Puha vezetési módszerek és a pingpong

Tegnap délelőtt a KPMG-BME Akadémia Harvard Fórumán dr. Pulay Gyula, az Állami Számvevőszék Kutató Intézetének főigazgatója moderálta A „puha” vezetés mérése „kemény” eszközökkel c. beszélgetést. A Harvard Business Review magyar kiadásának márciusi számában jelent meg egy cikk abban a témában, hogy a folyóirat szokása szerint 24 vezetőt kérdezett meg arról, hogy milyen fontos projekten fog dolgozni ebben az évben. Az Insead Business School egyik vezetője két kutatásukat említette: az egyikben a legsikeresebb cégeket veszik górcső alá, a másikban pedig első embereik vezetési módszereit vizsgálják. Arra számítanak, hogy ebből kiderül fehéren-feketén, hogy melyik alapvető vezetői filozófia a célravezető.

A menedzsment-tudomány McGregor X-Y elmélete óta nagyjából és egyre inkábbb egyetért abban, hogy a hatalmon alapuló, utasító-ellenőrző megközelítés felett eljárt az idő, a gyakorló vezetők mégsem feltétlenül látják ezt igazolva „kemény” mérési eszközökkel. Van-e tehát korreláció a soft vezetési módszerek alkalmazása és az eredményesség között? – merül fel a kérdés.

Nagy érdeklődéssel tekintettem a folytatás elébe, de rá kellett ébrednem, hogy ezt a kutatást az idén fogják csak végezni, így még várni kell az eredményekre. Kaptunk viszont helyette egy szerintem brilliáns metaforát a kemény és a puha vezetői eszközökkel kapcsolatban. Előadónk elkalauzolt bennünket a pingpongütők fejlődéstörténetének világába. A játékszer ősi formája az egyszerű kemény faütő volt, amivel elég nehéz volna a mai asztaliteniszben érvényesülni, valószínűleg még a lakótelepi betonasztalok körüli forgózásnál is.

Később kifejlesztették a hardbat nevű ütőtípust, melynek esetében már egy rücskös gumibevonat díszelgett a kemény, fa ütőfelület mindkét oldalán. Ezzel már lényegesen jobban lehetett a labdát irányítani. Aztán még tovább léptek és elkészítették az allround (soft) ütőtípust, mely a fa és a sima gumifelület között egy puha szivacsréteget is tartalmazott. (Mi gyerekként ezt tükörsoftnak neveztük, és valóban nagy király volt, aki ilyennel büszkélkedett és nevetség tárgyává tette az ellenfelet csavarásaival.) Az ilyen, puhább felületű sportszerrel sokkal könnyebb a labdát irányítani, pörgetni, nyesni, lassítani az ellenfél ütéseit, hatékonyan védekezni. Említésre került Klampár Tibor is, aki az ellenfél személyének megfelelően válogatta össze, és saját kezűleg ragasztotta fel a rétegeket ütőjére.

El lehet dönteni tehát, mikor melyik ütőt vesszük elő vezetőként. Már ha nem csak egyfajta van. A játékosok túlnyomó többsége az allround ütőkkel tud a legjobban játszani, bár minden bizonnyal vannak olyan tehetségek, akik palacsintasütővel is laposra vernek majdnem mindenkit. Ahogy az egyik résztvevő, dr. Nemes Ferenc professzor emeritus megjegyezte, az igazság itt is valahol középen van, és nem a puha vagy a kemény vezetés szélsőséges alkalmazása a célravezető.