A jó is kiszámíthatatlanul érkezik, nem csak a szar

Alig néhány napja társalogtunk arról az egyik cimborámmal, hogy a legmeghatározóbb ügyfelétől a következő időszakban várhatóan kevesebb megrendelés fog érkezni, és nem nagyon volt ötlete arra, hogy miként tudná rövid úton pótolni a kieső árbevételt. Említettem neki, nem mintha ez bármiféle segítség lett volna számára, hogy a kisvállalkozásoknál igen jelentős amplitúdóval tud fluktuálni a forgalom, még akkor is, ha már régóta a bizniszben vannak az emberek. Egy-egy komolyabb megrendelés vagy néhány kisebb összetorlódása, esetleg épp az elmaradása jelentősen elbillenti a mérleget. Az is előfordul, hogy az egyik év végén jól jövő extra munkák eredményezik azt, hogy a következő év elejéről marad el ugyanaz a megrendelés. Végül egyébként nem volt túl sok ideje törni a fejét a dolgon, mert alig fejeztük be a témát, rögtön kapott a nyakába több heti munkát teljesen váratlanul.

Az emberek megtanulják az évek során, hogy bármikor beleköphet az élet a levesébe, így főleg azok, akik hajlamosak az aggodalmaskodásra, gyanakvással tekintenek az olyan az időszakokra, amikor úgy nagyjából minden jól megy. Ők tisztán látják a kockázatokat, hogy milyen kevésen múlik, és fordulni tud a kocka. Elég egy új főnök, egy szervezetátalakítás, bárki betegsége a családban, egy rossznak bizonyult döntés, vagy olyan egyéb történés, amire semmiféle hatásuk nincs, máris belekerülhetnek a slamasztikába. Természetesen azért itt is jelentőséggel bír a korábbi tudatosság, hiszen azon múlik, hogy mennyire borít meg az adott pofon. Minél jobb erőben és minél inkább egyensúlyban van az illető testileg, lelkileg, szellemileg, emberi kapcsolatok terén vagy akár anyagilag, annál valószínűbb, hogy talpon sikerül maradni, illetve ha nem, onnan gyorsabban tud felállni. Egyszerűen elkerülhetetlen statisztikailag, hogy legyen sok-sok kisebb és néhány nagyobb mélypont mindenkinek az életében.

Ugyanilyen elkerülhetetlen azonban az is, hogy alkalmanként ránk mosolyogjon a szerencse. A mélypontokhoz hasonlóan, rengeteg kicsi jó dolog történik, és néhány nagyobb (lásd az életesemények hatványfüggvény szerinti eloszlását). Persze az már nem magától értetődő, hogy észreveszi-e ezeket egyáltalán az ember. Mindenesetre számíthat hite szerint akár a gondviselésre, akár a puszta statisztikai valószínűségre. Nem véletlenül mondják viszont azt, hogy “megcsinálta a szerencséjét”, vagy hogy “segíts magadon, Isten is megsegít”. Bizonyos dolgok növelik vagy épp csökkentik egyes jó történések bekövetkezésének valószínűségét. Például ha valaki sokat tanul, szorgalmasan dolgozik, vagy egyéb céljainak megvalósításán ügyködik, az nagyobb eséllyel fog rá pozitívan visszahatni, mintha mondjuk egész nap a kocsmában ül, utána pedig eszementen ordibál a családtagjaival. Illetve épp a hétvégén hallottam egy friss sztorit egy általam személyesen is ismert, de az utóbbi időben nem nagyon látott figuráról, aki ittas állapotában szóváltás után kővel dobálta meg szomszédját, így most börtönbüntetését tölti (a történetet mesélő főnökét idézve “igen ostoba, amikor berúg”).

Szóval a lényeg részemről most csak annyi, hogy a pozitív események bekövetkeztére ugyanúgy lehet megbízhatóan számítani, mint a pocsék dolgokéra, hacsak nem kifejezetten önsorsrontásra rendezkedünk be. De az egyáltalán nem mindegy, hogy akármit is beszélünk közben, a tényleges cselekedeteinkkel melyik irányt igyekszünk erősíteni.