Abszorpció alatt valami olyasmit értenek, hogy mennyire szippant be valakit a munka, és olyan input faktorokat tartalmaz, mint a motiváció, a munkához való hozzáállás, a termelékenység, az elfogadás szintje, a lojalitás, a kezdeményezőkészség, satöbbi. A modell egyik vizuális segédeszköze egy grafikon, mely nagyon hasonlít a Gartner Consulting Group úgynevezett Hype Cycle görbéjéhez, amit az új technológiák létrehozását és üzleti elfogadását írja le. Így fest a Gartner ábrája:
A második szakasz meredek lejtmenet: a kiábrándulás. Felismerjük, hogy sok tevékenységünk repetitív és adminisztratív. Idővel unottá válunk és kilátásaink sem tűnnek túl fényesnek. Általában ezt a motivációvesztés a teljesítményünkön is meglátszik. Ez a szakasz addig tart, míg el nem érjük a mélypontot.
Ha sikerül a legalját túlélni, jön a harmadik szekció, az elfogadás. Az ember beletörődik sorsába, egyre inkább mesterévé válik tevékenységének, magabiztossága és hatékonysága növekszik. Motivációja visszatér, az abszorpciós szint emelkedik.
A modell utolsó szakasza a stabilizáció. Ebben a periódusban tapasztalható az optimális szintű eredményesség elérése. Ehol van, ni:
A cikk azt is ismerteti, hogy miként lehet az abszorpciós szintet mérni, és arról is olvashatunk néhány gondolatot, hogy milyen módon tudják a vezetők befolyásolni az abszorpciós görbét. Érdekes továbbá, hogy miként kapcsolhatjuk a helyzetfüggő vezetés viselkedésformáit a görbe egyes szakaszaihoz (Directing, Supporting, Coaching, Delegating), és hogyan illeszkednek a csoportfejlődés állomásai ugyanezen periódusokhoz (Forming, Storming, Norming, Performing).
A képi illusztrációt is próbáltam asszociálni, és többféle következtetésre jutottam. Az első az az lenne, hogy különbözőek a motivációk az emberekben, további gondolatom pedig, hogy ami az egyik ember számára természetes és egyértelmű könnyű folyamat, az a másik ember számára esetleg hatalmas erőfeszítésekbe kerül, ami lehet először negatív majd pozitív is, a motiváció szempontjából. Tehát, teljesen megfordulhatnak a hozzáállások az idő során. Valakit a harc ösztönöz, valakit a kényelem, amit biztosan kijelenthetünk, hogy nem vagyunk egyformák.
VálaszTörlésRengeteg indiános történetet olvastam, gyerekkoromban kedveltem meg az indiánokat egy film által. Sajnos nem emlékszem az első ilyen film címére, de a történetre annál inkább.
Hosszú lenne leírni, miről is szólt a film, de a lényeget talán pár mondatban sikerül leírnom.
Igazából nem csupán az indián törzset mutatta be a film, hanem a fehér emberrel hasonlította össze a viselkedés kultúrán keresztül.
Ami leginkább említésre méltó, hogy az indiánoknak naponta mindenért meg kellett harcolniuk, nem volt kivétel.
A fehér embereknél ez a fajta tulajdonság nem volt megfigyelhető. A film alapján, számomra legfontosabb konzekvencia, talán az volt, hogy ameddig a fehér ember mindennel és minden áron próbálta segíteni a családját, az indián pont ellenkezőleg cselekedett, a túléléssel birkózott és ezt tanította folyamatosan a szűkebb ill. tágabb környezetében is.
A film végén az derült ki, hogy az indián tudta megoldani a nehéz feladatokat kizárólag, a fehér nép pedig mindenben alul maradt.
Nem azért, mert nem volt meg a megfelelő motiváció, hanem legtöbbször tehetsége nem volt hozzá, de hogyan is lehetett volna, amikor nem kellett soha annyit küzdenie, mint az indiánoknak.. évezredeken keresztül.
Nyilván volt több olyan dolog is, ami a fehér embernek jobban ment, de ez csak időszakos győzelem volt, mert a harcot a végén nem ők nyerték.
Ami miatt nekem nagyon tetszik az indiánvilág, azon kívül, hogy eszméletlen szívós, kitartó és erős, ami irigylésre méltó még számomra, az a szabadságszellemük és az összetartásuk a bajban is.
Most nem azt szerettem volna jelképezni, hogy kutyából nem lesz szalonna, hanem éppen ellenkezőleg, az hogy még az is elképzelhető, főleg ha megnyúzzák..:)
Hogyha készen kap az ember valamit, teljesen ingyen és bérmentve, akkor mi motiválná,(?) legfeljebb az, hogy kapjon minél többet és egy idő után még gyarló módon zsarnokoskodik is esetleg, ha nem kapja meg, amihez hozzászokott.
A mi cégünknél sem volt nagy módi, az önzetlen odaadó munkavégzés, de készítettem egy pár csapdát mielőtt szelektáltam volna a „kollégák” között. Ugyanis van egy pár olyan szakma véleményem szerint, amit kizárólag a pénzért nem lehet hosszú távon csinálni.
Anita
Időközben megjelent a cikk a hazai Harvard Business Review 2011 nyári számában is.
VálaszTörlésAkit érdekel, jelezzen és szívesen elküldöm neki az irományt.
Buzády Zoltán
Kedves Zoltán!
TörlésSzívesen elolvasnám a teljes cikket. Elküldené az alábbi címre?: andras.preiszinger@gmail.com
Köszönöm,
András
Üdv!
TörlésNem tudom, él-e még a lehetőség, de szívesen élnék a felajánlással... szujo.bernadett@gmail.com
Köszönöm
Csak most látom, hogy név nélkül ment... szóval:
TörlésKöszönöm,
Szujó Bernadett
Kedves Zoltán!
VálaszTörlésKöszönöm a kiegészítést és a felajánlást!
Üdv
Tamás