Mit érdemes tökéletesítenünk, és mit nem?

Sokszor találkozom azzal egyéneknél és vállalatoknál egyaránt, hogy nem fejeződnek be és valósulnak meg a dolgok, mert maximalista módon sosem elégedettek a munka eredményével, és így folyamatosan tolódik a feladat lezárása. Mivel az egyedi feladatok, projektek sikerét nem csak a minőségében, hanem többek között a határidőre való elkészülésében is mérjük, a rétestésztaként nyúló történetek egyben sikertelenek is, bármennyire is törekszenek az eredmény magas színvonalára. Az egyedi feladatoknál meg kell tudni állapodni az érdekelteknek egy mindenki számára elfogadható minőségi szintben, és a végrehajtásért felelősöknek ott kell megállni, sőt, lehetőleg még elégedettnek is lenni vele.

Más a helyzet a rendszerek, a folyamatok, a módszerek és az emberek terén. Itt már valóban tanácsos a folyamatos fejlesztés, a kaizen megközelítés. Túl sokan és túl sok helyen elégednek meg a status quo-val, valamint azzal, hogy valamit „így szoktunk csinálni”. Jellemző ok, hogy igény sincs a fejlesztésre, fejlődésre. Rövid távú gondolkodás. Mások valami bonyolult tevékenységnek gondolják a fejlesztést. Pedig számos termelővállalatnál bevált a világban, hogy egyszerűen meghallgatják a gépkezelőket, operátorokat is, mint számos problémához legközelebb álló személyeket, hogy mit csinálna másképp, hogyan lehetne javítani a munkafolyamatokat.

Sok vezetőre jellemző, hogy úgy gondolja, mindenre neki kell kitalálnia a megoldást, és eszébe se jut, hogy munkatársai bevonásával a saját dolgát könnyíthetné meg. Természetesen a döntés felelősségét végül többnyire neki kell felvállalnia. Vagy azt, hogy delegálja a döntést.

Így lehetséges tehát, hogy egy hatékony szervezetben egyszerre van jelen a „jóval” való megelégedés és a folyamatos tökéletesítés.