2011. november 24., csütörtök

Miért nem vállalkoznak a fiatalok?

Előrebocsátom, ez egy kérdésfelvető bejegyzés, nem tudom a választ.

Hazafelé autóztam ma délután, hallgatva a Kossuth Rádió egyik adását. Egy fiatal vállalkozókat segítő szervezet idézte a KSH adatait, miszerint a több mint 2 millió 17 és 34 év közötti magyar állampolgárnak mindössze 3.7%-a tevékenykedik egyéni vagy társas vállalkozóként. Ez a szám meglepően alacsonynak tűnik, azzal együtt, hogy egyre többen tanulnak egyre hosszabb ideig. Továbbá a 3.7%-ban azok is benne vannak, akik kvázi alkalmazottak, csak számlára kapják fizetésüket.

A 34 évnél fiatalabb nagykorúak 96.3%-a tehát nem lát fantáziát, nem lel motivációt abban, hogy valamilyen szolgáltatást vagy termelést indítson, és ezzel teremtsen értéket. Inkább tanul, alkalmazottként dolgozik vagy inaktív. Természetesen nagyra becsülöm azokat is, akik vállalatok munkatársaként ügyködnek, azokat meg főleg, akik valamely közszolgáltatásban vállalnak feladatokat a méltatlan körülmények ellenére. 

Mégis aggaszt, milyen következményei lesznek, ha a fiatalok közül alig néhányan éreznek kedvet valami saját értékteremtő kezdeményezés elindításához. Nem kell semmi eget rengetőre gondolni: a szobafestőtől a fodrászon át a karosszérialakatosig mind tipikusan vállalkozói tevékenységek. De a magasan kvalifikált, speciális tudással bíró szakemberek közül is sokan képesek alvállalkozóként segíteni nagyobb szervezetek munkáját. Úgy tűnik azonban, hogy a fenti kategóriába tartozó fiatalok nem mozdulnak ilyen irányba.

A segítő szervezet képviseletében nyilatkozó vezető szerint nem könnyebb, de nem is nehezebb sikeres saját vállalkozást működtetni, mint egy szervezetben érvényesülni és annak ranglétráján felkapaszkodni. Én még 26 éves se voltam, amikor átnyergeltem az alkalmazottiról a vállalkozói oldalra, tojáshéjjel a hátsómon. Az elmúlt 12 évben soha nem éreztem úgy, hogy rosszul döntöttem. Talán abból a 96.3% fiatalból is lennének páran, akik nem bánnának meg egy ilyen lépést.

12 megjegyzés:

  1. Nekem sikerült vitába is keveredni, ebben az ügyben már több emberrel is, hogy a legnagyobb kritikus időszakban, amikor minden bizonytalan.. válság idején..nagy merészség lenne vállalkozni.
    Én pedig azt vallom, hogy pontosan most kell/kellene vállalkozni..

    Anita

    VálaszTörlés
  2. Nagyon szívesen kifejtem bővebben is.. az előbb említett elméletemet, ha valakit esetleg érdekelne.
    Gyakorlati tapasztalatok alapján.

    Anita

    VálaszTörlés
  3. Talán van egy hatalmas félreértés (tudvalevőleg, hogy igen kevés fiatal érti ezeket a magas kvalitású üzleti fogalmak pontos jelentését, mint hogy "vállalkozó").

    Attól, hogy valaki fodrász, kőműves vállalkozó, mégis miben tér el a napi munkája attól, hogy alkalmazottként dolgozik? 99%-ban semmiben. Mert ahová azért jár be naponta, hogy megéljen, akkor minek is csinálja, hiszen alkalmazottként is megteheti. Gyakorlatilag ez is alkalmazotti munka, csak hülyébb a főnöke, mint egy multinál :)

    A tapasztalatom szerint a fiataloknak a pénz kell és azt legkönnyebben alkalmazottként keresheti meg.

