2017. szeptember 18., hétfő

Kamaszok, hazugságok és a vezetés

Épp Po Bronson és Ashley Merryman Amit rosszul tudtunk a gyerekekről című könyvét olvasgatom. A szerzők számos közelmúltbeli tudományos kutatás eredményét szedték csokorba, többnyire olyanokat, amelyeknek a konklúziói részben vagy egészében ellentétesek a közvélekedéssel.


Az egyik fejezet a kamaszok és a hazudozás kapcsolatát feszegette. Az idézett kutatásban résztvevő alanyok 96%-a nyilatkozott úgy, hogy szokott hazudni a szüleinek, míg a saját szüleik 78%-a szerint mindent meg lehet velük beszélni. Talán nem meglepő, hogy a szigorúan fogott, fafejűen autokrata nevelésben részesült gyerekek jelentős része sportot űz a hazudozásból, mivel természetesen nem áll szándékában kivonni magát az akció és az élvezetek köréből. Csak a szülők meg ne tudják! Ami már sokkal izgalmasabb, hogy a szabadtartásban részesülő kamaszok szülei, akik abban hisznek, hogy a nagyfokú engedékenység majd őszintébb kommunikációt eredményez, kábé ugyanannyira alulinformáltak a gyermekeik valós életvezetésével kapcsolatban. Sőt, úgy tűnik, hogy ezek a kamaszok tolják a legkeményebb komiszságokat, ők sodródnak bele a durvább balhékba. Sokan úgy érzik közülük, hogy nem nagyon számítanak a szüleiknek. A kutatás egyébként 36-féle pontenciális hazudozási területet vizsgált, és ebből az átlagos válaszadó 12-t jelölt meg.

Hogy, hogy nem, azok a kamaszok hazudtak a legkevesebbet (átlagosan 5-öt megjelölve a 36-ból), akiknek a szülei fogalmaztak meg feléjük elvárásokat és szabályokat, de csak néhányat. Azokhoz viszont következetesen tartották magukat. A többi témában hagyták a gyerekeiket dönteni, autonóm módon működni. A szülő-gyerek kommunikáció mennyisége is ezekben a családokban volt a legtöbb.

Persze nekem is mindenről ugyanaz jut az eszembe, így arra gondoltam, hogy a különféle vezetői attitűdök és kultúrák is hasonló eredményekkel kecsegtetnek az érdemi tevékenység, a sumákolás és a kommunikáció tekintetében. A vasszigor a felszínen engedelmességet produkál, de a háttérben ott van a csalás, a hazudozás és az aknamunka. Az elvárások és keretek nélküli szervezet szétesik, eredménytelen lesz. Ha viszont van néhány jól megfogalmazott irányelv, cél és működési keretrendszer, ha az embereknek megvan a motivált alkotómunkához és együttműködéshez szükséges szabadságuk, akkor ott őszintébb és tisztább környezet, valamint magasabb szintű eredményesség fog megjelenni.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése