Az automatizálás kevésbé szexi téma, mint az AI, de annál fontosabb

Munkámnak köszönhetően évtizedek óta van lehetőségem termelővállalatokhoz eljutni, és sose hagynám ki, hogy saját szememmel megnézzem a gyártási tevékenységet. Felettébb izgalmas látni, hogy egyszerre van jelen a szájtátva bámulható robotizálás, valamint az emberek által végzett, lélekölő, manuális (és akár veszélyes) munka, 8 vagy akár 12 órás műszakokban. Két érdekességgel hadd kezdjem ezt a cikket, mindkettőt egy-egy gyárlátogatás során gyűjtöttem.

Az egyiket egy autóalkatrész-beszállító cégnél mondták, ahol kábelkorbácsok készítésével is foglalkoztak. Szinte nulla volt ebben az üzemrészben az automatizálás, pedig épp pár perce néztünk meg egy másik gyártócellát, ahol az üvegkalitkában emberből nem volt egy sem. A termelési vezető csodálkozásomat látva elmagyarázta, hogy a kábelek kötegelése rengeteg olyan mozdulatot igényel, ami vagy nehezen és drágán automatizálható, vagy sehogy. Ráadásul a termékek is viszonylag gyakran változnak, tehát sok az átállás. Így gazdaságilag egyértelműen jobban megéri emberekkel végeztetni a munkát. A másik élmény pedig egy sokak által vágyott munkahelyen, egy prémium kategóriás autógyártónál ért. Ott nem betanított operátorokat, hanem magasan képzett szakmunkásokat alkalmaznak, mégis szinte csak a gépsor egyik alkatrésze volt a dolgozó. Jött elé a munkadarab, amibe 6 db csavart kellett behajtania. Mivel nem egyformák voltak a munkadarabok, a monitoron megjelent az aktuális termék és a tennivaló, kigyulladtak a lámpák az adott termékbe beépítendő csavarok mellett az alkatrésztároló polcokon, majd pedig a dolgozó által kézbe vett csavarozó gép pontosan a munkadarab soron következő részéhez előre beprogramozott nyomatékkal húzta meg a csavarokat. Sokáig töprengtem rajta, hogy vajon minek ide magasan képzett és ezzel arányosan fizetett dolgozó.

Nemrég tekintettem meg egy dokumentumfilmet, ami Japánban a mindennapi élet során használt robotokról szólt. Az 1960-as évek óta készítenek ipari robotokat a japánok, ott van a legtöbb belőlük a világon. Súlyos munkaerőhiánnyal küzdenek, öregedik a társadalom. 2040-re 11 milliós hiányt becsülnek, és ezt robotokkal próbálnák pótolni. A témában tevékenykedő japán technológiai innovátorok a fenntarthatóságra gyúrnak, mert ez a nagyobb probléma, kevésbé a költségcsökkentésre. (Itt azért megjegyezném, hogy én már jó pár beszélgetést hallgattam végig automatizálásról a nyugati világ cégeinél, és leginkább két motiváció merült fel mellette: költségcsökkentés létszámspórolással, valamint komplikáció- és maceracsökkentés ember helyett gépesítéssel…)  A Telexistence nevű, leginkább kiskereskedelmi ügyfélkörre fókuszáló, ipari automatizálással foglalkozó cég vezetője arról beszél az interjúban, hogy nem akarnak minden emberi munkát kiváltani, hanem a monoton, unalmas tevékenységeket végeztetik el robotokkal. Érdekes szemléletmódot képvisel, amikor azt mondja, hogy a robotok és a mögötte működő mesterséges intelligencia az ember számára tulajdonképp tőke, aminek a hozamát arra lehet fordítani, hogy több időt tölthessenek a családjukkal, vagy azzal, amire épp szánni akarják az így megtakarított időt. Felettébb izgalmasan gondolkodik arról is, hogy számukra a generatív AI mikor hoz majd ugrásszerű fejlődési lehetőséget. Míg jelenleg leginkább szövegeket, képeket, beszédet és videókat generálnak ezek az eszközök, eljön majd az idő, amikor mozdulatokat is fognak tudni generálni. Onnantól az általuk egyfajta mozdulat (például polcfelöltés) végzésére fejlesztett robotok könnyen átprogramozhatók lesznek többféle tevékenységre, ráadásul humán mozdulatokra.

A Kubota cég a mezőgazdasági munka automatizálására gyúr, például betakarító gépeket gyárt. De nem csak erre használják a kombájnjukat, hanem különféle adatgyűjtésekre is, amelyeket például a rizstermelésben a minőségfejlesztés és a megtermelt mennyiség fokozása érdekében végeznek. A mezőgazdaságra is igaz, hogy egyre idősebbek a földművelők, és kevesen viszik tovább a gyermekeik közül a bizniszt. Így a gépek vezetését is szükséges automatizálni, hisz nincs aki beüljön a kormány mögé. Ráadásul a fejekben lévő információkat és know-how-t is muszáj valahogy megőrizni. Távirányítású gazdálkodásban gondolkodnak, és a kiszámíthatatlan időjárás által okozott problémákra is igyekeznek válaszokat találni. A gépek a teljest termelési folyamatot támogatják, a vetéstől a betakarításig, alkalmazkodva a különféle termőterületek eltérő adottságaihoz, és a növények más-más szükségleteihez (pl. gabona vs. gyümölcsök). GPS és kameratechnológiával, valamint különféle szenzorokkal felszerelt, kis méretű, pár centiméteres pontossággal mozgó önvezető traktorokban gondolkodnak, hogy rugalmasan és a lehető legkevesebb károkozással tudjanak dolgozni. Egyébként itthon is működnek ám nagyon komoly, magas szinten automatizált, méregdrága kombájnok, gabona-betakarításra, sőt szőlőszüretelésre is. Borászokkal beszélgetve már korábban kiderült számomra, hogy többek között milyen kihívások miatt érdemes ebbe beruházni: (1) szüret idején alig lehet már munkaerőt találni, aki leszedné a szőlőt, (2) bizonyos fajtákat olyan napszakban ideális szedni, ami könnyebben megvalósítható gépesítve, és (3) nagyon nem mindegy a feldolgozás szempontjából, hogy milyen gyorsan végeznek a szürettel, illetve (4) tudnak-e pont azon a napon szüretelni, amikor azt a szőlész/borász azt a legmegfelelőbbnek tartja az érettség szempontjából.

A Komatsu építőipari gépeket gyárt, ismerős volt számomra is a márka, lehet belőlük látni itthon is ezt-azt. Nekik az lebeg a szemük előtt, hogy az építőiparban a fizikailag nagyon megterhelő, valamint a veszélyes munkákat lenne legfontosabb kiváltani robotokkal. Kimennek építési helyszínekre és elkészítik annak virtuális mását. Abban tervezik meg és optimalizálják a munkavégzést, majd ezt ültetik át a valós környezetbe. 25 év alatt 6.9-ről 4.8 millióra csökkent Japánban az építőipari dolgozók létszáma. A következő években kb. 30%-os munkaerőhiányt prognosztizálnak erre a szektorra, ezt pedig itt is a technológia segítségével igyekeznek orvosolni. Különösen fontos ez egy olyan országban, ahol a természeti csapások és földrengések sem ritkák, tehát nagy jelentősége van a helyreállítás és az újjáépítés sebességének. Érdekes, de talán érthető is, hogy az építőiparban az önvezető gépeket kevésbé tartják közeli lehetőségnek, azonban azt igenis gondolják, hogy egyre több fiatal fog dolgozni az iparágban, méghozzá úgy, hogy távirányítanak berendezéseket, akár otthonról (welcome to the Minecraft Reality Show 😁 ). Ráadásul azt mondják itt az okosok, hogy a technológia annyira felhasználóbarát és idiótabiztos, hogy egyáltalán nem nehéz megtanulni a használatát.

A populista, leegyszerűsítő narratíva gyakran annyiról szól csak, hogy majd a robotok elveszik a munkát az emberektől. De egyrészt azt a munkát veszik el, amit amúgy se akaródzik csinálni, másrészt olyan problémákra adnak választ, mint az elöregedő társadalmak és a munkaerőhiány, a túlnépesedéshez kapcsolódó élelmiszertermelési többletszükséglet, vagy a klímaválság miatt az egyre kiszámíthatatlanabb időjárási körülmények.

Köszönöm Koltányi Gergőnek, hogy felhívta a figyelmemet erre a dokumentumfilmre! (A kép forrása: kubota.com)

Iratkozz fel most a Tudatos Vezetés YouTube csatornára, hogy értesülj az ingyenes hangoskönyv megjelenésekről! Kattints ide: https://www.youtube.com/@TudatosVezetes

• • •

Ha cégvezetőként vagy HR vezetőként szívesen beszélgetnél arról, hogy miként folytathatná egy képzett és tapasztalt menedzseri csapat a vezetői tanulást a viselkedéstudomány és az idegtudomány alapjaira építve (viselkedésváltozás tervezése, elkötelezettség fokozása, hatékonyabb befolyásolás és változásmenedzsment), vagy esetleg szükségét látnád a vezetői csapatotok kohéziójának erősítését, többek között az erősség-alapú munkamegosztás segítségével, akkor vedd fel velünk a kapcsolatot a cservenyak.tamas@menedzsmentor.com címen!