A mai bejegyzés csak annyiban kötődik a vezetéshez, hogy a szülő is vezető. Illetve sok vezető egyben szülő is. Egyébként pedig a munkahelyi vezetők fontos felelőssége, hogy környezetükre pozitívan hassanak. Állítólag nincs, aki segítsen a szülőknek abban, hogy miként orientálják gyermeküket a pályaválasztásban. Akkor én most megmondom a tutit.
A legjobb az, ha a gyereket igazán érdekli valami, és abban magas szintre pallérozza képességeit. Teljesen mindegy, hogy az fizika, népi tánc, makramé, karosszérialakatolás vagy beatbox. Igazán szerencsés emberek azok, akik azt végezhetik munkaként, amiért tényleg lelkesedni tudnak. És amit profi szintre képes fejleszteni, abból jó eséllyel meg is fog tudni élni. Sajnos azonban nem minden gyereket érdekel valami annyira, hogy annak szentelhesse életét.
A többieknek először érdemes eldönteni, hogy szakmát tanul vagy diplomát szerez. Bármelyikkel élhet boldogan, de a magasabban kvalifikáltakat fizikailag kevésbé veszi igénybe a munka, nagy átlagban jobbak a jövedelmi kilátásaik (ami nem jelenti azt, hogy ne lenne bőven kivétel mindkét oldalon), és nagyobb a rugalmasságuk a karrierváltásra életük során. Ha ezt sikerült eldönteni, a következő tanácsaim vannak:
2. Azokkal a tevékenységekkel kapcsolatos szakmák, amit nem érdemes, így valószínűleg egyhamar nem is fognak más, olcsóbb munkaerő-költségű országba kiszervezni, esélyesebb, hogy hosszú távon is végezhetők lesznek. Nemigen fogunk Kínába menni hajat vágatni, és minden tetőt se tákolhat külhoni ács brigád.
3. Ne hagyjuk magunkat becsapni azzal, hogy főiskolán/egyetemen kívül is lehet felsőfokú végzettséget szerezni. Korábban Felsőfokú Akkreditált Szakképzésnek, vagy valami ilyesminek hívták, ahol azok parkoltak 1-2 évig, akiket nem vettek fel sehova érettségi után. Aki ezt kitalálta, azt akként aposztrofálnám, aminek összeolvashatók a fenti képzési kategória elnevezésének kezdőbetűi. De a mai napig hitegetik a 18-20 éveseket, hogy a következő, szintén nem létező munkakörökre szereznek képesítést, pl.: Reklámszervező szakmenedzser. Az meg mi? Hol kell olyan? Ez lenne a hirdetésszervező talán? Most kapaszkodjon meg, akkor is, ha ül a kedves olvasó: Európai Uniós üzleti szakügyintéző. Vajon mit szakügyintéz itthon az illető? Lévén itt Rákospalotán is EU van. Kis- és középvállalkozási menedzser. 19 évesen. Ilyen hova kell vajh? És ugyan ki vesz fel és milyen munkára Marketing- és reklámügyintézőt, gyorstalpaló OKJ tanfolyammal? Mit ügyintéz a reklámon vajon? Lefaxolja a megrendelőt? Talán reklámfilmet rendez és gyárt a fókuszcsoportos vizsgálatok tanulságaira építve, nulla munkatapasztalattal?
4. Szóval a felsőfokú végzettség, minden megtévesztés ellenére diplomát jelent, amit főiskolán és egyetemen lehet megszerezni. Az utóbbi évek slágerterületei a média szakok és a jogi képzések. Ezekkel alapvetően két gond van. Egyrészt messze nincs szükség annyi jogászra illetve média szakemberre, mint amennyit ontanak évről évre az intézmények. Másrészt a megszerzett ismeretek egyáltalán nem hasznosíthatók határainkon túl, a világ munkaerőpiacán. Egyébként hasonló a helyzet számos más, gazdasági jellegű képzéssel és szakiránnyal. A médiára visszatérve: a valóságshow-ban szereplés (= hetekig bezárva unatkozni és kínunkban összeveszni ketrectársainkkal) jobb referencia, mint bármely szakirányú diploma.
5. Mit tanuljanak akkor a diákok? Macerás dolgokat, ami kevésbé szexi, mint a televízióban szerepelni. Szükség van mérnökökre, informatikai szakemberekre, mindenféle természettudományos végzettséggel rendelkezőkre, pénzügyi-számviteli szakemberekre, orvosokra. Nem csak itthon, hanem külföldön is. Az egész világ munkaerőpiaca nyitva áll e területeken.
