérzik amikor probléma alakul ki. Másodszor, az intuícióra hagyatkoznak amikor jól megtanult viselkedési formákat kell gyorsan előadni. Harmadszor, az intuíció funkciója a különálló adatok és tapasztalatok egy egységes képbe való szintetizálása egy szituáció átlátásához, ami gyakran idézi elő, az „AHA” élményt. Negyedszer, néhány menedzser az intuíciót egy racionálisabb elemzés eredményeinek ellenőrzésre használja. Végül pedig, a vezetők képesek az intuíciót a mély elemzés kikerülésére is használni és gyorsan haladni egy reális megoldás előteremtése felé."

    Robert S. Hartman, (1910-1973)professzor a Yale és MIT egyetemeken, és a Formális Axiológia (Értékelés tudománya) érdeme az, hogy matematikailag mérhetővé tudta tenni a gondolkodási dimenziók fejlettségét, illetve a neurológiai vakfoltok megjelenésének lehetséges területeit.
    Sok sikert! Üdv Péter

    VálaszTörlés
  2. Szia Péter!

    Köszönöm az értékes kiegészítéseket!

    Ebben a döntéshozatali témában még rengeteg a kiaknázatlan lehetőség. Nem mintha az általános vezetői készségfejlesztésnek nem lenne bőven tere, de ahhoz képest a döntéshozatal minőségének fejlesztése különösen elhanyagolt téma a vezetők képzésében.

    Üdv

    Tamás

    VálaszTörlés
  3. Kedves Tamás!

    A témában ajánlom még figyelmedbe az alábbi könyvet, ami számomra kiválóan rávilágított néhány nem látható (tudható) dologra a racionálisnak vélt döntéseink kapcsán.

    Dan Ariely: Kiszámíthatóan irracionális (Predictably Irrational), GABO könyvkiadó 2011.

    Üdvözlettel,
    Sasvári Nóra

    VálaszTörlés
  4. Kedves Nóra!

    Köszönöm, olvastam és nagyon élveztem!

    Üdv

    Tamás

    VálaszTörlés