Dolgozzunk-e együtt barátokkal?

David Kelley, a világ egyik legsikeresebb, több mint 600 főt foglalkoztató design cégének alapítója szerint "a cél az, hogy barátokkal nyomuljuk együtt és nagyobb dolgokat hozzunk létre, mint amire bármelyikünk képes lenne egyedül". Ők formatervezték egyébként az Apple első egerét, a legelső Palm PDA-t, és a Steelcase számos bútorát. Az IDEO terjesztette el később a "design thinking"-et az üzleti élet más területein.

Egy barátom több mint 10 éve épít egy gyorsan növekvő, eredményes szoftvercéget, ami a szakterületén megkerülhetetlenné vált az országban. Az első perctől szoros közösségben dolgozott a csapatuk: barátokkal, akár rokonokkal, és az ő barátaikkal. Kiváló a légkör, alacsony a fluktuáció. Tudatosan törekszik arra, hogy nap mint nap olyan emberekkel vegye körül magát, akiket kedvel, akikben megbízik, és keresi, hogy miként tudják a munkára is kiterjeszteni a jó kapcsolatukat a cimboráival.

Amikor közel 20 éve elkezdtem dolgozni az üzleti életben, úgy, hogy korábban fogalmam se volt róla, az alapokat egy angolszász menedzsment kultúrával rendelkező cégnél tanultam. Akkor az volt a mondás, hogy inkább kerülni kell a barátokkal való együtt dolgozást, nehogy a munkahelyi súrlódások tönkretegyék a barátságot, és attól is tartottak, hogy a baráti viszony miatt a beosztottak visszaélnek a helyzetükkel. Így aztán én több mint egy évtizedig markánsan elválasztottam a munkát és a barátságot. Se munkatársként, se beszállítóként nem dolgoztam együtt a barátaimmal, és a kollégákkal se mélyítettük el a kapcsolatot.

Amióta a Tudatos Vezetés praxist csinálom az utóbbi hét évben, az informatikai cégtulajdonos barátom inspirációjára szép fokozatosan stratégiát váltottam. Amikor a cimborák kerestek meg munkára való felkéréssel, alaposan átbeszéltük az együttműködés kereteit, tisztáztuk, hogy bármi probléma esetén azonnal forduljunk a másikhoz, és bátran belementünk a szakmai együttműködésbe. Nagyon jól tettük, mert extra tisztelettel és odafigyeléssel álltunk a közös tevékenységhez, és közben jól is éreztük magunkat egymás társaságában. Vissza egyikünk se élt a helyzettel soha.

Az utóbbi években pedig a szakmán belüli kapcsolatokat is kifejezetten úgy építjük néhány kollégával, hogy eleinte kifejezetten a barátkozásra helyezzük a hangsúlyt: a közös élményekre, borozásokra, vacsorákra, egymás meglátogatására. Aztán, akár 1-2 év alatt, a kialakuló kölcsönös bizalom, tisztelet és értékrend táptalaján igen értékes közös alkotómunkára van lehetőség.

Természetesen mindenkinek lehetnek saját kudarcélményei a hozzá közel állókkal kialakított munkakapcsolatokból. Mint ahogy balul sülhetnek el az ismeretlen emberekkel folytatott közös munkák is. Nem ezen múlik szerintem a siker. Robert Capa mondását némileg kifacsarva: nem elég ha barátok vagyunk, tehetségesnek is kell lennünk.

Tapasztalataim szerint tehát a közhiedelemmel ellentétben igenis jó ötlet barátokkal dolgozni, mert nagyon nem mindegy, milyen légkörben és kikkel telik el a munkanap. A kereteket, a kölcsönös elvárásokat viszont még alaposabban kell előre tisztázni, a nézeteltéréseket pedig azonnal az asztalra tenni.