2011. szeptember 15., csütörtök

Mitől lesz valaki inspiratív vezető? – a válaszok meglepőek

Ugyan miért akarna téged bárki vezetőjének? – tette fel a kérdést sok-sok vezetőnek Robert Goffee és Gareth Jones, és általában síri csend volt a válasz. Ezzel a címmel számoltak be 2000-ben a Harvard Business Review-ban 25 évnyi vezetési kutatásuk egyik fontos csapásáról, melyben azt keresték, hogy az inspiratív vezetők milyen tulajdonságokban osztoznak. Azt általában senki sem vitatja, hogy a vezetőknek jövőképpel, magas energiaszinttel, autoritással és stratégiai látásmóddal kell rendelkezniük. A mások inspirálására képes vezetők azonban négy meglepő kvalitással bírtak, és tipikusan mindegyik megvolt bennük:

  • Alkalmanként felfedték gyengeségüket. Némi sebezhetőség kimutatásával megközelíthetőnek és emberinek tűnhettek mások szemében.
  • Jelentősen támaszkodtak intuícióikra tevékenységeikkel és azok időzítésével kapcsolatban.
  • Empatikusak voltak munkatársaikkal, de a realitás talaján maradva. Valós érdeklődést tanúsítottak beosztottaik irányában.
  • Vállalták különbözőségüket másoktól. Építettek egyediségükre.

Azt el tudom képzelni, hogy a fentiek szükségesek ahhoz, hogy inspiráló vezető legyen valaki. Abban már kevésbé vagyok biztos, hogy elégségesek is. Koczó Ildikó tréner és coach kolléganőm szerint a hatásos konfliktuskezelő és inspiráló beszéd tanulható. 2011. szeptember 30-án Konfliktusoldó és inspiráló szavak címmel tart nyílt workshopot Budapesten az alábbi témákkal:


  • Hatni és eredményt elérni – szavak által
  • A pozitív befolyás elmélete és gyakorlata nehéz, konfliktusos helyzetekben
  • Mi az ami „megragad”? A hatásos beszéd felépítése különböző helyzetekben
  • Kérdezéstechnika
  • A visszajelzés és számonkérés módszerei a szervezeten belül

További információkat itt lehet kérni: info@braintrend.hu

Hajlok arra, hogy egyetértsek Ildikó megállapításával, miszerint a legolcsóbb motivációs és konfliktuskezelő eszköz a beszéd. És sajnos ugyancsak a beszéd a legegyszerűbb módszer arra, hogy kedvét szegjük valakinek, vagy konfliktusokat gerjesszünk. Nem árt ebben kupálódni.

4 megjegyzés:

  1. Kedves Tamás! Figyellek egy ideje. :-) És lehet, hogy rosszul látom, de az utóbbi időben mintha hangsúlyosabbá vált volna a témafelvetéseidben az un. "csoda" módszerek, elméletek, képzések megkérdőjelezése, miközben egyre inkább az Emberre helyeződik a hangsúly. Ha szlogenekben foglalnám össze üzeneteidet, nekem ez jön le:

    - Merj önmagad lenni!
    - Légy hiteles!
    - Hallgass a megérzéseidre!
    - Légy vezető, ne manager!
    - Mindig emberként viselkedj!

    Ha felületes szemlélő lennék, azt a következtetést vonnám le, hogy a kész elméletek értékesítői piaca oly annyira telítetté vált, hogy így próbálsz "más" lenni. :-)

    Viszont ismerlek egy ideje - bár barátodnak nem nevezhetem magam - így engedd meg, hogy rövidebben fogalmazzam meg a paradigmaváltásod - szerintem valós - okát: öregszel... És ez jó... Tudod, ahogy a jó bor is idővel válik egyre jobbá...

