2012. január 2., hétfő

A szervezetek kreativitása növelhető, de nem történik magától

Gyerekkorában az emberek többsége kreatívnak gondolja magát, de mire felnő, az oktatás és egyéb tapasztalatai meggyőzik az ellenkezőjéről. Ezzel a gondolattal indul Sir Ken Robinson Alkotó tér  c. könyve. "Amikor valaki azt mondja nekem, hogy nem kreatív, azt gondolom, még nem tudja, mit jelent a kreativitás." - állítja. Képzelete és egyéni erősségei mindenkinek vannak. A kreativitás maga a cselekvés, amikor létrehozunk valamit. Akármit. Kinek egy fazék leves vagy egy tanóra terve, kinek egy mikrochip, kinek egy szimfónia. A kreativitás alatt nem csak a művészetet értjük, bár kétségkívül ott erőteljesen megnyilvánul.

Számos szervezet csak a szlogenek szintjén igényel kreativitást az emberek részéről, egyébként pedig leginkább egy ellenőrzött gépezetet működtet. Vannak azonban mások, ahol a szervezeti szintű kreativitás a külső mércék alapján is igazolást nyer. Ezek a vállalatok hisznek benne, hogy minden munkatárs rendelkezik kreatív potenciállal, és nagyobb kreativitásra képes, mint amennyit szocializációja eredményeként mutat. Diverz csapatokat hoz létre és előnyben részesíti a közös munkát. A kreatív tevékenységhez időre van szükség és olyan terekre, alkalmakra, ami segíti az alkotó folyamatokat. Olyan munkahelyen, ahol nem lehet elvonulni se és összejönni se másokkal kellemes környezetben, ott hiába várunk szárnyalást.
Sok irodaházban jártam, ahol egyáltalán nincsenek közösségi terek. Még a tárgyalókért is harc folyik, bár azokra se jellemző, hogy szívesen tartózkodna ott az ember. Aztán láttam pozitív ellenpéldát is: egy nagyvállalat aulájában a kávézóban jönnek össze megbeszélésekre a kollégák. Összefutnak ezzel-azzal, megszólítják egymást, cserélnek egy-két hasznos gondolatot.


A Pixar animációs filmstúdió, ami több mint 20 Oscart és mellé pár kupac Grammy-t és Golden Globe-ot nyert a több milliárd dolláros árbevétele mellé, saját vállalati egyetemet működtet. Több mint 100 kurzus működik: workshopok, előadások, szemináriumok. A kínálatban szerepel a teljes filmkészítési tanmenet, rajz, szobrászat, kreatív írás, stb. Az érdekesebb rész most következik. Minden dolgozó, beleértve a pénzügyeseket, a szervezőket, a kiszolgáló személyzetet, a biztonságiakat, a marketingeseket és a műszaki szakembereket, részt vehet az egyetemi tanulmányokban, heti négy órás időkeretben a munkaidő részeként. A kurzusokra egyszerre járnak az eltérő munkaterületen és beosztási szinten dolgozó kollégák. A rajzfoglalkozásokon nem csak rajzolni tanulnak meg az emberek, hanem például figyelmi készségük is erősödik. Ahogy Randy Nelson, volt dékán fogalmaz: "Nincs az a cég a földön, amelynek ne lenne haszna abból, hogy dolgozói figyelmesebbek."

Elgondolkodtam a minap azon, hogy a világ nem csak gazdasági értelemben polarizálódott rettentően, hanem szellemi energiák felhasználása tekintetében is. Míg az egyik ember olyan nanogép előállításán morfondírozik, ami emberi haj vastagságú propellerekkel takarítja el az artériákból és a vénákból a koleszterint és a lerakódott plakkokat, a másik egész nap egy sátorban ül és kecsketejjel hízlalja a gazdagabb honfitársai lányait, hogy szép kövérek legyenek, mire eladósorba kerülnek (Mauritánia). Vagy azon töri a fejét, hogy hány sms-t kell küldeni szombat este, nehogy VV Szamantát szavazzák ki a villából.

1 megjegyzés:

  1. Nincs is Szamanta a VV-ban! :)

    De a többi része azé jó ám...

    AB

    VálaszTörlés

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.