    Takács Ottó

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Látszik, hogy volt már vállalkozó :)

      Törlés
  4. Az már igaz, hogy vállalkozás nélkül, úgy értem egyéni vállalkozás nélkül.. kevesebb lehet a kockázat...bár, ebben nem vagyok igazából biztos.
    Nyilván a hosszú táv.. sem mozgósít, motivál senkit, ha az nem az egyéni érdekeket képviseli.
    Pedig itt van a "hangsúly" a hosszú távon..
    Ha valamit én is megtudok csinálni, akkor miért nem csinálom meg?
    Na és a hibalehetőség a munkaadóknál pontosan ugyanakkora, mint magánként..
    Tehát miért bíznánk sokkal jobban másokban, mint magunkban?
    A külső környezet...a szabályok, törvények..és még sorolhatnám.. minden ugyanaz, mint a magánvállalkozók esetében és alkalmazottaknál egyaránt.
    Egyébként arra céloztam a felvetéseimmel, hogy a legjobban menő cégek/ vállalkozások, tapasztalataim szerint, a legnehezebb időszakokban próbálták meg és sikerült is nekik..a "rejtett" előnyöket a nehéz szituációkból kihalászni/ kihasználni.
    Egyrészt nincs annyi konkurencia, másrészt pedig nem is tudtak/tudnak labdába rúgni a hasonló cégek, mivel egy új helyzetben.. fegyvertelenek mások...akik nem léptek.

    Anita

    VálaszTörlés
  5. Én 31 éves vagyok, és vállalkozó. A baráti körömben olyan fiatalok vannak, akik szeretnek sokat panaszkodni a körülményekre.
    Szinte mindegyik szeretne sokat keresni, jól élni, és elérhetetlen dolgokról álmodoznak. Ugyanakkor, ha az kerül szóba, hogy a nagyobb keresetért többet kellene dolgozniuk, nagyobb kockázatot kellene vállalniuk, esetleg munka után még tanulniuk kellene, hirtelen "elmegy" a kedvük a vállalkozástól.
    Sokkal egyszerűbb egyszerű munkavállalóként tartani a markukat a hónap végén (mindegy honnan van pénze a munkaadónak), minthogy felvállalják a vállalkozói léttel járó többletmunkát.
    Röviden, ha a bevételek kerülnek szóba irigykednek, ha az, hogy napi 10-12, esetleg 14 órát kellene dolgozni, a stresszről, bizonytalanságról nem is beszélve, akkor máris jobb nekik a munkavállalói státusz.
    Sokan úgy vannak vele, ha már elvégeztek egy egyetemet, főiskolát, akkor ők már az életben nem akarnak tanulni. Márpedig vállalkozóként nap mint nap tanul valami újat az ember, mikor olyan dolgok megoldásával szembesül, amivel előtte még nem. Ezenkívül érteni kell a szakmai háttér mellett kicsit a könyveléshez, kicsit az irányításhoz, kicsit a joghoz. Tulajdonképpen egy multifunkcionális ember sokkal sikeresebb lehet egy vállalkozásban, mint egy szakmailag elismert.

    Attila

    VálaszTörlés
  6. Alaposabban at fogom gondolni a kerdest, de most eppen a gyerekeket probalom agyba parancsolni. Nyilvan ezer osszetevoje lehet a dolgoknak, ezzel nem mondok okosat...de valahogy nekem a vallalkozoi kultura hianya jutott eloszor eszembe. Ezalatt pedig elsosorban most azt ertem, hogy mindossze 20 evnyi tanuloido all mogottunk. Elotte ugye elegge el voltak nyomva a vallalkozoi hajlamok (ok..voltak GMK-k). Szoval az USA-ban, ahol lenyegeben az egesz orszaga a "vallalkozas" otletere epul, hiszen a nepesseg jelentos resze mindig is valahonnan "elvallalkozott" a jobb elet remenyeben...pl a korai telepesek, akiknek szembe kellett nezni az oslakosokkal, a betoretlen folddel...szoval ott a gyerekek mar altalanos iskolaban limonadet arulnak a hazuk elott a szomszednak, azaz az ertekesitest tanuljak. Ez a motivum szamos filmben/rajzfilmben feltunik. Aztan onallo science project-eket kell osszehozni es bemutatni, "eladni" az iskolatarsak elott. Aztan ott az iskolai sport, ami megint a versenyrol szol. Nyilvan nem kolbaszbol van ottt sem a kerites, de talan ilyen aprosagok hozzajarulnak ahhoz, hogy tobb fiatalnak jut eszebe megvalositania onmagat es uzleti otleteit.