    Őszinte tisztelettel: Apáti Béla

    VálaszTörlés
  2. Többször vitába keveredtem már egy pár emberrel, hogy mi alapján válasszon állást.
    Voltak többen, akiket én segítettem az állásukhoz közvetlenül. Amikor elhangzott az a kérdés az állásinterjú során, hogy mik az előrelépési lehetőségek, megmondom őszintén, ennél a pontnál én mindig elbizonytalanodtam a választást illetően.
    Lehetséges, hogy ez kizárólag az én szubjektív hozzáállásom, de úgy gondolom, hogy először bizonyítani kellene. Magyarul, "le kellene tenni valamit az asztalra". Másrészt pedig, valószínűleg magamból indulok ki, de én soha nem érdeklődtem az előrelépés lehetőségei után.
    Minden dicsérő szónak örültem, és nem jogosított fel soha semmi arra, de még az agyamban sem fordult meg, hogy követelőzzek.
    Én úgymond; " beültem az autóba és nyomtam a gázt" minden erőmmel azon voltam, hogy a lehetőségeimhez képest, kihozzam magamból, amit tudok és minden pillanatát szerettem a munkámnak.
    Én soha nem szerettem volna különbözni senkitől, ennek ellenére mégis sikerült.
    Évekig nem tudták lenyelni nekem ezt a "békát" a kollégák, de vissza csak nem kérhettem magam az eredeti posztomba. Így annyi maradt, hogy meg kellett birkóznom naponta a "különbségemmel" a kezdeti időszakokban, lehettem bármilyen alázatos is.
    Itt még megjegyezném, hogy az alázat ma is bennem van, annyiban változott talán, hogy manapság már kíméletesen, határozottan és hatásosan megtudom fogalmazni, hogyha nekem valami nem tetszik.
    Nekem a kommunikációval nem volt soha gondom, már gyerekkoromban is jeleskedtem ezen a téren, de biztos vagyok benne, hogy még ezt is lehetne fejleszteni.
    A nagyfokú emberszeretetemnek tudtam ezt be, mindig…
    Annyira jól sikerült "nyomnom a gázt", hogy egyszeriben ott találtam magam újabbnál újabb pozícióban.
    Tehát, ha valaki megkérdezi tőlem a cégnél, hogy mik az előrelépési lehetőségek, akkor azt szoktam válaszolni, hogy "semmi garancia erre vonatkozólag".
    Hogyha ezek után is látom a lelkesedést, akkor talán elgondolkodom, hogy az illető valóban szeretné-e a munkát és jól tudná-e végezni, amit ajánlani tudunk. Mivel úgy érzem, hogy aki nem tudja megbecsülni és szeretni a kisebb kaliberű tevékenységeket, a nagyobbakat sem fogja teljes kapacitással megoldani.

    Anita

    VálaszTörlés
  3. "Lehetséges, hogy ez kizárólag az én szubjektív hozzáállásom, de úgy gondolom, hogy először bizonyítani kellene. Magyarul, "le kellene tenni valamit az asztalra"


    Egyetértek. Szerintem tapasztalatlanság ilyet megkérdezni. A leendő főnöktől kérdezni pedig öngól :-)

    VálaszTörlés
  4. A mi cégünknél, több tulajdonostárs van és többféle tevékenységi kör, különböző lesosztásban.
    Egy munkakörhöz tartozik több közép- és felső vezető, ezen belül is régiónként, megyénként és településként.
    Ami valamilyen szinten azt jelenti, hogy nem igazán zavarjuk egymás hatásköreit.
    Hozzám az Észak- magyarországi régió tartozik, tehát, az általam említett állásinterjúnál nem beszélhetünk rivalizálásról, ugyanis egy másik régióba kerestem munkatársakat.
    Viszont, egyetértek én is abban, hogy legtöbbször az ellenkező eset fordul elő.. és bizony mindenki félti az állását.
    Ettől függetlenül.. én mégis azt vallom, hogy győzzön a jobbik, mármint.. mindenki kerüljön a megfelelő helyére:)
    Mindent összegezve, bárhonnan közelítem az állásinterjús esetet, sehogyan nem pozitív..

    Anita

    VálaszTörlés