Kulcs az eredményességhez: norma és kivétel

Akár a munkában, akár a magánéletben szeretnénk valamiféle eredményt elérni, célokat megvalósítani, megkerülhetetlen kérdés, hogy a mindennapi működésünkben mi számít normának, és mi kivételnek. Az fogja meghatározni a végkifejletet, amit nagy számban, szokásként ismétlünk, nem az, amit alkalmanként cselekszünk. Vegyünk néhány példát az önreflexióhoz!

Vezetőként az számít normának, hogy megtartod az 1/1-eket a csapatod tagjaival, vagy inkább az a jellemző, hogy ezek elmaradnak? Többnyire szóvá teszed, ha valami nincs rendben, vagy csak akkor csattansz fel, amikor már betelt a pohár? Ha jó teljesítményt tapasztalsz, akkor általában megmondod az illetőnek, vagy ez inkább kivételes esetnek számít? Norma vagy kivétel, hogy az általad végzett vagy irányított feladatok, projektek elkészülnek határidőre és beleférnek a büdzsébe? A nagyobb horderejű döntések esetén norma vagy kivétel, hogy alaposan mérlegeled a kérdést és/vagy konzultálsz számodra fontos személyekkel? Az ötleteidet jellemzően neki is állsz megvalósítani? Norma vagy kivétel, hogy amit kitaláltál és elindítottál, végül el is készül? Ha a tükörbe nézel: milyen magasra teszed a lécet a saját termelőtevékenységeddel kapcsolatban? A protestáns munkaetikától a mediterrán lazaságig terjedő tízes skála melyik értékére állítanád magad?

Többnyire egészséges ételeket eszel, és mondjuk heti egy-két alkalommal engedélyezel magadnak egy lángost/sütizést stb., vagy épp fordítva, csak alkalmanként fanyalodsz rá egy salátára vagy teljes őrlésű lisztből készült pékárura? Szinte minden napot alkoholfogyasztással zársz le, és néha egy-egy nap kimarad, vagy a napok többségén nem iszol, csak mondjuk a hétvégi lelazulás alkalmával? Majdnem minden héten sikerül háromszor-négyszer sportolnod, és csak nagyon indokolt esetben lesz belőle mindössze egy-két edzés, vagy épp az számít ritkaságnak, amikor egy héten összejön három alkalom? Ráveszed a gyereket a rendszeres fogmosásra reggel-este, és mondjuk csak akkor marad el, ha bealszik az autóban hazafelé, vagy unod a papagájkodást és az állandó basztatást, és csak akkor szorítod rá, amikor érzel magadban erőt a küzdelemhez?

Hosszasan lehetne még sorolni a vezetői munkából és a privát életből vett példákat. Érdemleges eredményt attól várhatunk, amit normaként végzünk, nem eseti kivételként. Nem életszerű természetesen, hogy egyáltalán ne legyenek kivételek. Akár a környezeti hatások, akár a saját belső igényeink, változó prioritásaink szükségessé tehetik őket. Ha csak az esetek legfeljebb 20%-ában fordulnak elő, akkor a többi 80% már szép sikereket fog produkálni.

Baumeisterés és Tierney Willpower című könyvében rengeteg kutatási tapasztalattal alátámasztva két lényeges alkotóelemet emeltek ki ahhoz, hogy a preferált normához tudjuk magunkat tartani, és ehhez a szükséges önkontrollt gyakoroljuk. Az egyik, hogy a megfogalmazott célok teljesíthetők legyenek, továbbá arányban álljanak a rendelkezésünkre álló motivációval. (Mellesleg pont ez a két legtrükkösebb hozzávalója a gyakran emlegetett, de tisztességesen ritkán alkalmazott SMART célkitűzésnek.) A másik pedig a rendszeres monitorozás, nyomon követés. Ez utóbbihoz kifejezetten hasznos a külső segítség, ami a nyilvánossá tétel csoportnyomásától a mentori/baráti/vezetői segítségen keresztül akár egy tekintélyszemélytől érkező elvárásig és ellenőrzésig terjedhet. (Mi több, a monitorozás még akkor is pozitív hatást gyakorol, ha nincs konkrétan megfogalmazott cél.) Amit az eredményesség érdekében elhatározunk és betartunk, annak van esélye normává alakulni, és attól várhatunk sikeres teljesülést.

Kattints ide és töltsd le ingyenesen Az emberi lények tanítása című, legújabb e-könyvemet!

Első négy, vezetésről szóló e-könyvemhez a menüből elérhető letöltési oldalakról tudsz hozzájutni, ugyancsak ingyenesen.