„Túl sok vállalat veszi fel a legjobb jelöltet a shortlist-ről.” – állapítja meg tegnapelőtti cikkében Paul Basile, a Matchpoint Careers Inc. vezérigazgatója a rehaul.com-on. „A legjobb jelölt – a legkvalifikáltabb, a keresett képességekben a legmagasabb szintű képességekkel rendelkező, a legmegfelelőbb szakmai hátterű, kiemelkedő jelölt felvétele szinte mindig rossz döntés.”
Érdeklődéssel olvastam tovább, egyrészt a témafelvetés miatt, másrészt mert Paul történetesen korábbi karrierem során néhány évig közvetlen főnökünk volt a DBM Inc. európai elnökeként. Továbbá kiterjedt és sokszínű tapasztalattal bír: 3 kontinensen, 5 iparágban töltött be (felső) vezetői pozíciókat.
Számos alkalommal találják a legokosabb jelöltet a legalkalmasabbnak. Ez aztán ahhoz vezet, hogy túl sok felső vezetői idő megy el problematikus primadonnák kezelésével. „Akkor a hülyéket kellett volna felvenniük?” – teszi fel a kérdést a szerző. Természetesen nem. De a legbriliánsabb elme helyett érdemesebb egy megfelelő szellemi kapacitással bíró kollégát választani, és a végső döntést a munkakörhöz való illeszkedés alapján meghozni.
Paul szerint a háttérben az az ok húzódik meg, hogy túlzottan a jelölt „minőségére” fókuszálnak a felvételi folyamatokban. „Egyes emberek kiváló jelöltek. Egyesek kiváló munkatársak, kitűnő teljesítményre képesek. A korreláció a kettő között, sajnos nem túl nagy.”
Nem a jelölt abszolút értékben tekinthető „minősége” számít tehát, hanem a konkrét munkakörhöz szükséges kompetenciaszinthez való illeszkedés. Persze mindez elég nyilvánvalónak tűnik, de gondolom nem véletlenül figyelte meg a cikk írója több évtizedes vállalati gyakorlatából merítve a legjobb jelölt, és nem a legmegfelelőbb jelölt kiválasztását, mint felvételi tendenciát.
„Ne hagyjuk magunkat becsapni azzal a feltételezéssel, hogy a jó minőség egyenlő a jó teljesítménnyel!” – zárja le a gondolatsort Paul Basile. „A legjobb párosításra fókuszáljunk a munkakör és a jelölt között, és ne a legjobb pedigrével rendelkező embert válasszuk. Látni fogjuk a különbséget, ott, ahol számít: a teljesítményen.”
Nekem egy vicces példa jutott eszembe a magas kompetenciáról, ez pedig a telefon típusok. Megvizsgálva a legújabb, legokosabb telefont, ami nem bír ki töltés nélkül egy egész napot, és az érintős képernyője miatt is vigyázni kell mindig, hogy ne éljen külön életet.
VálaszTörlésA legváratlanabb pillanatokban kapcsolhat be, (zenél, stb..) ha nem megfelelően tároljuk, ami többször okozhat kellemetlenséget.
Ellentétben a régebbi típusú, túlélő telefonnal, ami nem rendelkezik annyi funkcióval, mint az újabb illetve "ügyesebb", viszont biztosak lehetünk benne, hogy nem merül le a felesleges kapacitások miatt, több napig sem, és csak a személyes (manuális) utasításokra reagál.
A strapabíróságáról nem is beszélve, hogy a többszöri leejtés során is működik, és nem törik össze...:)
Van egy jó magyar mondás is erre:
"Minél fényesebb, annál kényesebb, minél egyszerűbb, annál nagyszerűbb."
Komolyra fordítva a szót, én azt hiszem, hogy sokszor a profizmusnak, leginkább csak a professzionális munkakörökben veszik hasznát. Legtöbbször a gyakorlatiasság, sokrétűség, rugalmasság a kedvezőbb..
Anita