Galufi Péter magányosan bandukolt hazafelé a novemberi párás hidegben. A városrész levegőjét ellepte a vegyes tüzelésű kazánokban elégetett fa, szén és szemét füstje. Egy órával azelőtt, fáradtan ért haza a munkából, ledobálta magáról a kényelmetlen hivatali öltözetet, átvedlett pólóba és melegítőbe, aztán úgy döntött, hogy megérdemel egy üveg sört. Mivel a hűtőben nem talált, felkerekedett és elsétált a közeli Coop üzletbe. Magához vett két Witterburger Lager feliratú dobozt, betette a műanyagszatyorba, és komótosan ballagott otthona irányába. Szerette ezeket a nyugodt sétákat, legalább addig nem kellett senkihez szólnia, elmerülhetett gondolataiban.
Beosztottja, Laci ügye foglalkoztatta. Az utóbbi időben meredeken hanyatlott a teljesítménye. Egyre többet hibázott, és volt egy-két gyanús eset is, ahol nem lehetett tudni, mennyire a figyelmetlenség és mennyire a szándékosság áll a háttérben. Tudta viszont, hogy nem véletlenül történtek mindezek. Lacit egy hónapja kidobta a barátnője. Nem csak dobta, kidobta. Mivel egy borsodi kis faluból költözött egy évtizede a fővárosba, nem tudott átmenetileg egy közeli rokonnál meghúzódni. Barátai, kollégái egy-egy pár napra befogadták, de egyelőre nem nagyon látott megnyugtató megoldást lakhatási problémájára. Megtakarításokkal nem rendelkezett, viszont minden hónapban emlékeztette egy rendszeres átutalási megbízás arra a döntésére, hogy a legutóbbi labdarúgó világbajnokságot egy 127 cm képátlójú plazmatévén fogja végignézni.
Péter mindeddig tekintettel volt Laci aktuális magánéleti szituációjára, de az utóbbi időben már úgy érezte, valahol meg kellene húzni a határt. Vezetőként nem lehet érzéketlen régi kollégái életeseményeire, ugyanakkor Laci munkavégzése már olyan problémákat vetett fel, ami mellett a továbbiakban nem mehet el. Hogyan tudja egyszerre képviselni az általa vezetett terület érdekeit és támogatni munkatársát a helyzete rendezésében? Azzal is tisztában volt, hogy döntéseivel precedenst fog teremteni. A többiek látják, ha olyan dolgokat néz el Lacinak, amiért ők komoly retorziókkal néznének szembe. De arra is tekintettel kell lennie, hogy a Lacinak biztosított magánéleti segítséget a jövőben mások is el fogják várni, ha hasonló helyzetbe kerülnek. Persze pozitív üzenet értéke is lenne a dolognak.
Gondolataiból a szomszéd kutyájának ugatása zökkentette ki. Előhalászta zsebe mélyéről a kulcsot, bement a kapun, kinyitotta a ház ajtaját, majd belépett a kellemesen meleg előszobába. "Erre még alszom egyet." - gondolta, és gyors mozdulattal letépte az egyik Witterburger Lager alumínium nyitószerkezetét.
Ha jól értelmeztem, akkor itt egy vagy több kérdés is felmerült. Nekem az a véleményem, hogy nem csak a többi kolléga miatt.. nem kellene kivételezni az "elesett" barát-alkalmazottal, hanem azért sem, mert nem tartom valószínűnek, hogyha engedékeny illetve elnéző egy vezető a beosztottal, akkor annak bármilyen pozitív hatása is lehetne.
VálaszTörlésSőt, pontosan hogy választást elé állítanám azt a beosztottat, aki úgymond elengedte magát, mint ahogyan azt az említett példában is olvashatjuk..
Úgy gondolom, hogy az válna hasznára a legjobban, ha arra ösztönözném valamilyen formában, hogy kapja össze magát, ezáltal jelezve, hogy komoly a tét, és nem utolsó sorban pedig..lenne újra hajtó erő, motiváció ami miatt felállna a nehéz helyzetéből...ugyanis senki más nem tud felállni helyette.
Másrészről.. szinte egyik cég sem engedheti meg magának, hogy felboruljon minden, mint egy kártyavár.. egy ember miatt.
Tapasztalatból mondhatom, csinálhat olyan galibát is egy ember, hogy utána ízekre eshet az egész vállalat. A felelősséget tudomásul kell venni mindenkinek véleményem szerint, főleg aki több emberrel dolgozik együtt...
Nem véletlenül alakulhatott ki az a szálló ige sem, miszerint "Üzletben nincs Barátság".
Anita
Nem könnyű, de gyakori szituáció. Kisebb-nagyobb magánéleti hullámvölgyei mindenkinek vannak élete bizonyos szakaszaiban.
VálaszTörlésA vezetés alapvetően kétfajta mentalitást vehet fel: a családias/"japán" típusút, amikor megsegítik a bajbajutottat; és a versenyző/"amerikai" stílusút, amikor csakis a pillanatnyi teljesítmény számít.
A céget az veri szét leginkább, ha egyes embereket diszkriminatívan, a normákkal ellenkező módon kezelnek. A családias cégnél az emberek megijednek, ha valakit váratlanul kitesznek; a versenyistállónál protekcióról suttognak, ha valakivel szemben túl elnézőek. A vezetés következetlensége óriási bizalomvesztéssel jár.
