De jó lett volna gyerekként megtanulni!

Belefutottam a Big Life Journal 5-11 éves gyerekeknek szóló színezős munkafüzetébe, ami a Growth Mindset (kb. fejlődési beállítódás/szemléletmód) magocskáit próbálja elültetni ifjú olvasói fejében. Azt tapasztalom a mindennapokban, hogy felnőttként is messze túl sokat foglalkoznak az emberek olyan dolgokkal, amire nincs ráhatásuk, és egyáltalán nem eleget olyanokkal, amiket a saját vagy mások érdekében módjukban állna megtenni. Hogy mit tanít az 50 oldalas könyvecske egyik lapja erről? Lássuk! (Zárójelben az én kommentjeim.)

Amire van ráhatásom:

• saját céljaim
• saját viselkedésem
• saját erőfeszítésem/energiabefektetésem
• segítséget kérni másoktól
• eldönteni, kivel barátkozom (óriási hatása van, hogy kivel töltesz sok időt)
• tanulni az elkövetett hibákból (ahelyett, hogy újra ugyanazokat követném el)
• vigyázni magamra/gondoskodni magamról (ahelyett, hogy szétbombáznám magamat)
• kedvesnek lenni másokkal

Amire nincs ráhatásom

• időjárás
• betegség (persze amit nem a saját hülyeségemmel, felelőtlenségemmel idéztem elő)
• múltban elkövetett hibák
• amit muszáj megcsinálnom (kötelezettségeink, pl.: munka, házimunka, tanulás)
• amit mások mondanak (akár személyesen, akár a médiában)
• amit mások gondolnak (ez úgyis csak spekuláció)
• kedvesek-e mások velem

Meglehetősen egyszerű dolgokról van szó, végképp nincs benne semmi újdonság, mégis rengeteg figyelmi energiát pazarlunk el a második listában szereplő témákra. Pedig itt két stratégia lényegesen hasznosabb: az elfogadás vagy a leszarás. Gyakran azonban kell még egy segítség a továbblépéshez, hiszen a gondolataink hajlamosak újra elővenni a szokásos rágódógumit. Ez a segítség pedig az első listában lelhető fel. Amennyiben a figyelmünket azokra fókuszáljuk, könnyebben szabadulunk meg a bénító, lehangoló, és egyáltalán nem előrevivő gondolatoktól.

Természetesen van mozgásterünk még a második listánál is, például asszertív módon viselkedni, nemet mondani, kinavigálni magunkat a helyzetekből, de ez már egy következő történet.

Nem szégyen 30-40-50 évesen, sőt akár nyugdíjasként is megtanulni, amit egyébként alsó tagozatban jó lett volna.