Ahogy ezeket a sorokat írom, egy májusi kedd délutánon, pontosabban 2-kor, madarak csicseregnek a kertben, hűs szellő lengedez, a fátyolfelhőkön keresztül szűrődő napsugarak pedig kellemesen melegítik a sörhasamat. Reggel fél hétkor már írtam egy cikket, aztán megreggeliztünk a családdal, a gyerekek pedig óvodába indultak. Reggeli után gyomláltam egy kicsit a kertben, aztán előkerítettem a szivattyút téli álmából és felszereltem a kútra. Voltunk bevásárolni is, sütöttünk halat ebédre salátával, amit egy pohár Gál Tibor-féle Egri Csillaggal fogyasztottunk el a teraszon. Fél ötkor indulunk az oviba, ahol anyák napi ünnepség lesz. Természetesen nem minden napom telik így, de előfordul. Van, hogy a hét minden napján már reggel 7-kor az autóban ülök és vidéki munkára tartok. Amikor tréning van, akkor estére érek csak haza. Sokszor már reggel 6-kor dolgozom valamin, vagy este, amikor a gyerekek már lefeküdtek. De nem az egész élet telik látástól vakulásig munkával. Hat évvel ezelőtt viszont még olyan, sikeresen működő vállalkozásban voltam résztulajdonos, ahova minden nap úgy jártam be, mint egy munkahelyre. Nem is értette senki, miért szálltam ki és lettem szabadúszó.
