Hogyan bővíthető a nők foglalkoztatása?

A közelmúltban megkeresett Szalai Piroska, a nők munkaerő-piaci helyzetének javításáért felelős miniszteri biztos hivatala és informális beszélgetésre invitált a témával kapcsolatban. Sajnos nem fogok tudni személyesen elmenni a holnapi találkozóra, de gondolataimat összefoglaltam és levélben küldtem meg számára. Úgy döntöttem, publikálom itt is:

"A nők munkavállalási lehetőségei csak két esetben fognak bővülni hazánkban. Az egyik, ha sikerül számottevő gazdasági növekedést elérni, ami automatikusan és továbbgyűrűző hatással munkahelyeket teremt. Láthatóan ebben a témában nem nagyon sikerül eredményeket elérni a kormányzatoknak, és feltételezem, hogy nem is ebben az irányban tud az Ön hivatala hatást gyakorolni.

A másik lehetőség, ha a részmunkaidős foglalkoztatást érdemlegesen és hathatóan támogatja a jogalkotó. A nők fontos társadalmi szerepe, hogy gyermekeket vállaljanak, összetartsák családjukat. Mindezt nagyon nehéz főállás mellett végezni, különösen amíg a gyermekek kiskorúak. Sokkal reálisabb tehát, ha széles körben elérhető lehetőséggé válik a részmunkaidős munkavállalás (lásd Nyugat-Európa számos országa), nem csak fehér hollóként találkozni vele. 

Be kell látni, hogy egy munkáltató számára többletterheket jelent, ha például egy nyolcórás munkavállaló helyett két négyórásat vesz fel. Főleg akkor, ha ezt nagy létszámot érintve teszi. Ez egyrészt jelentkezik a menedzsment és adminisztrációs költségek növekedésében, másrészt olyan addícionális költségekben, mint a munkábajárás támogatása, bizonyos munkakörökben a munkaeszközök duplikálása, vagy a cafeteria (hacsak nem pontosan kettéosztja ezeket az elemeket). Mindezen túl munkaszervezési és helyettesítési nehézségeket is felvet a részmunkaidős foglalkoztatás. Természetesen egy hypermarket pénztárában ez könnyebben megoldható: mindenki viszi a kasszáját és beül, ahova mondják. De szellemi dolgozóknál vagy termelési környezetben már sokkal komplikáltabb a kérdés.

Ennek ellenére véleményem szerint nyitottak lennének a munkáltatók a részmunkaidős foglalkoztatást a mainál lényegesen szélesebb körben alkalmazni, amennyiben a fent említett hátrányokat valamilyen értékelhető mértékű és egyszerűen kiszámítható és adminisztrálható kedvezmény kompenzálná. Jó irány a közelmúltban meghirdetett program a GYES-ről visszatérő kismamák munkáltatásának támogatására. De ha megkaparja az ember a felületet, látszik, hogy mindössze 100 ezer forintos havi bruttó fizetésig jár a kedvezmény. Ez gyakorlatilag a minimálbér, tehát csak a munkaerőpiac alját célozza.

A hazai munkavállalók túlnyomó többségét, bármily meglepő, nem a nagyvállalatok alkalmazzák, hanem kis- és középvállalkozások. Számukra, hogy valóban vonzó és cselekvésre ösztönző legyen a részmunkaidős foglalkoztatás számottevő arányú bevezetése, egyrészt érdemleges mértékűnek kell lennie a kedvezménynek (néhány százalék nem elég), a magasabb fizetési kategóriákban is, de minimum a nemzetgazdasági átlagbér mértékéig kellene, hogy járjon, kiszámítása pedig egyszerű kell, hogy legyen. Erre példa, hogy mondjuk bizonyos közterhet nem kell utána megfizetni. Ez egyszerű és vonzó. Ha a kecskét káposztával akarjuk jóllakatni, akkor nem lehetséges, hogy a káposzta megmaradjon.

A következő lépés nyílván a munkáltatók edukálása arról, hogy a részmunkaidő bevezetése a vállalatoknál egy rendkívül fontos társadalmi kihívás, a nők jelentős foglalkoztatás-bővítésének eszköze. Látható, hogy a kormányzatok hajlandóak különböző, számukra fontos üzenetek közlésére átfogó médiakampányokat indítani. Ha ez a téma is bekerülne a fontos üzenetek közé, bizony lehetséges volna sokkal több vállalatvezetőhöz, és ami még lényegesebb, több vállalkozóhoz eljuttatni az üzenetet."