Tegnap Budapesten járt és egynapos előadást tartott Sir John Whitmore, a modernkori coaching egyik atyja, a coaching szemléletű vezetés elkötelezett szószólója. Rengeteg tanulsága volt számomra a napnak, íme az első dózis. „A hagyományos vezetés (leadership) megbukott. Az üzleti élet, a politika, a vallás és az oktatás területén egyaránt. (…) A vállalati bűnözés elburjánzott.” – állapította meg Whitmore, szabad fordításomban.
Gondolkodásmód-váltásra van szükség. Az eddigi működést a következő fogalmak jellemezték: növekedés, külső szabályozás, félelem, mennyiségi szemlélet, felesleg, oktatás, függetlenség, siker, a természet igába hajtása és fokozatos lerombolása.
A jövőnek másról kell szólnia, és ebben a vezetőknek kulcsszerepe van. A gondolkodás és működés központjába a fentiek helyett a következők kerüljenek: fenntarthatóság, belső értékrend, bizalom, minőség, elegendő mennyiség, tanulás, kölcsönös függőség, szolgálat, természetes rendszerek és újrateremtés (a fogalmak a fentiek ellentétpárjai).
Mindezekhez az új vezetőknek Whitmore szerint az alábbi kvalitásokkal kell bírniuk:
- Érzelmi intelligencia
- Coaching alapelvek ismerete
- A bölcsesség fontosabb, mint a tudás
- Tudatosság és szenvedély
- A természetes rendszerek alkalmazása
- Agilitás és kitartás
- Hitelesség és alázat
- Szolgáló vezetés
- Önismeret és én-tudatosság
Egy ilyen szaktekintély megtehette, hogy a nap kétharmadában beszél arról, amiről a résztvevők tanulni szerettek volna (coaching), a fennmaradó részben pedig arról, amit ő fontosnak tart. Számos példával illusztrálta, hogy a világ rossz úton jár, és mindenki felelős azért, hogy a saját eszközeivel tegyen valami előremutatót, ami túlmutat önös érdekein. A vezetők szerepe, felelősségvállalása és példamutatása megkerülhetetlen.
Sok egyéb érdekesség mellett azt is megtudhattuk, hogy Whitmore az 1960-as években Európa-bajnok autóversenyző volt, és annak is örülhettünk, hogy túlélte tavalyi síbalesetét Ausztriában, amikor 100 km/h sebességgel egy jégfalnak csapódott. Fia gyerekként teniszben megverte Sarapovát, és ma is szívesen játszana a bajnoknővel, bár Whitmore szerint a fia nem teniszre gondolt J.
Kedves Tamás, irigyellek, nem értem rá, jó, hogy beszámolsz róla. Láttam videókon, megvan a könyve, (megérdemelten) mítikus figurája a szakmának. Igen, ezen kell dolgoznunk mindannyiunknak, hogy a felsoroltak legyenek a meghatározóak a managementben, a "leader"-ek bibliáiban. És valóban, szinte már nem is illik olyan valamit írni, ami a régi, hietarchikus, rideg utasítási rendszerre építve képzeli el a munka világát. Ez a "sollen", a cél, nyilvánvaló.
VálaszTörlésAzért ragadtam IPad-et, hogy azért az a "sein", a jelenlegi állapot is meg legyen említve, amit persze nem gondolom, hogy ne ismerne mindenki, munkatársként, vezetôként, coachként, vagy trénerként. Szóval az, hogy sajnos nem tartunk itt és ezért lehet igen perspektívikus szakma a coaching és a tréning, persze fôleg, ha a kereslet fizetôképes marad, illetve kibôvül. Arra, hogy a "sein" nem csak nálunk olyan, amilyen, egy könnyed angolszász vezetési könyv linkjét idemásolom, amit éppen olvasok: http://www.amazon.com/Silos-Politics-Turf-Wars-Competitors/dp/0787976385/ref=cm_cr_pr_product_top - a szerzô management bestseller szerzô, aki "mesékbe" csomagolja gondolatait, a cím (hogy eldönthesd, kattints, vagy ne): "Silos, Politics and Turf Wars: A Leadership fable about destroying the barriers That Turn Collegues into competitors" - J.B.Lencioni...