Nem feltétlenül szükséges alapos előkészítés és széleskörű információgyűjtés a jó döntésekhez, mert az adaptív tudattalanunk által támogatott, szempillantás alatt meghozott döntéseink gyakran legalább olyan jók, vagy még jobbak. Legalábbis ezt állítja Malcolm Gladwell 2005-ben megjelent Blink: The Power of Thinking without Thinking című könyvében.
Számos kísérlettel és kutatással támasztja alá állítását. Az úgynevezett "thin-slicing" segítségével egy relatíve csekély mértékű releváns mintavétellel igen eredményes lehet a döntéshozatal. Például egy chicago-i kórházban rengeteg adat elemzésével kiválasztották azt a néhány tényezőt, ami alapján eldöntötték, hogy az infarktus-gyanúval beérkezett páciensek közül kinek milyen szintű sürgősségi ellátásra van szüksége. Korábban mindenkit nagyon széleskörű és alapos vizsgálatnak vetettek alá, ami egyrészt időigényes volt és költséges, másrészt sokak indokolatlanul kerültek az intenzív osztályra, ahol forintban milliós nagyságrendű tétel 1-1 nap bent tartózkodás. Az orvosok idegenkedtek attól, hogy csak 3-4 adatra támaszkodjanak, de az összehasonlító mérések azt igazolták, hogy a néhány adatból meghozott döntések pontosabbak voltak, mint a korábbi, jóval szélesebb információs bázisra alapozottak.
John Gottman a házastársi kapcsolatokat kutatta. Egyórás, videóra rögzített beszélgetésekből, az érzelmek verbális és nonverbális jegyeiből 95%-os eredményességgel megjósolta, hogy 15 év múlva együtt fognak-e még élni a párok, vagy elválnak. 15 perces beszélgetés elemzésével is 90%-os pontossággal működtek az előrejelzései. Pedig nem kevés faktor játszik szerepet a házasságok fennmaradásában, életesemények, más személyek, stb.
Orvosi műhibaperek területén is végeztek kutatásokat. Nem attól függött a beperelés valószínűsége, hogy mennyit hibázott az adott orvos, hanem attól, hogy miként bánt páciensével. Tehát elég volt megfigyelni például, hogy mennyi időt szán a betegre, vagy arra, hogy miként társalog vele, hogy megjósoljuk az ellene indított perek számát.
Mindezek mellett további érdekes példákat olvashatunk a régiségek, a tűzoltás, a szerencsejáték, a rohamrandi, a tenisz, a popzene és a filmek világából.
Intuitív döntési képességünk a szerző szerint fejleszthető tapasztalatgyűjtéssel, tréninggel és tudásunk gyarapításával.
Persze nem ilyen egyszerű a helyzet – vannak veszélyei is az instant döntéshozatalnak. Sajnos előítéleteink is működnek tudat alatt, még azoknál is, akik tudatosan nem előítéletes gondolkodásúak. A szerző például, aki felerészben jamaikai, a faji előítéleteket indirekt módon vizsgáló teszteken pozitívabban viszonyult a fehér bőrűekhez, mint a feketékhez. De biztosan nem tudatos az sem, hogy a nagyvállalati vezérigazgatók túlnyomó többségének átlag feletti a testmagassága. Valahogy mégis ők kerülnek kiválasztásra.
Olyan tragikus történetről is beszámol Gladwell, amikor Bronx egyik rossz környékén élő bevándorlót szitává lőtt 4 civil ruhás rendőr, mert gyanús volt a saját otthona előtti lépcsősoron levegőzve, nem reagált a felszólításra, mert alig tudott angolul és azt hitte, hogy épp kirabolják, elővette a zsebéből szögletes, fekete pénztárcáját, hogy átadja, amire a rendőrök azt hitték, hogy fegyver, és egyből tüzet nyitottak. Sok, gyors, hibás, előítélettől vezérelt döntés.
Érdekes és meggyőző a könyv, bár kritikusai nehezményezik, hogy túl kevés bizonyíték alapján fogalmaz meg sommás megállapításokat, téziseket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.