2012. január 19., csütörtök

Néhány tipp a jobb döntésekhez

Mondd, the kit választanál? :-)
Tovább olvasva Lehrer: How We Decide c. könyvét, találunk egy összefoglalót arról, hogy az előző bejegyzésben leírt, döntéshozatalról szerzett tudományunkat miképp lehet a gyakorlatban hasznosítani.

1. Ellentétben a közhiedelemmel, épp az egyszerű problémák esetén érdemes racionális döntést hozni. Mivel a kérdéses agyfunkcióért felelős prefrontális kéreg csak 4-9 változót tud egyszerre kezelni, a Vasedény polcai előtt egy krumplipucoló kiválasztásakor a termék néhány paraméterét mérlegelve jó döntést tudunk hozni.

2. Fontos döntéseknél, komplex kérdésekben jobban tesszük, ha kevesebbet analizálunk, inkább hallgatunk az érzéseinkre. Az érzelmi agyat egy modern laptophoz hasonlítja, párhuzamosan dolgozó mikrochipekkel, a racionálisat pedig egy régi számítógéphez. "Ne félj attól, hogy az érzelmeid válasszanak!" Természetesen ez nem jelenti azt, hogy ne kellene egy fontos és sok változós döntésnél előzetesen információkat gyűjteni, tájékozódni. Az agyonelemzés helyett viszont inkább aludjunk rá egyet és másnap hozzuk meg a döntésünket érzéseinkre figyelve.

3. Az újfajta problémáknál, amilyenekkel még nem nagyon találkoztunk, érdemes elővenni a racionális gondolkodást. Ha nem voltak hasonló tapasztalataink a múltban, akkor érzelmi agyunk kevésbé fog tudni hathatós segítséget nyújtani. A pozitív érzelmek azonban itt is hasznosak: ha jó a kedvünk, könnyebben oldjuk meg a feladatokat.

4. Kerüljük el a túlzott magabiztosság csapdáját - különben elhanyagoljuk a véleményünkkel ellentétes bizonyítékokat. Erre két stratégiát javasol a szerző:
  • mindig állítsunk fel egy ellenhipotézist, azaz legyünk saját magunk számára az ördög ügyvédje
  • folyamatosan emlékeztessük magunkat arra, amit nem tudunk, ami bizonytalan, kérdéses, kiszámíthatatlan, stb.

5. "Többet tudsz, mint amit tudsz." Az érzések ablakot nyitnak a tudattalanhoz. Érzelmi agyunk képes több millió adat párhuzamos feldolgozására. Érdemes támaszkodni erre a képességre.

6. Lehrer szerint, ha csak egy gondolatot akarsz elvinni a könyvből, akkor ez legyen: "Akármikor is hozol döntést, legyél tudatában annak, hogy milyen fajta döntést hozol. (…) A legjobb módja, hogy megfelelően használd az agyad, ha tanulmányozod működését munka közben."

Van olyan ismerősöm, aki bármilyen termék vásárlása esetén hetekig elemzi a választékot, aztán általában megveszi az egyik legdrágábbat, ami egyébként jó minőségű is, majd az esetek egy markáns részében vagy nem használja (ki), vagy mégsem elégedett a választásával. A garázsában egymás hegyén-hátán porosodnak a kiváló produktumok. Nála én tisztán látom, mennyire előnytelen, ha a döntést túlzott elemzés előzi meg.

Eszembe jut egy barátom is, aki valahogy mindig jókor vesz és jókor ad el. Termékötletei sikeresek a piacon. Üzleti döntéseit sokszor nem értik a kollégái, és gyakran nem is tudja megmagyarázni ész érvekkel, hogy miért akar arra menni. Aztán később többnyire beigazolódnak a választásai, ami újra és újra megerősíti abban, hogy érdemes a saját feje (szíve?) után menni.

Ui: most látom, hogy ez a 200. bejegyzés!

2 megjegyzés:

  1. Nem könnyű kérdés, folyamatosan meditáltam a legutóbbi bejegyzésen is és most olvastam a Péter hozzászólását mellé, ami által kaptam egy bővebb képet, erről a intuitív-racionális témáról.
    Valahogy nekem is ez motoszkált a fejemben eddig, csak nem tudtam megfogalmazni magamnak sem, hogy nem kellene teljesen külön választani a kettőt.
    Bár nekem nincs tudományos levezetésem, de az az elképzelésem, hogy a tudatos döntés lehet a tudatalattinknak az összessége is.
    Vagy hogyha megfordítjuk a dolgot, akkor úgy is fogalmazhatom, hogy az ösztönös megérzéseink.. a megtörtént korábbi tapasztalat eredményeiként jönnek létre, ami lehetett akár 'véletlen' döntés is.
    Itt még lehetne külön bontogatni, objektív vagy szubjektív látásmód szerinti döntéshozatalra is a további ábrát, véleményem szerint.
    Az objektív döntés az az lehet, amikor kívülálló szemlélőként tudjuk tekinteni a saját magunk dolgait, és ekkor már az észérvek irányíthatnak, egy több kombinációs elemzés szerint, ami már magában foglalja a saját és mások tapasztalatainak a keveredését is.
    Persze ismételten szeretném jelezni, hogy én csak sötétben tapogatózom ebben a témakörben, mert nem foglalkoztam különösebben eddig, ezzel a kérdésfelvetéssel.
    Racionálisan megközelítve, felállítottam egy egyenletet, ami szerint ki lehet "számolni", hogy az eszünk vagy a szívünk hagyott többször cserben, mérlegre dobtam az eddigi tapasztalataim alapján, melyik vezetett többször előre az életem során. :)

    Az új keletű problémákról..pedig mindig az a vicc jut eszembe, amikor az első szülött gyereknél még mindenen aggódunk, hogy mit hogyan csináljunk, kifőzzük a cumit naponta százszor, ha leesik a kőre, a második gyereknél már csak éppen leöblítjük vízzel, a harmadik gyermek esetében már csak a kutyát küldjük érte...:)
    Na és a pikantériája az egésznek; amikor a végén rájövünk, hogy azzal edződik a legjobban az immunrendszere a gyerekeknek, ha legalább 7 kg baktériumot felszednek..innen-onnan. :)

    Krizsán Anita

    VálaszTörlés
  2. Én azért elemzem a lehetőségeket hosszasan, hogy a választás után, ha mégsem vagyok elégedett, ne tehessek magamnak szemrehányást amiatt, hogy nem fordítottam elég időt a lehetőségek elemzésére. Simán döntök rosszul akkor is, ha mindent alaposan átgondoltam, de legalább tudom, hogy mindent megtettem a kudarc elkerülésére.

    VálaszTörlés