A művész, aki véletlenszerűen adja ajándékba alkotásait

Engem is sokszor néztek már hülyének azért, mert e-könyveimet ingyenesen tettem elérhetővé. A saját motivációm erre az volt mindig is, hogy így több emberhez jutnak el fontos üzenetek, és ez meg is valósul, hiszen 180 ezer felett töltöttek már le belőlük. De van nálam még őrültebb figura, aki már akkor punk volt, amikor én még csak rocker, if you know what I mean. Középiskolában párhuzamos osztályba jártunk, és közös barátunk révén ismertük meg egymást. De ahhoz kellett még harminc évet várni, hogy kicsit mélyebben is betekintést nyerjek a gondolatvilágába, amikor nemrég meghallgattam egy edinburghi podcaster vele készített interjúját. “Ma egy hölggyel találkoztam, aki elkészítette életem első podcast riportját. Azt mondta, elképesztő hype van a képeim körül, ebből én semmit nem érzékelek.” – írta nemrég a facebook oldalán.

Bizonyos szempontból hasonló utat jártunk be, a világba kompletten beleszaró gimnazistától a tanárrá váláson át az önkifejezésig, de az övéhez képest az én pályám inkább kispolgárivá szelídült az idők során. Bár az első idegen nyelve tudtommal a francia (történelem és francia szakon végzett, ha jól emlékszem), angolul is tökéletesen funkcionált egy anyanyelvi, ráadásul skót akcentusú szerkesztővel az interjúban, bárcsak én is képes lennék erre az angolon és a magyaron kívül bármi más nyelven.

Na az még megvolt nekem a gimiből, hogy Sior, alias Fekete Valér egy igazi punk csávó, színes hajjal és egyéb külsőségekkel, valamint Rigalánc-lazasággal és intelligens humorral. Illegális graffitiben utazott aztán később is elég sokáig, míg aztán, tudtam meg most az interjúból, valaki egy számára megtalálható helyen hagyott levélkében el nem küldte a picsába, hogy ne rongálja mások tulajdonát. Ez valahogy megérintette, leállt az illegális verzióval és feltalálta(?) vagy adoptálta a graffiti legális formáját, a lomokra, mások által már szemétnek tartott tárgyakra rajzolt vagy festett graffiti műfaját (lásd a képen). Az elkészült alkotásokat pedig egyszerűen otthagyta az utcán annak ajándékba, aki rálel (illetve még előtte készített róla emlékül és a közösségi média felületeire egy fotót). Így aztán először szülővárosunkban, Egerben jelentek meg az emberek lakásában Sior alkotások.

Valér saját szavaival élve kettős életet élt, egy menő egri gimiben tanított hosszasan, esténként viszont kilépett a tanár úr szerepéből: amellett, hogy nevelték három gyermeküket, goa partikra járt és alkotott. Egy napon aztán Valér úgy döntött, hogy nagy szomorúságára elengedi a tanítást, és családjával Skóciába költözött. Arról fogalmam sincs, hogy hol dolgozik jelenleg, de kint is folytatta alkotói tevékenységét, és Edinburgh utcáin kezdtek sorra megjelenni a lomokra festett művek, amik a skótok lakásait ékesítették immáron. A szerencsés megtalálók pedig büszkélkednek újdonsült szerzeményükkel a közösségi médiában. Több kiállítása is volt már amúgy Skóciában, nem hagyott mindent az utcán.

Az interjúból kiderül, amit azért eddig is lehetett sejteni, hogy Valér nem azért alkot, hogy meggazdagodjon belőle, és nem is a hírnév hajtja. Műveivel üzeneteket akar átadni. Valahogy így vagyok én is az írással, legyenek azok efféle blogpostok vagy e-könyvek. A megélhetés előteremtését a mindennapi munkából igyekszem intézni. Akkor is, ha csodálkozó szemek merednek mindkettőnkre az általunk létrehozott szellemi termék folyamatos elajándékozásáért. Nagyon egyetértek Valérral abban, hogy ha nem fizetnek érte és ha függetlenek maradhatunk, akkor az ég világon semmilyen külső elvárásnak nem kell megfelelni az alkotómunkában, és öncenzúrára sincs szükség.

Kísérjétek figyelemmel Sior képeit a Facebook-on vagy az Instagram-on (gyanítom, hogy aki nagyon akar, az vehet is tőle képet, nem muszáj az utcáról levadászni egyet), és kövessétek a példáját abban, hogy másoknak ajándékoztok az általatok teremtett értékekből!

• • •

Bár én nem vagyok művész, azt az e-könyvemet ajánlom itt a figyelmedbe, ami a legközelebb áll a művészethez, hiszen "verses" formában közvetít megszívlelendő, vezetéssel kapcsolatos gondolatokat. A címe: Egy szakajtó menedzsment haiku. Töltsd le innen pdf-ben vagy az Apple Books-ról! Részemről természetes, hogy ez is ajándék az olvasónak.