Egy érdekes cikket olvastam nemrég, ami a Northwestern University egyik idegtudós professzorával készített interjú alapján íródott, és a World Economic Forum honlapján jelent meg tavaly nyáron. Ő is arra jutott az évtizedes kutatása során, hogy a boldogságnak és az elégedettségérzetnek vajmi kevés köze van a tapasztalatokhoz, az anyagi javakhoz, sőt akár az életfilozófiához. Két területtel viszont annál szorosabb összefüggést mutat a jóllétünk.
A döntéshozatal bizony fárasztó dolog, jelentős energiákat emészt fel. Azt hihetnénk, hogy a szabad választások tömkelege bennünket szolgál, és minél több ügyben van lehetőségünk dönteni, annál jobban érezzük magunkat. Ez azonban nem így van. A sok kis csip-csup témában való döntéshozatal bedarál minket. Egyébként a gyerekeken is jól megfigyelhető, hogy nem tudnak mit kezdeni a bőség zavarával, akár mondjuk étkezésről, akár időtöltés kitalálásáról van szó. A nagy “mit főzzek” vergődésnek végül csak a bolognai spagetti meg a rántott hús lesz a győztese… Korábban már írtam arról, hogy egyes ismert üzletemberek pont azért járnak mindig ugyanolyan ruhában, mert legalább azt a döntést se kell mindennap meghozniuk. A professzor például az étteremben mindig a második főételt választja az étlapról, így egyszerűsítve a dolgát. Jól tudok erre rezonálni én is. Hasba szúrom magam, amikor a vendéglőben kapok egy tízoldalas étlapot. Megkérdezem, mi a mai ajánlat, és a három közül kiválasztom, ami a legszimpatikusabb. Ha többfogásos menü van, akkor pláne vonzó ez az alternatíva. Minél kevesebb energiát pocsékolunk el lényegtelen döntéseken, annál több kakaó marad a fontosabb ügyekre és a több örömöt okozó tevékenységekre.
Van azonban egy másik döntés, amit jó, ha jellemzően magunkhoz ragadunk. Ez pedig arról szól, hogy kivel töltjük az időnket. A cikk részletesen taglalja, hogyan hatunk egymás idegrendszerére. De nem kell nagy tudomány ahhoz, hogy belássuk: egyes embertársaink feltöltenek, míg mások kifacsarják belőlünk az életkedvet, valaki felvidít és valaki elkeserít. A kollégák egy része inspirál, a másik részétől harakirit követünk el. Barátainkkal és rokonainkkal való találkozásaink sem egyformák abból a szempontból, hogy szeretettel telik meg a tér, vagy panaszkodással és fröcsögéssel. Ha jól választunk társaságot, legalábbis a napunk minél nagyobb részében, akkor az jelentősebben befolyásolja a jóllétünket, mint számos egyéb tényező, amiről ezt feltételezzük.
Nem árt kritikusan rátekinteni a mindennapjainkra, hogy lássuk, kikkel kéne többet időzni, és kikkel kevesebbet. Olyanok leszünk, mint azok, akikkel a legtöbb időt töltjük, ha tetszik, ha nem. A kis szaros ügyekben pedig engedjük el a kontrollt! Hagyjuk, hogy más döntsön, vagy bízzuk magunkat a sorsra! Összességében boldogabbak leszünk. Hasonló témáról szól a tavaly megjelent ingyenes e-könyvem is, ha gondolod, töltsd le innen!
Képzelj el egy embert aki az apró (sőt a "kis szaros") ügyekben nem dönt. Sodródik. Lesz, ami lesz.
VálaszTörlésKépzelj el egy másikat, aki azon igyekszik, hogy figyelmét, tudatosságát fejlessze és lépésről lépésre képes legyen olyan dolgokban is dönteni, amikről korábban nem tudott.
És most vess pillantást ennek a blognak a nevére. Majd erre a postra.
Látsz ellentmondást?
Nem látok ellentmondást, nem is gondolom, hogy sodródnék akár én, akár bárki más, ha mondjuk a gyerekre hagyom a hétvégi program eldöntését, vagy a páromra azt, hogy mi lesz a vacsora :-) A kis szaros téma a kis szaros téma, ez persze mindenkinek más. A fontos ügyekben érdemes dönteni, egyetértve a második embered leírásával :-)
VálaszTörlésÉn a szerzővel értenék egyet, viszont azzal kiegeszitve hogy a tudatos ember abban, a más számára semmisegnek tűnő dologban töpreng el/készteti magát valasztasra amely Önnön magának fontos és a végén örömét leli benne. Beszélhetünk kis dolog mint éttermi-, reggeli ruhafelveteli-, olvasás vagy TV nézéssel kapcsolatos vagy nagyobb dolog mondjuk palya-, munkahely választásról, vagy akár barátok megvalasztasarol mely másnak idopocseklasnak tűnik de a választó személynek pont ez okoz örömet, motiválja. Az elején szándékosan vetettem fel a tudatosságot, mivel ha ez hiányzik és az ember, ahogy ezt a szerző is írta elvész és felörlődik a döntéshozatal rengetegében, akkor sajnos az energia elszáll és a nagyobb sikerteleségeket már nem tudja feldolgozni és így sikeresen kiégeti magát.
VálaszTörlés