A Harvard Business Review 2010. szeptemberi számában egy tavaly ősszel készített felmérésről számol be, melyet a Corporate Executive Board készített a feltörekvő tehetségként számon tartott munkatársak körében. Egyharmaduk beismeri, hogy nem teljes erőbedobással végzi munkáját, egynegyedük személyes vágyai távol állnak attól, amit a cég tervez velük kapcsolatban, egyötödük úgy gondolja, hogy egy év múlva már máshol fog dolgozni, és 12%-uk épp aktívan keres új munkahelyet.
A cikk szerzői szerint a felső vezetés hajlamos hibás feltételezésekkel élni az ilyen alkalmazottakkal kapcsolatban, és ennek köszönhetőek a fenti elkötelezettségbeli problémák. Tanácsaik az alábbiakban foglalhatók össze:
1. Ne feltételezzük eleve, hogy elkötelezettek. Ha nem kapnak motiváló feladatokat, nem jut rájuk elég reflektorfény, vagy nem elég vonzó a jövedelmük, könnyen kiábrándulnak.
4. Dobjuk be a mély vízbe a tehetséges kollégákat, ahol új képességekre tudnak szert tenni, és gyorsabban fejlődnek.
5. Biztosítsunk számukra differenciált kompenzációt, és részesítsük őket megkülönböztetett elismerésekben.
6. Osszuk meg velük a jövővel kapcsolatos terveket, stratégiákat, és hangsúlyozzuk az ő szerepüket a megvalósításban.
A cikk szerint „manapság minden vállalatnál létezik valamilyen program az emelkedő csillagok támogatására”….és „bár számos ilyen program létezik, a legtöbb nem ér túl sokat az eredmények szempontjából”. Tehát úgy tűnik, hogy maga a tehetségmenedzsment, mint eszköz használata elterjedt a fejlett gazdaságokban, és most tartanak ott, hogy ideje lenne finomítani a működésükön. Bár az utóbbi évek lejtmenetében kevésbé volt lehetősége még a legjobbaknak is a munkahelyváltásra, amint újra felpörög a gazdaság, tömegesen veszthetik el a tehetséges dolgozóikat és vezetőiket azok a vállalatok, akik későn eszmélnek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.