Miről szólhat a karrierbeszélgetés, ha nincs piramis?

A karrierrel kapcsolatos elégedetlenség egyre nagyobb kihívást jelent a világban. Egy 2015-ös CEB felmérés arról számolt be, hogy a válaszadók 70%-a nem elégedett a munkáltatójánál elérhető karrierlehetőségekkel. Egyik közelmúltbeli Harvard Business Review cikk szerzői szerint nem a lehetőségek hiányoznak, hanem az emberek fejében él egy elavult kép a karrierről, miszerint egy lineáris hegymászásról szól az egész történet. Az a helyzet, hogy az utóbbi egy-két évtizedben alapított cégek eleve laposak, de a tradicionális szervezeteket is igyekeztek alaposan összepréselni. A kívánatos karrierút tehát már messze nem olyan egyértelmű és kiszámítható, mint korábban. Miről lehet akkor mondjuk félévente beszélgetni egy vezetőnek a munkatársával ebben a témában? Mert hogy igény van rá a kollégák részéről, az biztos. Különösen a fiatal, tehetséges munkatársak szeretnék látni, hogy haladnak előre.

A 25 ezer főt foglalkoztató Weight Watchers cég amerikai HR VP-je, a HBR cikk társszerzője kifejtette, hogy ők milyen tartalmú karrierbeszélgetések lefolytatására biztatják a vezetőiket:

• konkrét karrierút-tervezés és megcélzott pozíciók helyett inkább arról érdemes beszélgetni, hogy milyen jellegű tapasztalatokat kellene szerezni a következő időszakban, milyen feladatokat/felelősséget vállalna a kolléga szívesen

• elsősorban a transzferálható képességek fejlesztésére összpontosítani, pl.: kommunikációs készségek, írás, előadókészség, személyes hatékonyság, stb.

• mérföldköveket meghatározni, hogy érezhető legyen az előrehaladás (képességek, tudásszerzés és/vagy elért eredmények terén)

• kísérletezni, próbákat tenni különféle feladatokkal/projektekkel, hogy kiderüljön, mi passzol hozzá igazán, és mi kevésbé

Tapasztalataim szerint sok vezető azért ódzkodik attól, hogy rendszeresen beszélgessen a beosztottaival a karrierjükről, mert félévente vagy évente se előléptetni, de fizetést emelni nem tud. Illetve a következő lépcsőfok a piramisban gyakran a saját pozíciója. Ez viszont egy igen szűk és idejétmúlt értelmezése a karriernek. Inkább fejlődési útként érdemes rá tekinteni, és ha már túl vannak a kollégák néhány ilyen beszélgetésen, akkor meg fogják látni az értékét, és maguk sem azt fogják tőle várni, hogy hat vagy tizenkét havonta egyre magasabb pozícióba ültetik majd őket.