2010. december 27., hétfő

Újévi fogadalom szigorúan tudományos alapokon

Pár nap, és itt az év vége. Ideje, hogy vezetők és nem vezetők számot vessenek az elmúlt évvel és elkezdjenek gondolkodni azon, hogy mit szeretnének az újévben másképp csinálni. A felnőttkori tanulás nagyjából így működik – értékeljük a jelen helyzetet, megfogalmazzuk, hogy hova szeretnénk eljutni, konkrét vállalásokat teszünk, majd ideális esetben eszerint is cselekszünk. Később értékeljük az eredményeket, reflektálunk, és kezdődik elölről a tanulási hurok. Az évforduló sokaknak kiváló apropó a kezdésre.


Nem manapság kezdődtek az újévi fogadalmak, történetük Kr. E. 153-ra datálódik. Ekkor került a naptár elejére Janus, aki a római mitológiában a kezdet és a vég istene volt, egyben róla nevezték el a januárt. Kétarcú istenségként egyszerre tudott a múltba visszanézni és a jövőbe látni, így lehetett az ősi fogadalmak szimbóluma. Az év kezdetén a rómaiak bocsánatot kértek ellenségeiktől és szerencsehozó ajándékokat adtak át egymásnak.

Természetesen az újévi fogadalmakkal kapcsolatban is végeztek már kutatásokat. Richard Wiseman, a University of Hertfordshire professzora, aki a pszichológia olyan nem szokványos területeivel foglalkozik, mint a becsapás, a szerencse vagy a paranormális jelenségek, 2007-ben 3.000 embert követett végig egy éven keresztül újévi fogadalmaik vonatkozásában.

A kutatás kezdetén az alanyok 52%-a biztos volt a sikerben, egy évvel később azonban csak 12% érte el célját. Igyekeztek megállapítani, miért vallottak kudarcot oly sokan, és mit lehet tenni az eredményesség érdekében.

A férfiak például sokkal sikeresebbek voltak, ha általános fogadalmuk mellé konkrét, rövidebb távú célokat is tűztek ki, melyek a távolabbi célok felé vezettek, vagy ha a célok eléréséhez kapcsolódó „jutalmakra” fókuszáltak (tehát nem csak azt fogadták meg, hogy fogyni szeretnének, hanem heti félkilós súlycsökkentést tűztek ki, és/vagy arra koncentráltak, hogy jobban fognak tetszeni az ellenkező nem képviselőinek).

A nők pedig abban az esetben voltak eredményesek, ha barátaikkal és családtagjaikkal is megosztották a fogadalmukat, illetve akkor is, ha egy-egy botlás esetén nem adták fel a fogadalmat, hanem csak egy ideiglenes hibázásnak könyvelték el a dolgot.

A kutatók persze tanácsot is adnak, miként kell profi módon fogadkozni:

  • Csak egyetlen fogadalmat tegyünk, ha túl sokat markolunk, keveset fogunk
  • Tervezzük meg előre, ne az utolsó pillanatban döntsünk elhamarkodottan (még időben megírtam ezt a bejegyzést)
  • Ne olyat fogadjunk meg, amit már korábban is megfogadtunk, de nem tartottunk be
  • Legyünk konkrétak, az általános fogadalmakból semmi se lesz
  • A férfiak fogalmazzanak meg SMART célokat (konkrét, mérhető, elérhető, releváns, határidős)
  • A férfiak a fogadalom betartásához kapcsolódó előnyökre összpontosítsanak, ne arra, amit szeretnének elkerülni
  • A nők osszák meg másokkal a fogadalmukat: mondják el a családtagoknak és barátoknak, vagy akár készíthetnek egy nagy feliratot is, amit kiraknak a lakásban
  • A nők legyenek kitartóak, ne vesse vissza őket, ha egy-egy alkalommal nem sikerül tartani maradék nélkül, amit elhatároztak
Tájékoztatásul, a 10 leggyakoribb fogadalom: több időt tölteni a barátokkal és/vagy családdal, fittebbé válni, lefogyni, leszokni a dohányzásról, jobban élvezni az életet, leszokni az italról, kimászni az adósságokból, tanulni valami újat, segíteni másokon, rendet tenni a dolgainkban vagy a környezetünkben.

