Vezetés erőből vs. vezetés beleegyezéses alapon

Mindig megdöbbenek, amikor viszonylag régi írásokban találok olyan gondolatokat, amelyeket még napjainkban is kénytelenek vagyunk szajkózni, vegyes sikerrel. Napoleon Hill pont 80 évvel ezelőtt, még a nagy gazdasági világválság érzelmi hatása alatt megállapította, hogy kétféle módon lehet közelíteni a vezetéshez: erőből, hatalomból irányítva, vagy a követők önkéntes beleegyezésére építve. Történelmi példák alapján kijelentette, hogy az előbbi nem tartható fenn hosszú távon. Mondjuk ezt pont leszarták a huszadik század diktátorai a következő évtizedek során, elképesztő károkat okozva saját népüknek és az emberiségnek, kétes tehetségük mértékének függvényében. Természetesen ők sem kerülték el a karmájukat, a legrohadékabbak pár év után kinyiffantak vagy hasonló stílusú haverjaik söpörték odébb őket. Ahol viszont az erőből vezetés eszméje, még ha puhább formában is, de tovább élt (lásd sajnos a keleti blokk országait), ott mind a mai napig sokan meglepődnek, hogy van alternatívája az uralkodó típusú, hatalomközpontú, utasítgató megközelítésnek.

Felettébb érdekes továbbá, hogy ebben a két világháború között íródott könyvben az igazi vezetővel szemben olyan követelményeket támaszt a szerző, mint például a bátorság (és nem a szervilis viselkedés), az önkontroll (hiszen hogy tudna másokat kontrollálni, ha magát sem tudja), igazságérzet (különben nem fogja kivívni a követők tiszteletét), határozottság a döntéshozatalban, konkrét tervek kidolgozása és megvalósítása (igen, akkor még nem azon lovagoltak, hogy leader-e valaki vagy manager, hiszen, ahogy Mintzberg is mondja sokkal később, nem akarsz magadnak olyan vezetőt, aki nem menedzseli a dolgokat, és olyan menedzsert sem, aki nem vezet), kellemes, jól olvasod, kellemes személyiség (egyszerűen azért, mert az arrogáns, öntelt bunkókat nem fogják tisztelni a követők), a követők és problémáik megértése és együttérzés az emberekkel (mitől mástól épülne fel a bizalom), teljes felelősségvállalás a követők által elkövetett hibákért is, valamint az együttműködés képessége (anélkül nem lesz komolyabb teljesítmény).

Szinte elsírtam magam, amikor 1937-ben azt írja valaki, hogy “The world has just entered a new era of relationship between leaders and followers, which very clearly calls for new leaders, and a new brand of leadership in business and industry. Those who belong to the old school of leadership-by-force, must acquire an understanding of the new brand of leadership (cooperation) or be relegated to the rank and file of the followers. There is no other way out of them.” Ha ezt a néhány mondatot most hallottam volna egy vezetésről szóló konferencián, pont ugyanolyan aktuálisnak tűnt volna. Összességében nem sokkal vagyunk előrébb, tisztelet a kivételnek.

• • •

Töltsd le ingyenesen vezetéssel kapcsolatos e-könyveimet a Tudatos Vezetés blog főmenüjéből! Itt az első, a második, a harmadik, és a bonus track, a "menedzsment haiku" gyűjtemény. Dr. Dobay Róbert kollégám innen letölthető e-könyvében a veszélyes féligazságokról, "bevált" HR gyakorlatokról rántja le a leplet. Írtam továbbá szabadon elérhető e-könyvet saját életünk tudatosabb irányításáról és az élvezetesebb és eredményesebb tanításról, azokat is figyelmedbe ajánlom.