    VálaszTörlés
  7. Először is, az Attila megjegyzésében szereplő mondatra reagálnék:
    "Sokkal egyszerűbb egyszerű munkavállalóként tartani a markukat a hónap végén (mindegy honnan van pénze a munkaadónak), minthogy felvállalják a vállalkozói léttel járó többletmunkát."
    Pontosan ezt a kérdést feszegettem, amikor azt írtam, hogy jobban bízunk másokban, mint magunkban..(?)
    Vagyis, a munkaadónak meddig lesz pénze fizetni...(?)és hogy meddig lesz egy alkalmazottra szüksége, az legalább annyira bizonytalan, mint a magánvállalkozás...
    Illetve mégsem, mert ha bejön egy vállalkozás, már pedig miért ne jönne be? :)
    .. Akkor nem függ annyira másoktól, saját magának keres..és építi/építheti a jövőjét...
    Ha véletlenül nem jönne be az egyéni terv, akkor pedig bármikor visszamehet alkalmazottnak.
    Nincs veszítenivalója szerintem senkinek, ha a magánvállalkozást megpróbálja..

    A Pusztai Csaba Tanár Úr további kifejtését, a vállalkozás témával kapcsolatban, kíváncsian várnám.
    Anita

    VálaszTörlés
  8. Kedves Anita!
    Teljes mértékben igazat adok Önnek, a mai fiatalok jobban bíznak másokban, mint magukban. Sokszor halljuk, hogy inkább megcsinálnak még 1 diplomát, minthogy elmenjenek dolgozni, és addig is, amíg tanulnak, a szüleik tartják el őket. :(
    Abban a kérdésben is Önnek van igaza, hogy ha nem jön be egy vállalkozás, akkor is simán el lehet menni munkavállalónak.
    Itt ugyanaz a félelem játszódik le az emberek nagy részében, mint amiről már beszéltünk, az egészséges önbizalom teljes hiánya. Ide kapcsolódik Pusztai Csaba Úr megjegyzése is, hogy nincs Magyarországon kialakult vállalkozási kultúra. Mindkettőnek az okain sokat lehet töprengeni, én úgy gondolom, igaz az is, hogy nemrég kezdődött nálunk a kapitalizmus, így a szüleink még elképzelni sem tudták, mi is az a szabad vállalkozás. Márpedig minden gyereknek elsődleges példaképei a szülei.
    Ugyanakkor komoly hiba van az oktatási rendszerben is, illetve a média is felelőssé tehető a fiatalok vállalkozási kedvének csökkenésében.
    A magyar oktatási rendszer alapja a büntetés. Ha valaki valamit rosszul csinál, megbüntetjük, nem pedig bátorítjuk, hogy megpróbálja újra. Egy idő után az ember már nem is próbálkozik. Szabályszerűen kiöli belőlünk a vállalkozási kedvet az oktatás. Gondoljunk csak arra, hogy egy, az átlagnál értelmesebb diák szeretné bizonyítani, hogy márpedig ő tudja a tananyagot. Ha túlbuzgó, a tanár leinti, az osztálytársai "buzgómócsingnak" csúfolják, stb. Sajnos a saját példámon tudom, hogy a lehető legrosszabb, ha egy diák megkérdőjelezi a tanár által elmondottakat. Pedig elképzelhető, hogy egyszerűen csak nem érti a tananyagot. Ha ne adj isten, bebizonyítja, hogy a tisztelt tanárnak nincs igaza, attól a pillanattól eláshatja magát. Természetesen tisztelet a kivételnek, nekem is voltak aranyat érő tanáraim, akiknek a nevét kőbe kellene vésni.
    Az oktatási rendszerünk számlájára írható például, hogy nem tanítanak pénzügyi alapismereteket a diákoknak. Nemhogy vállalkozói szinten, de magánszemélyként sem. Gyakran találkozok olyan vállalkozókkal, akik azért nem fordulnak hitelért egy bankhoz sem, mert saját bevallásuk szerint "úgysem kapnánk egy fillért sem!". Egy átlagember, aki magánszemélyként sem érti, mi az a kamatláb, teljes hiteldíj mutató, vagy hogy kell értelmezni egy hitelszerződést, hogy fordulna bankhitelért, mint vállalkozó? Sajnálatos módon egy bankszámla nyitásával járó procedúrát sem tanítanak meg a diákoknak az iskolában.
    A vállalkozói ismeretekről nem is beszélek. Hogy lehet megalapítani egy vállalkozást? Mekkora alaptőke kell hozzá? Mennyibe kerül a cégalapítás? Kell-e hozzá bankszámla? Mennyi lesz az adó? Hogy kell befizetni? Hogy működik a rendszer? Stb. stb... Semmi ilyesmiről nem tanulunk az iskolában.
    Ha valaki elkezdi egy jó ötlet alapján kiszámolni, hogy ha bejön az ötlete, az után hányféle és mekkora összegű adót kell befizetnie, már ott elkezd fájni a feje. A kiadás-bevételi oldal még fel sem merült... :(
    Attila