Még van pár nap újévig, lehet gondolkodni rajta…

3 megjegyzés:

  1. Talán az USÁ-ban sportoló honfitársaink egyik-másik interjújában hallhattuk, hogy a kitűzött sportcélokra hogyan fókuszálnak, mennyire tudatosabban próbálják azt elérni és azt hiszem onnan jön az a gondolkodás is, módszer, hogy a célt tegye ki maga elé az ember falra, ajtóra, hűtőszekrény ajtóra, stb.
    Hobby szinten tekerek, de tavaly egy igen komoly bringamarathon előtt én is kitettem faliújságra a marathon plakátját, és természetesen, ahogy Ön is írja és én is hallottam róla, kis lépésekből építettem fel a célt: azt is, hogy az ember edzettségben megfelelő szinten legyen, illetve a marathon során az ütemterv jelentette a részcélokat: X helyre Y időre meg kell érkeznem.
    Elértem a célom, sikerült :-)

    Újévi fogadalmat ugyan nem szoktam tenni, de célok kitűzése szokott történni.

    Egy megjegyzés: azáltal, hogy hírlevélként, e-mailen a teljes cikk megérkezik, esélyesebb, hogy az ember e-mailben elolvassa és nem látogat vissza a blog-ra, mintha pl. csak egy 1/3 - 1/2 cikknyi ajánló érkezne.

    VálaszTörlés
  2. Kedves Gábor!

    Először is köszönöm a javaslatot a cikkajánlóval kapcsolatban. Teljesen egyetértek. Megnéztem a FeedBurnert, ami az e-mail "előfizetést" biztosítja, sajnos nem találtam olyan opciót, hogy ne az egész bejegyzést küldje. Egyébként magán a blogon is sokkal jobb lenne ha csak az első bekezdés jelenne meg, de a Blogger nem tud ilyet (vagy nem találom). Tervezzük áttenni a blogot WordPress blogmotorra, az sokkal több funkcióval bír, pl. ezt is tudja, lehet értékelni a cikkeket, stb.

    A hozzászólással kapcsolatban: a mi kultúránktól sajnos eléggé idegen, hogy valaki ilyen faliújságokon üzenjen saját magának, az USÁ-ban bevált módszer, mind a sportban, mind az üzletben, csak úgy, mint a vizualizáció, vagy a küszöb alatti ingerek küldése az agyunknak. Én hiszek mindegyikben. Döbbenetes volt, amikor 2007-ben Cseh László a debreceni rövidpályás EB egyik számának megnyerése után felment a riporter állásba, ahol a szövetség elnöke kibontotta a korábban neki átadott borítékot, benne a vizualizált időeredménnyel. Századmásodpercere stimmelt, kínosnak is érezte mindenki, szabadkozott az elnök, hogy higgyék el, tényleg napokkal azelőtt kapta meg a borítékot. Kérdezték Cseh Lászlótól, hogy sikerült így eltalálni? Azt mondta, hogy azt nem tudja, de a fejben úszás során erre az eredményre koncentrált...

    VálaszTörlés
  3. Sztok!

    Szerintem akkor lenne érdekes az újévi fogadalom (célkijelölés), ha ilyenkor a delikvens azon is elgondolkozna, hogy mi az 5-10 éves célja. Ha ehhez rendelné a rövid célt, akkor biztosan motiválóbb lenne.
    Nem beszélve arról a mellékhatásról, hogy egyszer átgondolná az életcéljait.
    Megdöbbentő számomra, hogy mennyire kevesen rendelkeznek valós hosszú távú célokkal, pedig nem túl nagy energiabefektetés átgondolni magunkban.

    Zoli

    VálaszTörlés

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.