Vajon milyen hasznot hajt az, aki "elhelyezkedett egy állásban"?

Én speciel nagyon kedvelem az anyanyelvünket, ami alkalmanként jóval többet is ki tud fejezni, mint ami az adott szó szorosan vett jelentése. Itt van rögtön néhány beszédes elnevezés a munka világából. Mennyi produktivitást várhatunk el attól, aki “elhelyezkedett” egy munkakörben? Nagyjából úgy képzelem el, hogy végre bekerült egy szervezetbe, ahol kapott egy asztalt és egy széket, ott ücsöröghet naphosszat, imitálva a munkát. Már az “állás” kifejezés sem ígér túl sokat azzal kapcsolatban, hogy miféle dinamizmust és eredményességet várhatunk el a betöltőjétől. Arról nem is beszélve, hogy az ember “bejár” a munkahelyére, tehát a tevékenykedés fókuszában nem is az ottlét hanem az oda-vissza út található. A “munkát végez” kifejezésre a szinonimaszótár is gazdag, színes listát kínál: fáradozik, robotol, gályázik, húzza az igát, gürcöl.

Mindig elmosolyodok, amikor egy tréningnap után a gyárkapun kilépve az ismerős portás vagy biztonsági őr kedvesen szóba elegyedik velem, megérdeklődve, hogy “Letelt?”. Mondom le. Végül is, tök mindegy, mi történt az elmúlt nyolc órában, a lényeg, hogy túl vagyunk rajta, kezdődhet az élet.

Ez az egész arról jutott eszembe, hogy láttam egy nemzetközi informatikai nagyvállalat toborzó óriásplakátját, melyen egy kétsoros üzenet volt: bejárni dolgozni (ez áthúzva), bejárni fejlődni. Szerintem jól kitalálták a hirdetést. Valószínűleg azokra az emberekre van szükségük, akik nem elégszenek meg egy állással, nem csupán elhelyezkedni szeretnének, sőt, önmagában a dolgozás perspektívája sem kielégítő számukra. Hónapról hónapra, évről évre jobbak akarnak lenni. Ez egyaránt érdeke a vállalatnak, aki egyre sokoldalúbban és rugalmasabban tudja őket bevetni a projektjeikben, és érdeke az embernek is, akitől soha nem lehet majd elvenni azt a tudást és tapasztalatot, amit megszerzett. Amíg annál a cégnél lesz, addig ott fogják ennek hasznát venni, később pedig annyival értékesebb lesz a munkaerőpiacon.

Kétfelé szakadnak a munkavállalók megfigyelésem szerint. Az egyik csoport már tudatosan törekszik arra, hogy olyan munkahelyen dolgozhasson, ahol tanulhat, fejlődhet, és növelheti a saját értékét. A másik csoport azonban még mindig olyan kérdéseket tesz fel, hogy minek tanuljon, ha nem kap érte azonnal fizetésemelést. Csak több lesz a munkája vagy a felelőssége. Nem kérdés, hogy kik lesznek a jövőben nyertes pozícióban, és kik fognak egyre kevésbé vonzó “állásokban elhelyezkedni”.