Hogy a két modell közül melyik a jobb, azon lehet vitatkozni; szélsőséges formájában egyik sem, kicsit felpuhítva mindkettő sikeresen működik a világban.
A nekem legkedvesebb megoldás a családiashoz áll közelebb. Péter helyében leülnék Lacival beszélgetni, és felajánlanám neki, hogy menjen el szabadságra addig, amíg rendbe nem teszi a dolgait. A szabadság módját (fizetés nélküli vagy fizetett munkavégzés alóli felmentés) és időtartamát (1-6 hét) már személyre lehet szabni: az eddigi érdemek és a munkájának/tudásának fontossága alapján. (Ez magyarázható és elfogadható a kollégái számára is.) Ebben a beszélgetésben azt is szigorúan ki kell kötni, hogy a szabadságról visszatérve viszont már semmilyen elnézésre ne számítson az állapota miatt.
A szabadság alatt Péter sem maradhat tétlen: fel kell készüljön arra, hogy Laci továbbra sem lesz alkalmas a feladata ellátására, és mégis le kell cserélni. Elgondolkodhat azon, hogy ezt belső átszervezésekkel teszi meg, vagy elindíthat egy keresést Laci pótlására. Így Laci visszatérése és kipróbálása után van döntési alternatívája: megtartja vagy változtat.
Wöslauber Tóbi rosszkedvűen ébredt. Próbált visszaemlékezni, hogy ez a keserű szájíz a múltban is mindennapi vendég volt ébredés után a nyelve alatt, vagy csak a 40. születésnapja után érkezett? Mindenesetre tartós jelenlétre rendezkedett be - gondolta, aztán még jobban megkeseredett a nyál a szájában.
VálaszTörlés- Ó, a fenébe… ma lesz a megbeszélés Lacival…
Maga is meglepődött, hogy ezt már hangosan kimondta. Érdekes szokásává vált ez az elmúlt években. Talán a kimondott szó ereje, talán a vezető magányossága teszi, de ha magában volt, és valami rágta belülről, képes volt fennhangon morfondírozni. Laci. Ez a név mostanában sok morfondírozásra adott okot. Már lassan egy éve lépett be a céghez, Péter a „nagyfőnök” még ismerte is valahonnan régebbről, bár ennek semmi jelét nem mutatta.
Tóbi, a belépésétől fogva nyomon követte Laci munkásságát, hiszen az ő feladata volt a betanítás jó része, és a teljesítmények rendszeres elemzése is. Jól is indult minden: Laci dolgozni akart, már évek óta nem volt stabil állása. Tetszett neki a cég, ami a korábbi tapasztalatokhoz mérten jól szervezettnek tűnt, tetszett neki, hogy sok év bizonytalanság után végre komoly, felelősségteljes feladatot bíznak rá. A betanulás már nem ment ilyen simán, Laci korábban nem szerzett gyakorlatot hasonló munkakörben, de Tóbi már megtapasztalta, hogy a lelkes kezdők sokszor többet érnek, mint a tapasztalt, de megkeseredett „öreg rókák”. Úgy tűnt, Laci is ezek közé fog tartozni.
Támogatta hát, azzal a türelemmel, amit Galufi Péter igazgató úr elvárt és tanúsított a kollégái felé. Azt, hogy Laci a munkájában lassan fejlődött, mindig meg is tudta valamivel indokolni magának: elhanyagolt volt a terület, aztán a konkurencia kapcsolt rá, nyáron meg tényleg vissza szokott esni a forgalom azon a környéken…
Azt már nehezebben viselte, hogy Laci, lassan egy év után is megszeg olyan szabályokat, melyek a munkakörében elengedhetetlen gondosságot voltak hivatottak fenntartani. Amikor ezeket a mulasztásokat számon kérte rajta, Laci belenézett a szemébe és jött a válasz:
„Nem tudtam, hogy így kell.” „Nem gondoltam, hogy ez ilyen fontos.” „Mások is így csinálják.” „Nem láttam, hogy ebből ilyen nagy ügyet csinálna bárki is.”
Tóbi ilyenkor nyelt egyet, és megint elmondta, minek milyen szerepe van a folyamatokban, mi miért fontos. Laci pedig bólogatott, hogy megértette, és így lesz. Tóbi érezte, hogy valahogy nincs ez rendben így, de szokás szerint magában kereste a hibát: Tényleg mindent elmondott Lacinak a munkakörre vonatkozóan? Jól érthető volt, amit mondott?
Tegnap aztán megint felbukkant Laci neve a problémák sorában. Valami áru hiányzott, abból, amit ő már átvett, de hogy átvette e, az nem igazán tisztázott, és különben is kifizeti a hiányt, mit kell ebből ekkora ügyet csinálni. Péter pedig felhívta Tóbit, és megkérdezte, hogyan is fordulhatnak elő ilyen mulasztások, ennyi idő után is… Most mehet jegyzőkönyvezni.
Felkelt, kiment a konyhába, főzött egy kávét, és amikor megitta, még cukor nélkül is édesnek tűnt az íze…
Jajj de jó, megy tovább a sztori :-)
VálaszTörlésÉs a tévé a barátnőnél maradt, vagy viszi bolyongásaira?
VálaszTörlésSzép a fotó.