2011. május 5., csütörtök

Nagy hiba a legjobbat felvenni

„Túl sok vállalat veszi fel a legjobb jelöltet a shortlist-ről.” – állapítja meg tegnapelőtti cikkében Paul Basile, a Matchpoint Careers Inc. vezérigazgatója a rehaul.com-on. „A legjobb jelölt – a legkvalifikáltabb, a keresett képességekben a legmagasabb szintű képességekkel rendelkező, a legmegfelelőbb szakmai hátterű, kiemelkedő jelölt felvétele szinte mindig rossz döntés.”

Érdeklődéssel olvastam tovább, egyrészt a témafelvetés miatt, másrészt mert Paul történetesen korábbi karrierem során néhány évig közvetlen főnökünk volt a DBM Inc. európai elnökeként. Továbbá kiterjedt és sokszínű tapasztalattal bír: 3 kontinensen, 5 iparágban töltött be (felső) vezetői pozíciókat.

Számos alkalommal találják a legokosabb jelöltet a legalkalmasabbnak. Ez aztán ahhoz vezet, hogy túl sok felső vezetői idő megy el problematikus primadonnák kezelésével. „Akkor a hülyéket kellett volna felvenniük?” – teszi fel a kérdést a szerző. Természetesen nem. De a legbriliánsabb elme helyett érdemesebb egy megfelelő szellemi kapacitással bíró kollégát választani, és a végső döntést a munkakörhöz való illeszkedés alapján meghozni.

„Vegyél fel valakit a szükségesnél magasabb képességekkel vagy kompetenciaszinttel, és rövidesen szembe kell nézni egy unatkozó, frusztrált és elégedetlen kolléga problémájával.”

Paul szerint a háttérben az az ok húzódik meg, hogy túlzottan a jelölt „minőségére” fókuszálnak a felvételi folyamatokban. „Egyes emberek kiváló jelöltek. Egyesek kiváló munkatársak, kitűnő teljesítményre képesek. A korreláció a kettő között, sajnos nem túl nagy.”

Nem a jelölt abszolút értékben tekinthető „minősége” számít tehát, hanem a konkrét munkakörhöz szükséges kompetenciaszinthez való illeszkedés. Persze mindez elég nyilvánvalónak tűnik, de gondolom nem véletlenül figyelte meg a cikk írója több évtizedes vállalati gyakorlatából merítve a legjobb jelölt, és nem a legmegfelelőbb jelölt kiválasztását, mint felvételi tendenciát.

„Ne hagyjuk magunkat becsapni azzal a feltételezéssel, hogy a jó minőség egyenlő a jó teljesítménnyel!” – zárja le a gondolatsort Paul Basile. „A legjobb párosításra fókuszáljunk a munkakör és a jelölt között, és ne a legjobb pedigrével rendelkező embert válasszuk. Látni fogjuk a különbséget, ott, ahol számít: a teljesítményen.”

Kíváncsi lennék az Olvasók véleményére! Tényleg elhomályosítja látásunkat egy jó jelölt feltűnése a horizonton? Inkább felvesszük a legjobb embert a kínálatból, ahelyett, hogy a munkakörnek leginkább megfelelőt választanánk?

1 megjegyzés:

  1. Nekem egy vicces példa jutott eszembe a magas kompetenciáról, ez pedig a telefon típusok. Megvizsgálva a legújabb, legokosabb telefont, ami nem bír ki töltés nélkül egy egész napot, és az érintős képernyője miatt is vigyázni kell mindig, hogy ne éljen külön életet.
    A legváratlanabb pillanatokban kapcsolhat be, (zenél, stb..) ha nem megfelelően tároljuk, ami többször okozhat kellemetlenséget.
    Ellentétben a régebbi típusú, túlélő telefonnal, ami nem rendelkezik annyi funkcióval, mint az újabb illetve "ügyesebb", viszont biztosak lehetünk benne, hogy nem merül le a felesleges kapacitások miatt, több napig sem, és csak a személyes (manuális) utasításokra reagál.
    A strapabíróságáról nem is beszélve, hogy a többszöri leejtés során is működik, és nem törik össze...:)
    Van egy jó magyar mondás is erre:
    "Minél fényesebb, annál kényesebb, minél egyszerűbb, annál nagyszerűbb."
    Komolyra fordítva a szót, én azt hiszem, hogy sokszor a profizmusnak, leginkább csak a professzionális munkakörökben veszik hasznát. Legtöbbször a gyakorlatiasság, sokrétűség, rugalmasság a kedvezőbb..

    Anita

    VálaszTörlés