Más is javasolja a bőrből történő kibújást

(Illusztráció: Mikolaj Smolinski: http://mikolaj-smolinski-sketchbook.blogspot.com/)

Előző bejegyzésemben azt feszegettem, hogy a vezető céljainak, valamint a külső szituációnak megfelelően milyen vezetői stílusok alkalmazásával próbálkozhat a siker érdekében.

Még az 1970-es években, Hersey és Blanchard is felvetették a helyzetfüggő vezetés ötletét (situational leadership), előbb együtt, aztán külön-külön is. Ők azonban nem a vezetői szándékot vagy külső helyzetet vették alapul, hanem a vezetett személy vagy csoport „érettségét”. Ezalatt azt értették, hogy mennyire képesek magasra, de elérhető szintre helyezni a lécet, hajlandók és képesek-e felelősséget vállalni, és megvan-e a feladatvégzéshez szükséges tudásuk és tapasztalatuk.

Kompetencia és elkötelezettség tekintetében megkülönböztettek négyféle alaptípust. Vannak magas szintű kompetenciával rendelkező, igen elkötelezett emberek (D4). Léteznek közepestől magas szintű kompetenciájú, változó elkötelezettségű dolgozók (D3). A harmadik kategória a némi vagy alacsony kompetenciájú, és kevéssé elkötelezetteké (D2). Végül az alacsony kompetenciájú, de nagyon elkötelezettek következnek (D1).

Véleményük szerint a feladat meghatározásakor érdemes belőni, hogy a kijelölt személy vagy csoport melyik kategóriába tartozik, és ennek megfelelő vezetési stílust választani. A menedzsment irodalomban oly gyakori 2x2-es mátrixot alkalmazták modelljük illusztrálására. Egyik tengely a direktív, míg a másik a támogató viselkedésmód. Ebből a következő négy stílus adódott, javaslatként D1-től D4-ig:

Directing (sok iránymutatás, kevés támogatás) – főleg irányítás és utasítás

Coaching (sok iránymutatás és sok támogatás) – magyarázás és meggyőzés

Supporting (kevés iránymutatás, sok támogatás) – bíztatás és problémamegoldás

Delegating (kevés iránymutatás és kevés támogatás) – monitorozás és megfigyelés

A szerzők arra is tesznek javaslatot, hogy ki hozza meg a különböző szintű döntéseket.

Természetesen itt is igaz, hogy mindenkinek megvan az alapvető vezetői stílusa, amit jellemzően alkalmaz. Hersey és Blanchard viszont arra biztatnak bennünket, hogy bizony érdemes a fenti módon helyzetfelmérést végezni, és ennek megfelelően kiválasztani a leginkább célravezető megközelítést.