6. Fontos, hogy legalább egy, de inkább két idegen nyelvet rendesen megtanuljanak.
7. Ezt segíti, de számos más jótékony hatása is van, ha külföldön is szerez némi tapasztalatot: eltölt egy félévet, évet valahol. Legjobb, ha ott jár egy darabig iskolába, de ha nincs más, legalább bébiszitterkedik egy kicsit, vagy trógerol valamit.
Nagyjából ezek a realitások. Ne higgye senki, hogy egy év elegendő arra, hogy egy frissen érettségizett fiatalból „szakmenedzsert” faragjon, nem mintha létezne ilyen szó vagy munkakör. És azt se, hogy a diploma automatikusan arra jogosítana fel bárkit, hogy rögtön vezető legyen, és átugorja a szakmai tapasztalatszerzés években mérhető cementes zsák cipelését.
A fentieken kívül azt se felejtsük el, hogy egy szülőnek bizony terelgetnie kell a gyermekét. Természetesen nem a saját meg nem valósított álmai irányába, viszont sok gyerek vágyik olyan szakmára, amihez nulla tehetsége van. Miközben elhanyagolódnak olyan értékei, olyan tehetsége, amelyeket kár lenne veszni hagyni. Én máig hálás vagyok apámnak, hogy finoman elterelt a számomra jobb irány felé.
VálaszTörlésUgyan mi indikálta ezt a cikket? Vince fiad ma reggel bejelentette, ha törik - ha szakad, ő bizony mozdonyvezető lesz? :-)
VálaszTörlésAndreával egyetértve: az önismeret kulcstényező. Ha valaki nincs tisztában saját képességeivel, csúnyán találhatja szembe magát a valósággal. Persze, a képesség fejleszthető valami, de nagyon tudatosnak kell lenni ahhoz, hogy valaki éveken át trenirozzon egy távoli cél megvalósítása érdekében. Főleg, ha azt is nézzük, hogy egy gyermek (kamasz) világképe, érdeklődése milyen gyakorisággal és milyen hatásokra változik meg.
Korábbi tanulményaim során gyakran találkoztam PÉK - MÉK stb. kérdőívekkel, ahol pont az volt a legnagyobb problémám, hogy ok, hogy a magam több mint 40 évével már számos dolgot kipróbáltam, így meg tudom fogalmazni, hogy a felsorolt tevékenységeket élvezem, vagy ügyes vagyok e benne, de ha beleképzelem magam egy mai 14 - 16 éves gyerek bőrébe, aki viszonylag burokban él, egy városi környezetben, hogyan tudna érdemben válaszolni ilyen kérdésekre?
Az apáról fiúra szálló, nemzedékeken átívelő foglalkozások nem kis mértékben múltak azon, hogy a gyermek kiskorától látta - tanulta miről is szól a szakma, látta, hogy apja alkot, és - Superman és Pókember hiányában - nagy valószínűséggel az apja volt a példaképe is. Persze, ehhez egy stabil világ is kellett, ahol a munkának becsülete volt, meg is lehetett élni belőle, és keresett volt a jó szakember.
Apáti Béla
Kedves Tamás!
VálaszTörlésEzutan a blogbejegyzes utan kivancsi lennek a velemenyedre a management trainee programokrol, amiket friss diplomasoknak/1-2 ev munkatapasztalattal rendelkezoknek inditanak, jellemzoen azzal a cellal, hogy a resztvevok vezetoi pozicioba keruljenek 3-5 even belul.
Udv,
Gergo
Béla, Vince még nem nagyon tud bejelenteni semmit, legfeljebb az első szótagot :-) Valahogy kikívánkozott a téma belőlem, bár személyesen még egy darabig nem leszek érintett.
VálaszTörlésGergő, szerintem a management trainee programok legjobbat a résztvevő karrierjének tesznek, nem a vezetői képességeinek vagy a szervezetnek. Attól, hogy 3 évig egyik osztályról a másikra pakolják őket, még nem fognak megtanulni vezetni, sőt, elmélyülni sincs idejük egy-egy területen. Szerintem viszont, ha 3-5 évet eltölt valaki egy adott területen, akkor megérhet arra, és szakmailag is hiteles lehet, hogy megkapja első vezetői feladatát egy kis csoport élén.
Javítson ki valaki, ha nincs igazam, de az utóbbi években kevésbé hallani management trainee programokról, mint mondjuk 10 éve.
De lehet, hogy túl nagy hatással van most rám, hogy olvasom Mintzbergtől a Managers, not MBA-s c. könyvet.