2017. október 4., szerda

Van-e olyan ember, akiben csak te hiszel?

Nekünk, akik segítő foglalkozást űzünk valamilyen formában, a siker leginkább az ügyfél sikere, eredményessége. Amikor a támogatott személy eléri a kitűzött célját, megoldja a problémáját, ami folyamatosan nyomasztotta. Vagy amikor korábbi vezetőképzések résztvevői egyre felelősségteljesebb megbízásokat kapnak, szépen és megérdemelten épül a karrierjük. Vagy amikor egy szervezet vezetési kultúrája egyértelműen és jól láthatóan elmozdul a kívánt irányba. Fizetett munka gyanánt én csak vállalatoknak dolgozom, de a közelebbi ismerősöknek is szoktam alkalmanként, baráti alapon segíteni, jellemzően egy-egy találkozóval, néhány telefonbeszélgetéssel vagy email-váltással. Leginkább a kezdő löketet próbálom megadni.


Tavaly előtt, késő tavasszal megkeresett egy régi kedves ismerősöm, épp nyakig ült a slamasztikában. Egy tragikus életesemény után el akarta hagyni az addigi lakhelyét, új életet kezdeni, végre elhelyezkedni az idő közben megszerzett második diplomáját hasznosítva, valamint méltányos, a családja eltartásához elégséges fizetést kapni. Gyermekei nem akarták otthagyni a saját közösségeiket, felnőtt családtagjai részéről pedig kizárólag kritikai észrevételeket kapott az elképzeléseivel kapcsolatban. Szerintem viszont a legjobb ötlet volt, hogy kihúzni tervezte saját gyökereit, és nem éreztem kétséget afelől sem, hogy a főváros munkaerőpiacán, ahova költözni szándékozott, értékelni fogják a képességeit és a végzettségét. Párszor beszéltünk telefonon és váltottunk néhány üzenetet. Természetesen arról is értesített, hogy eredményesen zárult a keresése.

Nemrég találkoztunk ismét személyesen, nagyobb társaságban. Beszámolt róla, hogy szakmai elismerést kapott, ahol megemlített, mint olyan személy, akinek köszöni a segítségét. Mint kiderült, annak idején mindössze hat hét alatt sikerült elhelyezkednie, dupla fizetésért a korábbihoz képest. Bár eredetileg ugródeszkaként tekintett az állásra, idő közben nagyon megszerette a szakterületet, amibe belecsöppent. Többször is megkeresték új lehetőségekkel, de a maradás mellett döntött. Két évvel ezelőtt a nyári szünidei időzítés ellenére tudott a gyermekeinek megfelelő iskolát találni, ahova ők is gyorsan beilleszkedtek, jól érzik ott magukat. A lakhatás-váltást is gyorsan-ügyesen el tudta intézni. A magánélete azóta jól alakult, szabadidejét olyan tevékenységekkel tölti, amelyek kikapcsolják, és amiket szívesen csinál. Azért volt hálás, mert úgy érezte, senki más nem volt mellette akkor, csak én. Nekem nagy meglepetés volt ezt hallani, mert semmi extra erőfeszítést nem tettem azon a pár beszélgetésen túl. De kétségkívül hittem abban, hogy ezt meg fogja tudni ugrani, és akkor teszi magával és gyermekeivel is a legjobbat, ha a terveit megvalósítja.

Amikor valakiben hiszünk, akkor sokkal többet adunk neki, mint amennyi értéket mi annak tulajdonítunk. Hitünk megsokszorozza a másik ember erejét, kitartását, tettvágyát, magabiztosságát. Így aztán saját erejéből képessé válik arra, amitől eredetileg tartott.

Te kit ajándékozol meg ezzel?

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.