A kutya a végrehajtásban van elásva. Én is sokszor láttam, hogy kiváló ötletekből, nagyszerű döntésekből nem lesz semmi, mert az adott szervezet vagy csapat nem képes őket kitartóan és fegyelmezetten véghezvinni.
Larry Bossidy (ex-Honeywell és Allied Signal vezér) és Ram Charan a végrehajtási képességben látják az eredményesség kulcsát, ahogy ezt Execution: The Discipline of Getting Things Done (2002) című könyvükben kifejtik. A megfelelő vezetői viselkedés, a végrehajtás kultúrájának megteremtése, valamint a megfelelő személyi döntések kombinációja vezet el bennünket a sikerhez.
Természetesen ez a három tétel erős kölcsönhatásban áll egymással. Ahogy Dick Brown, az EDS korábbi első embere mondta: „A vállalat kultúrája egyenlő a vezetőinek viselkedésével. A vezetők azt a viselkedést kapják vissza, amit saját maguk demonstrálnak, és amit elfogadnak másoktól. Úgy lehet megváltoztatni a szervezeti kultúrát, hogy megváltoztatjuk a vezetők viselkedését.” Ha végrehajtó kultúrát szeretnénk kialakítani, a vezetőknek ezt kell képviselniük a mindennapokban.
A szerzők hét vezetői viselkedésformát emelnek ki:
- Ismerje az embereit és az üzleti tevékenységet – azaz ne több kilométer magasságból szemlélje az általa irányított szervezetet (tehát ne csak leader legyen, manager is)
- Ne szakadjon el a realitásoktól – sem a helyzetértékelésben, sem a lehetőségek felmérésében
- Tiszta célokat és prioritásokat fogalmazzon meg
- Minden esetben végezzen utánkövetést – személyesen!
- Azokat jutalmazza, akik teljesítnek, végrehajtják a vállalásokat – markáns különbség legyen azok jutalmazása között, akik hozzák az eredményeket, és azok között, akik nem (ez kézenfekvőnek tűnik, mégis sok helyen mindenkinek jár a 13. havi fizetés)
- Fejlessze az emberek képességeit – leginkább úgy, hogy saját maga coach-olja őket
- Jól ismerje és tudja is kezelni saját magát, erősségeit, gyengeségeit, érzéseit
Nagy meglepetések itt sincsenek: önismeret, emberi kapcsolatok, hozzáértés, célkitűzés számonkéréssel, jutalmazás teljesítményhez kapcsolása, beosztottak fejlesztése. Úgy tűnik, ebből a végrehajtási nézőpontból se jutottak másoktól eltérő eredményre a szerzők.
Amit a vezető nem delegálhat, az a megfelelő vezető kollégák kiválasztása a saját szervezetében. A magabiztos felsővezető nem fél attól, hogy tehetséges emberekkel vegye körül magát, nem félti tőlük saját pozícióját. Lelki erő szükséges ahhoz is, hogy azoktól, akik hozzáállásukkal vagy teljesítményükkel nem a szervezet érdekeit szolgálják, elbúcsúzzon. Ez nem csak azért fontos, hogy jobban haladjon előre a szekér, hanem azért is, hogy a morált és a vezető tekintélyét ne rombolja, hogy eltűri az ilyen ténykedést.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.