    VálaszTörlés
  9. A média ugyanannyira felelős a kialakult helyzetért. Ha a vízcsapból is az folyik, hogy nekünk így rossz, meg úgy rossz, megszorítások vannak, világválság van, bedőlő devizahitelek, emelkedő adók, az ember életkedve is elmegy, nemhogy még vállalkozzon is... Ha valakinek lenne is jó ötlete, a "józan" barátok egyből felvázolják előtte a nehézségeket, amiktől aztán megretten az ember.
    Nyugat-Európa számos országában például az emberek albérletben laknak, akár egész életükben. Mi magyarok mégis röghöz kötjük magunkat. Felvállaljuk a hitel önrészét, majd nyugodt szívvel dugjuk hurokba a fejünket, mikor aláírunk egy 20 évre szóló hitelszerződést. Innentől kezdve, nehezen mozdul az ember, rengeteg tőkét felemészt a bankhitel visszafizetése, és 20 év múlva magunkénak mondhatunk egy ingatlant. Az emberek félelemből mégis ezt az utat választják. Hiszik, hogy így legalább az az ingatlan a sajátjuk. A média hiteti el velük, hogy erre a végső menedékre szükségük van.
    Itt kanyarodnék vissza az Anita által írtakra. Elkezdhetnék vállalkozni, de annyi rosszul sikerült vállalkozást láttam már - mondja az átlag magyar ember. Való igaz, az induló vállalkozások 80%-a tönkremegy az első 3-4 év alatt. Éppen a kockázatkerülő magatartás vezet oda, hogy az emberek meg sem próbálnak vállalkozni. Vagy ha megpróbálják, arról álmodnak, hogy kevés munkával irdatlan nagy pénzt söpörhetnek be. Mint tudjuk, ez az út csak nagyon keveseknek adatik meg...
    Volt valamikor régebben egy olyan kormányzati kommunikáció, hogy a megélhetési vállalkozó csak kerékkötő a rendszerben. Pedig ha végiggondoljuk, a maga ura, eltartja magát (valószínűleg a családját is), fizeti értük az adókat, TB-t, stb. Mégis úgy tekintünk rá, mint az olyan emberre, aki nem volt jó semmire, aztán kénytelen-kelletlen elment vállalkozónak.
    A magyar átlag ember mentalitása olyan, hogy sokszor csak a nehézségeket látja, az előnyöket nem. :( Hogy ez a mentalitás az elmúlt korok lánca, amit magunk után húzunk, az oktatás, a média, vagy a politikusok hibája, esetleg mindnek a keveréke, azt nem tudom.
    Attila

    VálaszTörlés
  10. Minden elismeresem a vallalkozoke. A szo uzleti ertelmeben es teljes altalanossagban. Erdekes modon altalanos ertelmben vallalkozo tipusnak tartom magam, de uzleti vallalkozonak egyaltalan nem. Eppen ezert csodalom azokat, aki valami olyat tesznek vagy olyat tudnak, amit en nem. Ez nem sajat magam felmentese, hanem szimpla onkritika.

    Azok a dolgok, amiket en emlitettem (es Attila is megerositette implicite), sajnos olyan tenyezok, amik nem helyeznek kilatasba gyors megoldasi lehetoseget. A kultura (a hagyatek, az oroklott mentalitas, a kornyezetben hosszu eveken at latott mintak) nehezen valtozik. Ha igen, akkor lassan es tobbnyire nem direkt beavatkozas hatasara. Milyen jo lenne, ha azzal elintezhetnenk a dolgot, hogy "nem vallalkozobarat az ado- es adminisztrativ rendszer", eppen ezert "ha megvaltoztatjuk, akkor beindul majd itt a nagy vallalkozgatas". Bizonyara lehetne szimplabb, atlathatobb, kiszamithatobb stb. stb., de ha valljuk be oszinten: ha valaki csak azert vallalkozik, mert "baratsagos-baratsagosabb" az intezmenyi kornyezet, akkor igazabol nem is nagyon eltokelt, alapvetoen nem belulrol jon a motivacio. Az en rozsaszin gondolatvilagomban a vallalkozo egyfajta vilaglatas: felfedezi az uzleti lehetosegeket, otletei vannak, vizioja es meg akarja valositani azokat, mert kulonben nem erzi jol magat... Nem kulonosebben erdekli, hogy a szulei azt mondjak ne kockaztasson, nem zavarja, hogy X-rol Y-ra valtozik a nyeresegado, hisz abban, hogy a felszinen marad.

