Gondolkodhat másképp is egy vezérigazgató

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy török gyerkőc, aki kecske- és juhtenyésztéssel, valamint sajtkészítéssel foglalkozó családjával éldegélt a hegyekben. Előretekerünk néhány évtizedet, amikor is ez a legényke felnőttként már az Egyesült Államokban pöcörögtetett egy sajtkereskedést. 2005-ben meglátott egy hirdetést, melyben a Kraft Foods kívánta értékesíteni, meglepően olcsó áron, egyik 85 éves joghurtüzemét New York állam északi részén. Az 55 dolgozó már a leszereléssel foglalatoskodott, amikor odament megnézni a gyárat. A fickót megérintette a környezet és a történelem, és nagyon felbosszantotta, hogy egy pusztán pénzügyi döntéssel odavernek egy nagy múltú üzemnek és a kapcsolódó közösségnek.

Hitelt vett fel és megvásárolta az üzemet. Négy kollégát vett vissza azonnal, akikkel első lépésként kívülről lefestették az üzemet. Újdonsült munkatársai remélték, hogy ennél több ötlete is lesz majd az új tulajdonosnak. Hát azon a ponton még nem nagyon hemzsegtek a kész elképzelések, mindenesetre a festegetés során volt lehetőségük jól megismerni egymást, aztán pedig közösen gondolták ki, miként fognak egészséges és kiváló minőségű görög joghurtot gyártani és piacra vinni. Elkezdték rendbe tenni az üzemet, és két év múlva elindulhatott a piacra termelés. Visszavette az 55 eredeti dolgozó többségét, aztán még százat, és még százat, később pedig Idaho-ban létrehozták a világ legnagyobb joghurt üzemét. A cég ma már 2 ezer fő fölötti létszámot foglalkoztat, a beszállítóiknál pedig ennek többszöröse dolgozik. 2016-ban a cég részvényeinek 10%-át az alkalmazottak között szétosztották.

A fent leírt történet nem mese, hanem a Chobani cég története dióhéjban, amit egy közelmúltbeli TED eseményen mondott el Hamdi Ulukaya alapító. Egyúttal ostorozta az általánosan elterjedt nézetet, miszerint a vállalatvezetőknek a profittermelés és a tulajdonosi értékteremtés az elsődleges feladata. Szerinte a munkatársak, a közösség és a vevők szolgálatának kellene a középpontban lennie, és akkor mellesleg a pénzügyi eredmények is jönni fognak. És nem csak mondja, csinálja is. Kétségtelen: ha nem vagy egyben tulajdonos is, illetve a tulajdonos nem így gondolkodik, akkor elég nagy kihívás...

Nemrég a saját csapatunk negyedéves offsite-ján is felmerült a kérdés, hogy célunk-e az árbevétel/profit növelés. A válasz az volt, hogy nem ez a cél, hanem az, hogy közösségünk minden tagja annyi és olyan jellegű munkát végezhessen, amit és amennyit szeretne, mind szakmai, mind anyagi szempontból, illetve ami az előmenetelét szolgálja a saját útján, ahol épp tart. Ehhez lehet szükség az adott árbevételre vagy profittartalomra, de nem célként, hanem eszközként.