    Pusztai Csaba

    VálaszTörlés
  11. Attól tartok, hogy valóban nagyon 'szerencsésnek' érezhetem magam, mert mielőtt kitanultam volna a(vállalkozó)"mesterséget" még azelőtt megismerkedhettem a gyakorlati oldalával, tehát úgy vállalkoztam eleinte, hogy fogalmam sem volt a vállalkozás szakirodalmáról, bár a szüleim tudtak némiképpen segíteni, mármint szakmai tanácsok terén..
    Bár amikor ez történt, 18 évvel ezelőtt, akkor még nem kifejezetten az adózás és a hitelfelvételről szólt a nehézség, hanem a kezdetlegességről.
    Adódott véletlenül egy lehetőségem és kivehettem egy pár nm2-es faházat(havi bérlettel) nyaranta egy strand területén a Vízműtől, amit büféként üzemeltettem. Tulajdonképpen elég olcsón, ahhoz képest, hogy mennyit lehetett keresni szezonálisan az aprócska(szinte árban értéktelen) épületből és viszonylag alacsony volt a bérleti díj is.. Természetesen nagyon kemény fizikai munkával, hiszen ünnepnap és hétvége nélkül minden nap 60 fokban, semmiképpen nem nevezhetjük könnyűnek..:) annyi jó volt a rosszban', hogy nézhettem legalább, ahogyan mások nyaraltak..:D
    Lehúztam jó pár év nyarat ebben a vállalkozásban.
    Az első nyár nagyon jól indult, mert nem volt konkurencia a láthatáron sem, szépen lassan kialakult évről évre a visszatérő vendégkör..ment is minden, mint a karikacsapás..egy darabig.
    Látván a Vízmű, hogy jól megy az "üzlet", egyre több bérleti díjat kért tőlem és szépen sorban engedte be mellém a hasonló tevékenységgel bíró kis üzleti vállalkozásokat, ekképpen kezdett megapadni a forgalmam is...
    Na de nem panaszkodhattam még akkor sem igazából, mert jobban kerestem mindenképpen, mintha csak egy munkavállaló lettem volna akkoriban.
    Na de ezután(a megmaradt pénzemből") profilt váltottam, de ezt most nem mesélem el, mert elég hosszú történet lenne..:)
    Viszont megismerhettem az akkor még olcsónak számító tandíjon a vállalkozás előnyeit, hátrányait, fortélyait, mit, mikor, hogyan lehet és kell csinálni.
    Tudom, hogy most teljesen más a gyerek fekvése' vállalkozás terén, de én még mindig azt vallom, hogy a hitelfelvétel az utolsó lépés, amit tegyünk...de úgyis fogalmazhatnék, hogy én most nem vennék fel hitelt..
    Én valami olcsóbb befektetést tartok jó ötletnek, ami először esetleg nem hoz annyi hasznot, viszont kevesebb a pénzügyi veszteség kockázata is, akár webáruház..stb..vagy valami olyasmi, amihez nem kell komoly tőkebefektetés, inkább csak egy jó ötlet.
    Arra szeretnék kilyukadni egyébként, hogy annyit megtanultam a hosszú évek alatt a vállalkozásokról, hogy két véglet van a beruházások terén, vagy nagyon sokat invesztálunk be, vagy pedig ellenkezőleg és minimalizáljuk a befektetéseket.
    Az első példám a több lábon álló cégekre értem, az utóbbit pedig arra, hogy nagyon egyszerű dolgokból is lehet nagyszerű dolgokat létrehozni, sőt.. nagyon jól is lehet keresni vele, ha éppen nagyon ügyes valaki..és nagyon akar.
    Persze az adózás részét, ha így haladunk...akkor én is passzolom lassan...:(
    Ez nekem is és mindenkinek nagy gondot fog okozni... hiába is szépíteném a mondatom végét..


    Krizsán Anita

    VálaszTörlés